Füle Lajos: GLÓRIA

Fejed fölött mint ékesség lebeg
egy vallomás beszédes glóriája.
Tűnődve mondtad - alig lehetett
hallani -, csendben, csak az ÚRnak szánva:
"Itt nálam minden testvérem különb!"

- Alázatodtól megszépül a Föld,
s boldog, ki lelki testvéred lehet.

WASS ALBERT


LÁTHATÓ AZ ISTEN

Fûben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Õ benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nõtt.
Az csak olyankor látja õt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Túrmezei Erzsébet

"Futok!" 1. Kor. 9:26

Ballag, botorkál,sétál,lépeget...
megy,fut,szalad...sántikál,vánszorog...
Hány szép szavad van,édes magyar nyelvem,
arra,hogyan teszem meg az utat,
hogyan közeledem a cél felé.

"Futok!"-olvasom az igét."Futok!"
És szégyenkezve hajtom le fejem.
"Futok!" Le merném írni ilyen bátran?
Futok? Vagy csak sétálok,ballagok?
Vagy vánszorgok a meredek úton,
remélve,hogy mégis célhoz jutok?

Uj,izmokat acélozó erőért,
életújító erőért esengek.
Hadd valljam én is boldog,biztos hittel:
Krisztus nyomán,Ki megvett drága véren,
az örök cél felé,míg el nem érem,
"futok,futok,futok"!

Ady Endre: "Ádám, hol vagy?"


Oszlik lelkemnek barna gyásza:
Nagy, fehér fényben jön az Isten,
Hogy ellenségim leigázza.

Az arcát még titkolja, rejti,
De Nap-szemét nagy szánalommal
Most már sokszor rajtam felejti.

És hogyha néha-néha győzök,
Ő járt, az Isten járt előttem,
Kivonta kardját, megelőzött.

Hallom, ahogy lelkemben lépked
S az ő bús "Ádám, hol vagy?"-ára
Felelnek hangos szívverések.

Szivemben már őt megtaláltam,
Megtaláltam és megöleltem
S egyek leszünk mi a halálban.

Árvai Emil
ISTENNEK ÍROM

Segíts Atyám, látnom a jót,
bárcsak ma sikerülne!
Hol erős, hol gyönge vagyok,
ne adjam föl kimerülve.

Magammal csatázom, magamban küzdök,
s oly könnyen kialszik lángom.
Lobbantsad lángra újra az üszköt,
világítson a világon!

Füle Lajos: KÖNYÖRGÉS

Ha néha eltakar is
előlem ördög-árnyék,
segíts sietve menni
Eléd egy fénysugárért!

Hogyha szemembe esnék
porszemnek a hiúság,
láttasd, hogy talmi kincsnél
többet ér a fiúság!

Mikor konok magamban
hang nélkül sír a LÉLEK,
vedd el gonosz varázsát
a kárnak és szemétnek!

Pislogó gyertyabél kér,
megtöredezett nádszál:
Ne olts, ne törj el, JÉZUS,
a magadénak lássál!

Árvai Emil:
MÁRTÍROK (K)ÚTJA

ütnek vagy köpnek
melyik jobb, mondd meg

rajtad röhögnek
maró gúny fojt meg

kínzóid módszerét
nem te választod meg

utolsó szó jogán
mondj mégis
áldást
...

aztán már
senkivel
nem cserélnél

Füle Lajos Az eltemethetetlen


Temették ólom-csüggedésbe
hitetlenség rongyába csavarva
a félelem sivatagába.
Harmadnapon feltámadott!

Temették tornyos templomokba
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!

Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!

Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét-életcáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!

Temetgetik ma is hiába.
Nem rejti el se föld,se ég már,
szív bűne vagy ész érve,semmi
mert Ő maga az Élet!

JÓZSEF ATTILA: ISTEN

Láttam Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szivemet,
De apró szivem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szivükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az utjuk végén -
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

Lukátsi Vilma: ÉBREDEZÉS

Térj meg!
- ezt hallottam tegnap este.
Közvetlenül mellemnek szögezte
a hallott Ige a fegyver csövét,
és idegen lett a meghitt sötét:
lehet, hogy elvétettem az utat?
Elmerült bennem az Isten-tudat
gyermekkorom gyarló imáiban,
vagy a harangos templombolt alatt
valami gyér vallásos köpenybe
takartam, és bizonygattam egyre
magamnak, hogy Isten mozdulatlan.
...néha elmondtam még öntudatlan:
"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..."
de imám visszahullt szárnyszegetten,
ezért hát abbahagytam az imát.
Az élet annyi szépet-jót kínált
- tegnap estig!
Amióta úgy érzem,
VALAKI sürget, hogy el ne késsem!
Meg kell térnem!
Még ma
meg kell térnem...

Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant,
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

... S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem.

Smikál György:Bűnben

Földből kitépett kő vagyok. Fényhiány.
Szétrobbant csönd foltja a semmi falán.
Elgondolt hang egy elképzelt orgonán.
Abbahagyott mozdulat
Ütötte seb a szíven.

És Te mégis bennem építed templomod!

Lukátsi Vilma: ITTAM...

Szomjas vagyok!
- Nincs víz a közelben,
s már azt sem tudom mondani:
inni kérek!
Kinek mondjam?
Mindenki elment tőlem.
...valahonnan
szűrődik még köznapi lárma,
gyermeknevetés, vitatkozás,
fékek - vagy fogak - csikorgása...
- Inni kérek!
nyöszörgöm lelkem legmélyének,
ahol zümmög valami ének
az Ő nevéről, Akiben bíztam!

Egyszerre elcsöndesül minden.
Kimondom a Nevét.

Ittam.

Ó, mintha én is ittam volna.

Weöres Sándor: Én is

Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom.
Csak ostromolhatom nehéz kövekkel
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten
s uraktól nyüzsög a végtelenség.