Szerintem is arról van szó itt, hogy vmilyen feladatvégzésben mellőzték őket.

Netnek pedig küldök egy (}) -t, csak úgy, viszonzásul, és mert nem akar fölöslegesen vitatkozni.

Sziasztok!

Apcsel 7.1.-16.

Nekem az jutott eszembe, hogy adott egy fiú, aki új életet kap és éli a Krisztusban bűnbocsánatot nyert boldog életét a vallásos családjába és amikor a szülei előhívják, hogy mi ez a "Jézusosdi" elkezdi mesélni, hogy emlékeztek, dédpapát hogyan szólította meg az Isten és hozta el a kaptafa mellől a szószékre?
Milyen nagy dolgokat tett velünk az Isten, a családunkkal?
Emlékeztek a múltra?

Egy családból valók vagyunk!

Apcsel 7.17.-34.

Mózesről milyen pontosan és szeretettel beszél István!
Pedig azzal vádolták, hogy megváltoztatja a Mózes által hagyott szokásokat.

A "család" történetének fontos része volt, amit Mózes által elvégzett az Úr.
Milyen nagy figyelmeztetés, hogy Mózes békét akart teremteni azzal, hogy megölte azt az egyiptomi embert.
Amikor a saját népe között is veszekedés támadt, megkérdezték tőle:
"Minket is így akarsz megbékéltetni?"

Apcsel 7.35.-53.

Istvánt Mózessel kapcsolatban és a templom lerombolásával kapcsolatban vádolták meg a főpapok.

A védőbeszédében elmondja, hogy a nép, akit a Szabadító Isten Mózesen keresztül kihozott a szolgaság házából, újra vissza akart menni Egyiptomba.
Mózes a láthatatlan Istent imádta, de a pusztában a népnek kevésnek tünt ez a fajta biztonság, ez a közösség.
Isten a nép engedetlensége miatt engedte meg a pusztai körülményeket, ahol naponként mennyei eledelt adott nekik az életben maradásra - de csak naponként - hogy végre tudják meg, az Úr tartja az életüket.
E felett azt adta még, ami az életben maradásnak a másik nélkülözhetetlen része, a bocsánat helyét!

Ez kevésnek tünt a népnek, mert ők többre vágytak. Olyan Istenre, aki látható, aki fogható, aki "befogható" egy borjú formájú keretbe, vagy egy olyan Istent, aki befogható a SAJÁT gondolataik szűk kis csatornájába.

Mózest a nép egy része elvetette, keresett magának egy biztos pontot, ami a napi eledel és a bocsánat sátrán túl biztos pontot ad a hitének!

A templom pedig nem Isten lakhelye, milyen bölcsen idéz István az Írásból!
Az Úr lakhelye a menny, sőt még az sem elég tiszta a szemében! (Jób 15.15.)

Még ehhez a szakaszhoz.

Olyan megfoghatatlan nekem, hogy Isten tűzoszlop és felhő képében kísérte őket, szólt hozzájuk, ezernyi bizonyosságát adta a létezésének, és ők mégis az ég seregeit imádták, és szinte percenként kitaláltak valamit az igaz Isten imádása ellen.

Pedig szinte a kezeikkel tapinthatták Istent.

Igen! Csalárd az ember szíve, születésétől gonosz!

Adja meg Isten, hogy soha ne felejtsük SAJÁT életünk tűzoszlopait, szabadításunk, kihozatalunk örömét!

Nekem pedig szivárványt küld, teljesíti a leg lehetetlenebb kéréseimet, mindig ott van, szinte szemmel látható a logikának egészen ellentmondó dolgokat csinál akkor is, amikor én meg vagyok győződve róla, hogy hitetlen vagyok.

És mégis...
Hiába történt meg velem valami már 100-adszorra "szerencsésen", nem merem kijelenteni, hogy ezentúl már mindig így lesz.
A zsidók is így lehettek vele. Hiába kapták meg a mannát minden nap, nem lehettek benne biztosak, hogy másnap is meg fogják kapni.

Oké, de ettől még fényévre van, hogy akkor csináljunk is kő és fa isteneket, és imádjuk azt. Legalábbis a mai hívő számára. Az akkori népeknél ez nem volt fényévekre, és ebbe nem is tudok beleérezni, ez nekem megmagyarázhatatlan jelenség. Ha akkor éltem volna, biztos jobban érteném, de innen visszatekintve érthetetlen.

Most csak leülünk valóságsót nézni, elmegyünk a plázába, veszünk egy-két zöld-fehér fradi sálat, nike cipőt, szidjuk a nácikat - zsidókat, szexpartnert keresünk, wellness centrumokba járunk, és még sorolhatnám, mi mindennel próbáljuk Isten helyét betölteni.

A megoldást a problémáinkra a gyógyszerekben, orvosokban, politikusokban, liberalizmusban, EU-s támogatásokban látjuk. Járunk kocogni, konditerembe, fogyókúrázunk, diétázunk. Joghurtot iszunk ebéd helyett, mert ebédelni nincs időnk, de a reklámok azt mondták, hogy az az egészséges...

Minél kétségbeesettebb valaki, annál bizarrabb dolgokban keresi a megoldást. Csak épp Isten nem jut eszébe... Valahogy az olyan snassz...

Miért nem lehettek biztosak abban, hogy minden nap megkapják a mannát?
Kinek gondolhatták az Istent?

Szerintem nekik elegük lett a mannából és abból, hogy van egy hely, ahol bocsánatot kapnak.

Talán többre vágytak, pl. mind arra, ami Egyiptomban maradt.
(Az Istennel járva elfelejtették, hogy gyermekeiket ölték meg ott.)

Az Úr közelségét és naponkénti gondoskodását keveselhették és az ígéret - miszerint egykor bemehetnek az ígéret földjére - kevésnek látszott az aranyból és ezüstből vásárolható istenekhez képest.

1Tim 1,19 Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek;

Kik szenvednek a hit dolgában hajótörést

Apcsel 7.54.-60.

István vértanu elmondta a beszédét és elmondta, hogy TI ÖLTÉTEK MEG JÉZUST, az IGAZAT, akkor rárontott ez a tömeg.

Ekkor István a Szent Lélekkel telt meg és nem erre a tömegre nézett, hanem felemelte a tekintetét a Mennybe, ahol látta a Hatalmas Isten jobbján állni Jézust!
Nem figyelt arra, hogy életveszélyben van, hanem a mennybe emelete föl a szemeit. HIT ÁLTAL!

És amikor megkövezték, akkor nem a haragvó Istenhez kiálltott és nem azért könyörgött, hogy legyen igazságos és pusztítsa el azokat akik őt megkövezték, hanem az irgalmas Istenben bízott és kérte, hogy bocsájsa meg ezeknek az embereknek a bűnét!

Nincs más dolgunk nekünk sem, mint a mennybe tekinteni, ha bántanak és könyörögni Istennek, hogy bocsájson meg a minket bántalmazóknak!

Ámen és Ámen

Apcsel 8.1.-13.

Istvánt megkövezte a tömeg.
Kiderült, hogy Isten a csodáit gyógyításra és szabadításra adja. Az a hatalmas Isten, aki Istvánon keresztül is cselekedett, nem tesz semmit, amikor megkövezik a választotját és nem tesz semmit, amikor üldözik a népét!

LÁTSZÓLAG!

Ott van a kövező tömegben és az üldözők között Saul, aki egyet ért István kivégzésével, de a történet végét még nem árulom el.
A keresztyének szétáradnak Júdea és Samária vidékeire. Krisztus viszi őket és ők viszik az Urukat.

Fülöp hirdeti az evangéliumot és sokan hisznek neki és elfogadják a Messiás haláláért és feltámadásáért adatott üdvösséget. Férfiak és nők vegyesen.

Milyen érdekes, hogy Simon mágus amikor csodákat lát és nagy erők munkáját, "elcsodálkozik", pedig a nép szerint ő volt "Isten ama nagy ereje"