Sylvester János: Az magyar nípnek

Próféták által szólt rígen néked az isten,
Azkit igírt, ímé, vígre megadta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal,
Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.
Néked azért ez lűn prófétád, doktorod ez lűn.
Mestered ez most es, melyet az isten ada.
Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az isten
Elveszt, és nyomos itt nem lehet a te neved.
Itt ez irásban szól mostann es néked ezáltal,
Hütre hiú mind, hogy senki se mentse magát.
Azki zsidóul és görögül, és vígre deákul
Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul:
Minden nípnek az ű nyelvin, hogy minden az isten
Tövinyinn íljen, minden imája nevít.
Itt vagyon az rejtekkincs, itt vagyon az kifolyó víz,
Itt vagyon az tudomány, mely örök ítéletet ad.
Lelki kenyír vagyon itt, melyben mikor íszel, örökké
Ílsz, melly az mennyből szálla, halálra mene.
Azki termt tíged s megvált, örök ítéletet ess ad
Ez szent által: nincs több bizodalmad azírt.
Ennek azírt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel,
Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot.
Tígedet ez hozzá viszen és nem hágy, mikor ígymond:
Bódogok, eljövetek, vesszetek el, gonoszok.

Füle Lajos

Sugározz!


Míg benned öröm ég,
s lánggal lobog az ünnep,
tekintsd meg azokat,
kik rég hamuban ülnek!
Sugározz meleget
elszürkült életükre,
hát hogyha lángra kap
hitük egy árva üszke!

(Nem tudom, ki a vers szerzője)

A legnagyobb kérés...

"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot...
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik s a lélek zokog?
Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy "legyen meg a Te akaratod!"

Inkább sikoltanék, Atyám, óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem! Hát ez a szereteted?

Azután lassan elcsitul, "Bocsáss meg, óh, Atyám!
Hisz Te szeretsz engem mindig igazán."
A kínban vergődő szívemmel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Akaratod ellenemre is véghez viheted,
Szívem mégsem lesz ettől csöndesebb...

Taníts meg hát Hozzád méltón imádkozni,
Hogy ne csak szájjal, de szívemből is
tudhassam mondani,
"Legyen meg a Te akaratod,
Ahogy Te akarod, mégse úgy, ahogy én,
Mert a békesség csak így lesz az enyém."

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre Te vezetsz, arra én bátran mehetek.
Mindennapi kérésem így csupán egy marad:
Add, hogy csupán Téged kívánhassalak.
Legyen minden úgy, ahogy TE akarod,
Ha az éj temet, ha a Nap nevet.

Fogd meg hát a kezem,
Fogadd el újra a szívem.
Ha az utam célját el is takarod,
Hiszek Benned!
Legyen mindig meg a Te akaratod!

Szia Boglárka

Páskuly Józsefné írta a verset.

Túrmezei Erzsébet

Karácsonyi rímek

Ezüstöt ölt
a téli föld.
Havas kis út
a hegyre fut.
Karácsony int
felénk megint.
Keresi árva, elhagyott
a betlehemi csillagot.

Köd hamva hull,
és rajta túl,
mint zuzmarás,
fehér varázs,
erdők- mezők
az Érkezőt
jelentgetik ma ékesen.
Őt keresem! Őt keresem!

Már megjelent!
- zenél a csend.
- zúg a fenyő.
Ilyen fehér!
- dalol a dér.
és szól az út, mit láb tapos:
Alázatos! Alázatos!

Lombjavesztett
ág didereg
a jegenyén:
Ilyen szegény!
Róla zenél
a szél, a tél,
zenélj te is, szegény szivem :
Eljött, igen! Eljött, igen!

Ó de szép!

Füle Lajos
Ajándékok


Uram, karácsony jön megint...
TE mindig jót teszel velem:
betölti most is lelkemet
ajándékod, a kegyelem.

Mi mindent kaptam már! De most
hadd adjak én is valamit!
Szerény ajándék ez, tudom,
mégis... legyen e hála itt
Tiéd, hadd áldjam tetteid!

Ó, köszi!

Túrmezei Erzsébet
Fohász

Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem;
Feleletet választ
egyikre sem leltem
nélküled, Úr Jézus.

Kegyelmeddel nyilt meg
mindegyik miértnek
titkos művű zára.
Tebenned találtam
Életem céljára,
Tebenned, Úr Jézus.

Mostmár bármi fájjon
minek kérdjek? Tudom,
aranykalászt terem
fájdalmak vetése.
Áldott a te kezed
minden vezetése;
Csak vezess, Úr Jézus.

Tornay András: Komfort koldus (János 9:1-12)

A világ formált koldussá
koldulod a szeretetet
könyörgöd a megértést
s alamizsnával dobálnak a sajnálkozók
de nem kell Jézus
nem akarsz felállni.
Nem akarsz látni.
Vakságod kényelmes s hasznot hajt a fehér bot.
Mit is koldulsz valójában?

Az ácshalász egyébként optikus is!
Ő nem enyhít, hanem megszüntet.
Kényelmed megszűnik, hisz már észrevett
most kezd ismét teremtéshez. Újból.
de barátom;
Jézus nélkül: ücsörgő
szánalmas
komfort
koldus
vagy.

Füle Lajos: KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS


Mint Betlehem, zsúfolt a város,
megszállta tenger idegen.
URAM, szállásra hol találsz most,
nem maradsz-e a hidegen?
Szívem istállójába, amely
szállást csak barmoknak adott,
térjél be hát! Számodra van hely:
találsz egy csendes jászlat ott.
Csilló arannyal, drágakővel
nincs ékesítve ez a ház.
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
ha szénát, pozdorját találsz,
ha nem lehet méltó Tehozzád,
Kinek egek örvendenek!
Lásd, ez vagyok Így térj be hozzám,
hozd el szívembe fényedet!

Nagyon szép!

Pecznyík Pál

MENNYEI SZERETET

A szeretet nagy ünnepén
mindenütt fény, ragyogás;
ám szomorú ellentéte,
szegénység, éhenhalás.
Karácsonyfán, ablakokban,
sok gyertyafény látható;
az utcákon fagyos szél fúj,
csontokon is átható.
Ma koldusként jár a földön,
a mennyei szeretet;
mérhetetlen önzés, közöny,
uralja a szíveket.
Bezárt szívek ajtajánál,
a szeretet csendben áll;
benne: Jézus rejtőzött el,
a győzelmes nagy Király!
Áldott szíve összeszorul,
ha benéz sok ablakon;
mert sok házban, nemhogy kalács,
kenyér sincs az asztalon.
Szeretete olvassza fel,
fagyos lelki világot;
ezt kínálja néked, nékem
ma is Jézus, az áldott.
Másokon segítő szívet,
Jézus adj nekünk, nekem;
köztünk önhibáján kívül,
ne koplaljon senki sem.
Mert a földön élni, járni,
mindenkinek joga van;
gyermek, felnőtt, ne haljon meg,
éhesen és szomjasan.

(Túrmezei Erzsébet)
Krisztusra várunk


Nem tudjuk, mi jön: titok holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
Rejtő ködökbe szemünk nem láthat...
De elültethetjük kis almafánkat,
bízva, hogy kihajt,
gyümölcsöt terem.
Titok a jövő.
Sürget a jelen.

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.

Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
munkában leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.

Túrmezei Erzsébet
ÚJÉVI KÉRÉS


Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...
vagy nem volt lába...
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.
És láttam szalmaszál alatt roskadókat.

Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.
Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat -
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel - mint a szalmaszálat!