Számomra Istennel szemben azt jelenti az alázat, hogy legalább sejtem, mekkora dolog, hogy egyáltalán makoghatok hozzá valamit időnként.
(és ehhez képest már kicsit ellentmondás, hogy mégis oda merek menni. de ezen nem szabad elkezdenem gondolkodni, mert tudom, hogy hülyeség, bár nem tudom, miért. Vagyis egy olyan csapda, amiből nem tudom a kijáratot. Valahogy úgy néz ki, hogy 'most azért is haragszik, mert már megint azon agyalok, hogy biztos haragszik, és ha nem is haragudott volna eredetileg, hát most már tuti..' Inkább kihagyom ezt a kört úgy ahogy van, és axiómaként kezelem, hogy szabad odamenni és kész).

Nagyon köszönöm, hogy ilyen átgondoltan és szépen válaszoltál nekem. Az értelemről szóló idézetet megpróbálom megyjegyezni, vagy kiírni valahova, mert nagyon nagyon rámfér.

Szia Kamilla!

>>Számomra Istennel szemben azt jelenti az alázat, hogy legalább sejtem, mekkora dolog, hogy egyáltalán makoghatok hozzá valamit időnként. (és ehhez képest már kicsit ellentmondás, hogy mégis oda merek menni

Porszemek vagyunk Istenhez képest, ez így van, de mivel Isten nem csak megengedi, hanem igényli is, hogy oda menj Hozzá, ezért nincs abban semmi ellentmondás, hogy – bár érzékeled a kettőtök közti különbséget, mégis - oda mersz menni.
(A kérdésem egyébként véletlenül sem volt burkolt kritika! Azért kérdeztem, hogy mit jelent neked az alázat, mert nem tudtam /de szerettem volna tudni/, hogy te mit értesz alatta egész pontosan. Az alázatnak sokféle rétege, mélysége van…nekem például nagyon tetszett ez a gondolat /és igyekszem is a szívembe vésni/ : "Ha az értelmed alázatos: élő hitre jutsz. Ha az akaratod alázatos: örömmel engedelmeskedsz. Ha a szíved alázatos: Isten áldott eszköze leszel.")

>>Valahogy úgy néz ki, hogy 'most azért is haragszik, mert már megint azon agyalok, hogy biztos haragszik, és ha nem is haragudott volna eredetileg, hát most már tuti..

Nem hinném, hogy Isten azért haragudna, mert tévedésből azt hitted, hogy haragszik.
Isten Jézusban minden bűnünket, kishitűségünket megbocsátotta. Ha Jézust befogadtad a szívedbe, akkor Isten, amikor rád néz – Jézuson keresztül - tisztának és szentnek fogad el. Ez persze, nem azt jelenti, hogy „Szüret, akkor lehet bűnözni! „…a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. … Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten.” (Kolossé 3:3,5-6)

>>Nagyon köszönöm, hogy ilyen átgondoltan és szépen válaszoltál nekem.

Szívesen válaszolok minden olyan kérdésre, ami valódi problémából adódik.

B.

Ha Istennek valamelyik igazságát felismerted, soha ne engedd elmenni melletted anélkül, hogy meg ne cselekedd."

"Ha Isten nyugtalanít téged, ne engedd, hogy az emberek megnyugtassanak

Pont most hétvégén azon gondolkodtam, hogy vasárnap szabad-e dolgozni?
Persze most nincs ilyen gondom, de amikor dolgoztam, akkor sok keresztényt megkérdeztem erről.Már akkor is elcsodálkoztam, hogy azt mondták persze, csak szenteljek oda egy napot Istennek, de belenyugodtam, és elfogadtam a válaszukat.Most hétvégén megint elkezdett nyugtalanítani, hogy tényleg szabad?Miért nem vállalom fel, hogy keresztény vagyok és én hétvégén nem dolgozok, mert ez Isten akarata, és ezt szeretném cselekedni.
Mindenesetre én most hétvégén elhatároztam, hogy így teszek.
Üdv szeretettel cilla

Szia Cilla és Boglárka!

Cillát olvasva az jutott eszembe, mi a helyzet a műszakokat dolgozó emberekkel, mivel náluk a vasárnap sem kivétel a munka alól. Ez az ige jutott eszembe: "Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!" 1 Kor 10,31 Ha muszáj vasárnap dolgozni, akkor talán lehet azt azzal a tudattal, hogy Isten dicsőségére teszem (s hogy pl. családomat el tudjam tartani). De ugyanígy a vasárnapi ebéd megfőzését, vagy bármilyen munkámat is lehet így végezni.
Nem tudom, jól gondolom-e.., elolvasnám Boglárka válaszát is.

Nekem még az járkál fejemben, hogyan lehet a kedvtelésem űzését (pl. sport, zene, tanulás vagy séta) ugyanígy Isten dicsőségére tenni? Mert talán indíthat mindez saját magam fényezésére, dicsekvésre, önteltségre is, vagy jobbik esetben hálaadásra: a lehetőségekért, tehetségért.

Szia Najda!

A régi fórumon is feljött ez a téma, A vasárnap ünneplésről című topicban beszélgettünk róla. Esetleg abba is belenézhetsz..

Szia kedves Najda!
Nagyon sokat foglalkoztatott ez a vasárnapi munka, hiszen több évig én is dolgoztam majdnem minden vasárnap, és éppen azért, hogy el tudjam tartani a családom, de valahogy minden vasárnap azt éreztem, hogy nem jó ez így.Nem ítélkezésből írtam, hanem ahogy én éreztem és érzem.
Üdv szeretettel cilla

Szia Najda!

Amit írtál, hogy minden munkánkat végezhetjük azzal az indítékkal, hogy Isten dicsőségére tegyük, ez nagyon jó, ha így van…de szükséges a lelki táplálék ennek véghezviteléhez (ahogy a motornak a működéshez benzinre v. olajra van szüksége, testünknek kenyérre - lelkünknek pedig Isten Igéjére), különben a magunkból valót adjuk másoknak, arra pedig nincs szükség…

A heti egy, kifejezetten Istennek szentelt nap a fizikai pihenésen túl arra való, hogy táplálja a lelkünket (igehallgatás és erről elmélkedés, imádkozás, éneklés), feltöltsön, és legyen mit adnunk másoknak is (abból, amit Istentől kaptunk).

(Az „Istennek szentelt nap” kifejezés úgy hangzik, mintha mi tennénk Istennek szívességet, pedig valójában Ő ajándékoz, áld meg…mi legfeljebb magunkat - figyelmünket, időnket - adjuk ehhez.)
Jézus mondta: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért…” (Márk 2:27)
Tudja az Urunk, hogy szükségünk van erre a pihenésre.

Az Ószövetség idején Isten a szombatot határozta meg pihenőnapnak („Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.” 2Mózes 20:11)
Az Újszövetségben, Jézus (vasárnapi) feltámadásának örömére a keresztyének vasárnap jöttek össze, ez lett az Istennek szentelt nap.

Az Ószövetség idején Isten a szombatot határozta meg pihenőnapnak. Most akkor legyen lelkifurdalásunk azért, mert már nem a szombati napot szenteljük meg?
„Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt.” (Kolossé 2:16) - írja a Biblia.

Egy másik helyen:
„Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek….” (Róma 14:5-6)

Annál a kérdésnél, hogy melyik nap legyen a pihenőnap, fontosabb az, hogy az adott pihenőnapot valóban Istennel töltjük-e.
Tudom, vannak, akiknek olyan a munkájuk, hogy pl. nem vasárnap, hanem hétfőn van a pihenőnapjuk. Ha keddtől vasárnapig minden dolgukat rendesen elvégzik, aztán a hétfői napot zavartalanul pihenve az Úrral töltik (igehallgatás CD-ről is lehetséges) – én ebben semmi kivetnivalót nem látok. Közösségbe (bibliaóra, templom) munka után is mehetnek, sok gyülekezetben van erre lehetőség.

Jóéjt! B.

Egy igehirdetésben hallottam már régen, hogy svéd munkapszichológusok megállapították, hogy hosszú távon az ember akkor tudja a legnagyobb teljesítményt nyújtani, ha 6 munkával eltöltött nap után következik egy pihenőnap. Azt mondhatjuk ennek alapján, hogy a 4. parancsolatot:"Hat napon át munkálkodjál...de a hetediken semmi dolgot ne tégy "Isten beírta a sejtjeinkbe, és megszeghetjük ugyan, de csak a saját kárunkra.

Nemis olyan régen,a 80-as években Caucescu, a Kárpátok géniusza kiötlötte, hogy a román nemzetgazdaságot úgy fogja rendbe tenni, ha csak minden 10. nap lesz a szüneti nap, így, mivel több időt tölthetnek az emberek munkával, nagyobb lesz a termelés - de nem igazolódott ez be.

Mivel magánvállalkozók vagyunk, ha a megrendelő úgy kívánja, megtörténik, hogy vasárnap is dolgozunk. De utána olyan nehéz a következő hét! Úgyhogy amennyire csak lehet, igyekszünk visszaszorítani a vasárnapi munkát.

A család is csak a hétvégeken ebédel együtt, akkor lehet nyugodtan beszélgetni az asztal körül....sok minden "terítékre kerül" olyankor, testi-lelki táplálék egyaránt.Egész héten az a természetes, hogy különböző időpontokban érkeznek, de ha vasárnap nem tudunk együtt ebédelni, az nagyon hiányzik..