Kedves admin,

a mai napon 1 éve, hogy a Parókia honlapján az új fórumot útjára indítottad, s most jó megállni egy pillanatra, s ünnepélyes formában hálát adni Istennek a fórumért, s megköszönni neked is - aki hű eszköze vagy - a lehetőséget!

Jöjj, mondjunk hálaszót

Nyiss ablakot, Uram

Hideg szél felesel már a szűrt napsugárnak.
Lábunk alatt lombszőnyeget terített az ősz.
Eső szitál, a szürke horizonton
A köd ruhája is jócskán elterült,
Elnyelve fényt, jókedvet, mosolygós derűt.

S hogy ne fájjon az elmúlás könnyes szemünknek,
És a megriadt szívnek feltörő sóhaja,
Nyiss ablakot, Uram, esőn, ködön át,
Hogy meglássunk ilyenkor is Téged!
Hozzád szálljon most is lelkünkből a vágy,
S találjon meg szívünk minden akadályon át!

(F. Farkas Rozália)

Szeretnénk, hogy a fórum egy „nyitott ablak” legyen, melyen keresztül a keresők megláthatják Istent, a hívők pedig szorosabbra fűzhetik Vele a kapcsolatot.

Az új fórumon s a régi fórumra is visszapillantva, szomorúan emlékezhetünk rút „csatározásokra”, amelyek eltakarták Istent.
De mindig lehet újat kezdeni Istennel!, egy sima hétköznapon is, ezen az ünnepi évfordulón is.

Bocsáss meg!

Bocsáss meg szívedből,
ha kívánják véred,
ne ránts kardot arra,
aki késsel dobál,
hisz a gyilkos lelkű
is embertestvéred,
csak éppen nem tudja
mit és miért csinál.

Türelmes légy ahhoz,
aki megbánt téged,
szeresd azt is, aki
átkot szór terád,
jóságodat látva
megtér ellenséged,
és büntetés helyett
áldás száll majd reád.

Állj a gyenge mellé,
kit mindenki elhagy,
reménységet hirdess
elesett embernek.
Tettekkel bizonyítsd,
Krisztus-követő vagy,
hajolj le azokhoz,
kik bűnben hevernek.

Imádkozzál azért,
ki rágalmaz téged,
bízzad Istenre a
végső ítéletet.
Így lehet mindenkor
lelki békességed,
így élheted már most
az örök életet.

(Dömötör Tibor)

Hisszük, hogy a többi fórumlakó nevében is írtuk: Erika, Cilla, Indu, Bogi

Boldog szülinapot, kedves parókiafórum!

Köszönöm mindenkinek, aki dolgozik vele.

Köszönöm, hogy társak vagytok ebben, és hogy néha és néhányan elhiszitek, hogy én is az vagyok - legalább szándékaim szerint.

Mindenért Istené a hálánk, és persze előtte - sok más dologért - a szégyenünk is.

Na gyertek, háromra fújjuk el a gyertyát azon a tortán!

Egy

Kettő

Három!!!

(nem tudom hogy kell fújást érzékeltetni írásban, de ezt most vegyétek annak)

Áldja meg az ÚR ezt a munkát és az Ő népét! És a leendő bárányokat is!

Oké!

Muszáj elfújni, hadd lobogjon

Amíg eszegetjük a tortát, visszaemlékezhetünk egy-egy jelentősebb beírásra, mazsolázhatunk kedvünkre, sőt, ha valami kérése lenne valakinek, ami részünkről teljesíthető, megpróbáljuk teljesíteni..

én Borzak egyik versét olvasom el nektek:

Úton

Az útnak vége, holnapig.
Kissé halkabb a csend, tudod.
Reszkető szívem benned megpihent:
Jézus, a tiéd vagyok.

Sok, mire vágytam egykor,
Lobogód alatt kibontott karokkal
Öleltem Igéd; ajkad mosolyát
Itta mohó szívem, s énekelte dalát:
Jézus, a tiéd vagyok.

Imám félre szállt,
Várva dicső fényt, glóriát..
Hiába. Szavam nem törte át
Csended falát, s reszketett szívem:
Jézus, a tiéd vagyok?

Búsan, letörve, gyötrődve kérdeztem.
Kerestem szavad minden reggelen:
Hol van glóriám? Kié az én szívem?
Régi, bűnös testem fellázadt ellenem,
S gúnyolt: "Jézus, a tiéd vagyok.".

Harag dagadt keblemben:
Ily gyenge, erőtlen lennék
A "hitben"? S vadul védekeztem.
Ám keserű lett minden tettem.
Minden kegyességemben éreztem: vesztettem.
Ki mondaná Jézus, hogy a tiéd vagyok?

Remegtem a színfalak mögött.
Minden este műsor. Az áhitat
Csendje csöndben gyilkolt.
Valami végtelen üresség mart belül.
Szavad elveszett, Igéd kipergett ujjaim
Közül: Jézus, a tiéd vagyok.

Minden szóba szomjasan fogództam,
Egy mosolyért lelkem odaadtam.
De csak ítélet hangzott fejemen.
Erőm, büszkeségem romokban.
Már csak könnyeim között suttogtam:
Jézus, a tiéd vagyok.

Ott a mélyben, a csendben,
Halkan megállt mellettem, s lehajolt:
"Minden reménynél, sikernél, dicsőségnél
Többet adok. Az enyém vagy, s én a tiéd vagyok."

Üdv Mindenkinek

Én is gratulálok a szülinaposoknak.
Ha már ketten vagy hárman jól érzik magukat a fórumon már megérte.
Itt azért valószínűleg többen is.
Hiszen többen nem kis energiát fordítottak hogy személyesen is találkozzatok.

Áldjon meg benneteket az Úr hogy testvérekként is tudjátok fogadni, szeretni, fórumozó társaitokat.


A megalkuvást Isten nem szereti, de türelmet igen, így jobb sokszor meghallgatni másokat mint ki oktatni. Több ezer éve eltűr minket a Mindenható és bizony ha állandóan dorgálna, kioktatna mi már nem lennék.
Csak hogy Ő nem ezt teszi, ellenkezőleg szeretetével ölel körül minket még ha tévelygünk is.
És ha a vágy fellép iránta, hogy megismerjük megszeressük vagy elinduljunk felé, akkor bizony sokszor rá döbbenünk hogy Ő már rég hordoz minket, körül ölel és védelmez.
Ő gondoskodik rólunk minden nap. (akkor is ha mi kételkedünk)

Szóval boldogabb örömtelibb és türelmesebb évet kívánok nektek.

Üdv Tivadar

Tiv, nem hiszek a szememnek- igaz, alaposan kidagadtam az allergiától,..-

már ezért a beírásodért megérte, hogy időt szakítsunk egy kis ünneplésre.

Ha az időd engedi, írjál máskor is..

Áldott az Úr, hogy megőriz téged Tivadar az ő Fiában!

Nagy nagy szeretettel
Árvai Emil

VAKVILÁG

Mosolyog rajtad a modern világ:
"Értelmes ember s Biblia-mesét hisz!"
Ne bánd, csak folytass buzgó imát:
világ-formáló lehet egy térd is.

Mert nem a vesztes oldalán állunk:
Jézusé minden győzelem.
Mi vagyunk azok, akik már látunk;
minket már elért a kegyelem.

Térdre hullsz: lehet, földrengés támad,
megremegnek bús börtönök;
kinyílnak ajtók, lehullnak zárak...
...S valaki megtér könnyek között.

Ha visszanézek nekem úgy tűnik, mintha nem is lett volna megszakítás, újra indulás, minden olyan változatlannak tűnik, pedighát annyi minden történt közben. Itt mindig vannak lelkes hitű emberek, akik építgetik, szépítik a Parókiát. Köszönet nekik!