Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 22 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő
 

Álom- nem valóság...vagy mégis?
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008. jan. 05., szombat 20:23 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Szilveszter körül a Gondolatok topikban pár szót váltottunk az álmokról ennek az idézetnek az alapján:

Van, amikor az álmainkat bölcsességre cseréljük...nem biztos, hogy mindig jó cserét teszünk...Dickens

Azon gondoltam, hogy az ó év végén -az új év kezdetén az ember egyébként is végigpergeti az elmúlt év eseményeit...esetleg egész eddigi életét...elgondolkodhatunk most azon is, volt-e valamilyen álmunk az év folyamán, teljesült-e, várjuk-e, hogy valósággá váljon, esetleg teszünk-e valamit ennek érdekében...

Egyáltalán mit gondolunk az álmokról? csak rózsaszínűek lehetnek, melyek kancsalul festett egekbe néznek..és így törvényszerűen beteljesülhetetlenek, csalódást vonnak maguk után ..vagy volt már olyan álmunk, amit Isten útmutatásaként éltünk meg, s megláthattuk a beteljesülését is...


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jan. 05., szombat 23:07 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 11., szerda 13:59
Hozzászólások: 496
Tartózkodási hely: Kassa kerülete
...én ornitológus szeretnék lenni... :)

_________________
Én választottalak titeket.. Jn 15,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Álmok ?
HozzászólásElküldve: 2008. jan. 06., vasárnap 00:43 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
-Erika !

-Tisztázzuk: milyen álmokra gondolsz ? - Valóságos, alvásközbeni álom-
ra,---- vagy a "rózsaszinü" - "miről álmodik a lány ?"

-Szerintem, - mindkettőt jobb, ha "bölcsességre" cseréljük.

Az előbbinél: ma már Isten nem szól álmokban, hanem az irott Igében, a
Bibliában.- A második meg "sohasem teljesül". :cry: :*:

A harmadik,- a "jövő tervezése", - szerintem nem álom, álmodozás,-
mert tanulással "megdolgozunk" érte.- Amiért megdolgozunk, az igy,vagy
ugy sikerül.---

- Az "ugy" (tehát másként) teljesülő tervekről pedig nagyon sokszor kiderül, hogy jobb, mint amit először gondoltunk... :*: :*:


L.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Álom- nem valóság...vagy mégis?
HozzászólásElküldve: 2008. jan. 06., vasárnap 08:29 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Erika írta:
Van, amikor az álmainkat bölcsességre cseréljük...nem biztos, hogy mindig jó cserét teszünk...Dickens


Ez egy profán idézet, szerintem itt nem isteni, hanem emberi bölcsesség szerepel.
Amikor ezt az idézetet olvastam, én úgy értettem, arról van szó, amikor vannak (leginkább fiatal korban) bizonyos nemes, szép ideáink (álmaink), pl. feláldozni magunkat a barátainkért, egy jó ügyért, vagy eltervezzük, hogy felnőttként mivel akarunk foglalkozni, vagy tisztán akarunk élni, mindig igazat mondani stb., de egy idő után ezeket az ideákat felcseréljük egy emberi bölcsességre (pl. amit elterveztél, ahhoz túl sok pénz kell, nem lehetséges, vagy: mondj igazat, s betörik a fejed stb.).

Nem olyan nagyon régen olvastam az „igazi Suttogóról”, egy fiúról, aki tanulmányozta a természetben a vadlovakat, és olyan dolgokat figyelt meg, melyek alapján egész más módszerrel akarta a lovakat megszelídíteni, mint az édesapja, s mint általában azok a felnőtt férfiak, akik ezzel foglalkoztak.
Az iskolában az egyik tanára feladta azt a leckét a gyerekeknek, írjanak fogalmazást arról, hogyan képzelik az életüket x év múlva – de kikötötte, reális dolgokat írjanak le! Ez a fiú – az „álmai” alapján – leírta, hogy x év múlva ő egy farmot fog vezetni (részletezte), ahol lovakkal foglalkozik.
A tanár 1-est adott és visszadobta a dolgozatát azzal, hogy ne álmodozzon, olyat írjon le, ami megvalósítható (a fiú nagyon szegény volt!). Nagy kínban volt a srác, mit tegyen, mit írjon. Szerencsére az édesanyja észrevette, hogy valami bántja, rákérdezett, és elmondta neki, mi a helyzet. Az édesanyja pedig azt tanácsolta, hogy ne változtasson, írja le ugyanazt, és adja be újra. Így történt. A tanár nem tudni, mit gondolt ezután, de jó jegyet adott a dolgozatára.

Sok évvel később ez a tanár egy nyugdíjas találkozó keretében látogatott el arra a farmra, amiről a dolgozatban olvasott, mert ennek a fiúnak az „álma” valóra vált.
(Ezt a Kaliforniában élő „Suttogó”-t még az angol királynő is meghívta, hogy lássa a módszereit, ahogy egy vadlovat kezessé tesz, mindössze félóra alatt.)

Ha ez a fiú az álmait bölcsességre (nincs pénzem, nem lehetséges) cserélte volna, nem valósította volna meg a céljait.
(Sokat tett azért, hogy a lovakat ne kínozzák, ne "betörjék", ehelyett elterjedjen a kíméletes, szelíden szelídítés módszere).


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jan. 06., vasárnap 12:04 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
Kedves Erika!

Mi magyarok azt mondjuk, hogy

"Álmodozás az lélek megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz".

A franciák azt mondják, hogy:

"Álmodozás a lélek vasárnapja"

Kifejtve a dolgot, mi egy negatív dolognak tekintjük, ha valaki álmodozik. Azt sugallja a mondásunk, hogy mindig, minden körülmények között a rögvalósághoz kell ragaszkodnunk, ebből nem lehet kizökkeni. Olyannyira nem szabad ábrándozni, álmodozni, hogy az az álmodozás egyenesen a lélek megrontója lenne.

A franciák ezzel szemben azt mondják, hogy amint a teremtésnek, és a munkálkodásnak is van egy pihenőnapja, úgy a léleknek is ki kell pihennie magát. Ez a pihenőnap lehet az álmodozás, amikor kizökkenünk a bajainkból, elkalandozik a képzeletünk, lelkünk egy jobb, boldogabb, virágosabb színtérre, világba kalandozik. Az álmodozás tehát a lélek pihenőnapja, vasárnapja. És amikor mondjuk a lottó ötösről álmodozunk, az ugyan nem vezet el a megvalósuláshoz, de mégsem nevezhető az élet megrontójának.

Ezt az eltérő értelmezést, mint mondtam Kolozsvári Grandpierre Emil írta le, aki számos hasonló meglátást vetett papírra.

Példának hozom a saját élményem alapján egy megfigyelését. Emlékszem, hogy gyerekkkoromban hányszor torkolltak le a szüleim is étkezés közben, ha fecsegni akartam, hogy "magyar ember evés közben nem beszél!". Ez református őseimtől, nagyszüleimtől eredeztethető. Ez is egy rossz örökségünk, amelyet már a mai generáció nem cipel magával. Úgy veszem észre, hogy alkalmazkodunk a világhoz. Az étkezés közbeni könnyed, kellemes társalgás emeli az egyszerű táplálkozás értékét.

Gondolom van még néhány ilyen rossz beidegződésünk, de hirtelen más nem jut az eszembe, vagy nem idevaló.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jan. 06., vasárnap 17:17 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
rosta írta:
Kedves Erika!

Mi magyarok azt mondjuk, hogy

"Álmodozás az lélek megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz".

Mi, magyarok inkább azt mondjuk, hogy:
"Ábrándozás az élet megrontója ..."
És ez egy kicsit mást jelent. :)
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jan. 06., vasárnap 17:26 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
exrefis írta:
rosta írta:
Kedves Erika!

Mi magyarok azt mondjuk, hogy

"Álmodozás az lélek megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz".

Mi, magyarok inkább azt mondjuk, hogy:
"Ábrándozás az élet megrontója ..."
És ez egy kicsit mást jelent. :)
ex


T.Exrefis!

Ezzel az észrevételeddel jómagam is szembesültem, amikor a beírásomat írtam. Lecsekkoltam tehát a google-ban a kifejezéseket, ahol hasonló nagyságrendben találtam beírást az "álmodozás az élet megrontója", és "ábrándozás az élet megrontója" kifejezésekre. Úgy gondolom ez alapján, hogy olyan nagy hibát nem követtem el, illetve nem követett el a Kolozsvári Grandpierre Emil, amikor az álmodozás kifejezést használta. Ezt a verssort már így is alkalmazzuk, mondhatni ez már egy szólás.

Különben, hogy a beírásodhoz hasonló észrevételeknek az élét elvegyem, magam is használtam a beírásomban az ábrándozás kifejezést, az álmodozás szinonimájaként, ha utána nézel gondolom látod...


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jan. 06., vasárnap 17:40 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
Ezúttal nem téged akartalak kritizálni.
KGE nem hibát követett el, hanem hülyeséget beszélt. Nyilván téma híjján, egy ismert szólás átalakításával egy műellentétre hívta fel az olvasók figyelmét.
Az átalakított szólás nagyon más értelmű szterintem mint az eredeti, ráadásul utóbbi igaz, előbbi meg hamis állítás.
De máris túltárgyaltuk. :)
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jan. 06., vasárnap 18:22 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
exrefis írta:
Ezúttal nem téged akartalak kritizálni.


:*: :*: :*:

exrefis írta:
KGE nem hibát követett el, hanem hülyeséget beszélt. Nyilván téma híjján, egy ismert szólás átalakításával egy műellentétre hívta fel az olvasók figyelmét.
Az átalakított szólás nagyon más értelmű szterintem mint az eredeti, ráadásul utóbbi igaz, előbbi meg hamis állítás.


Én nagyon is azonosulni tudok az íróval, egyetértek vele. Az álmodozás, és az abrándozás nagyonis egy tőről fakadnak. Nekem nagyon is érthető a magyar, és a francia mentalitás szembeállítása.

De nekünk ebben sem kell egyetértenünk...


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jan. 06., vasárnap 19:19 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Hú, én nagyon álmodozós vagyok. :oops:

Most legutoljára a legszebb álmodozásom az volt, ami beteljesült, hogy elmehettem Erikáékhoz :*: :*: :*:

Jaj, és nagyon ábrándozós vagyok. :oops:

Képes vagyok úgy ábrándozni, hogy lazán elmegyek az utcán ismerős mellett, úgy hogy észre se veszem.Nem látok olyankor és nem hallok.

Egyszer a buszon ábrándoztam, hogy milyenek az emberek, hogy néznek a szegényes öltözékű emberre, hol van a keresztényi lelkület.Ezekkel a gondolatokkal nagyon jól elvoltam, természetesen magamat úgy láttam, hogy bezzeg én milyen megértő vagyok, én nem húzódom félre az ilyen csövesektől.Így önmagammal megelégedve, lélekben felfrissülve önmagam elméleti jóságától, leültem a metrón.Isten hamar próbára tett. :) Leült mellém egy idős nénike sok szatyorral, és nem a legtisztább ruhában.Még az, hogy leült, de majdnem rámmászott.Az első reakcióm, minél messzebb ülni, és a néni pedig egyre közelebb hozzám.Már épp fel akartam állni, amikor eszembe jutott a saját gondolataim.Majdnem hangosan felnevettem.Igen Uram értem.Ezután elbeszélgettünk(pedig nem vagyok beszélgetős), és előbb leszálltam mint kellett volna, mert segítettem a néninek átszállni másik metróra, és még bizonyságot is tehettem.Ez egyike volt az ábrándozásaimnak, amire felelt az ÚR. :D


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jan. 06., vasárnap 19:44 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Sziasztok!

Örömmel olvastam már éjjel a Loisz hozzászólását, mert rossz szokásom szerint elkerült az álom, de annyira nem akartam felébredni, hogy válaszoljak is, s csak most jutottam hozzá.

Akkor tisztázzuk, mire is gondoltam:nem az alvásközbeni álomra gondoltam, de nem értek egyet teljesen azzal a véleményeddel,hogy:

"ma már Isten nem szól álmokban, hanem az írott Igében"

természetesen az írott Ige a mérvadó, de én nem zárom ki teljesen ezt a lehetőséget sem, hogy esetleg Isten így is szólhat, figyelmeztethet.
Figyelmedbe ajánlok egy nem hosszú topikot még a régi fórumról:

http://www.parokia.hu/old_forum/forum_m ... oardid=784

ebben is tulajdonképen erre az álláspontra jutottunk.

Ezenkívül a férjem hallva, hogy miről beszélgetünk éppen, ajánlott egy részletet Szabó Imre Sírjanak a papok c. könyvéből, íme:

Süllyedő ladik a Dunán

Mindenütt voltak megtérések és megújulások, de a legforróbb légkörű evangélizáció Faddon ment végbe.
Mindjárt a második esti szolgálat után Imreh Károllyal elmentünk egy virrasztóba. Zsúfolásig tele volt mind a két szoba, ez itt még élő hagyomány volt. Az éneklést egy asszony vezette, aki régi szokás szerint előre diktált verssorokat, a gyülekezet meg utána énekelte.
De nemcsak az énekes könyvből diktált énekeket, hanem saját szerzeményeiből is. Olyasvalaki volt, mint a kopácsi Borkó Julianna. Különben őt is Juliannának hívták.
Bő éneklés után megkértek, hogy szóljak valamit a gyülekezetben. Miután itt egy halottól búcsúztunk, elhatároztam, hogy a halálról és a halál utáni életről tartok tanítást, különös tekintettel azokra a félreértésekre, amelyekkel tele vannak gyülekezeteink. Részletesen elmondtam, hogy az Ige tanítása szerint nem a halál után dől el a sorsunk, hanem már itt a földi életben, aszerint, hogy elfogadtuk-e Jézus váltságát, vagy nem. Továbbá kifejtettem, hogy nem a mi szenvedéseinkért nyerünk bűnbocsánatot, hanem a Krisztus szenvedéseiért, és előhoztam még néhány ilyen alapvető kérdést. Erre mi történik? Juli néni előveszi az ő saját versét és elkezdi diktálni. — Itt állok most színed előtt Krisztusom. Jöttem a sok földi nyomorúságból. Fogadj be engem a mennyországba, ne küldj a pokolra! Emlékezzél sok szenvedésemre! Bocsásd meg értük bűneimet! — Igen felbosszantott Juli néni ezzel a költeményével. Hiszen ez pontosan ellenkezője volt a tanításnak. Nem hallotta? Vagy nem akarja tudomásul venni? Ezt nem hagyhattam szó nélkül! Ismét a gyülekezethez fordultam és ezt mondtam: Kedves testvérek! Hallottuk a tanítást és hallottuk most ezt az éneket is. Hasonlítsuk össze a kettőt és állapítsuk meg, hogy mi egyezik bennük és mi áll ellentétben egymással! És a derék faddi-ak egymás után szedték ízekre Juli néni mondatait. Nagyon boldog voltam, hogy mégsem volt hiábavaló a tanításom.
Amikor azonban mentünk hazafelé, Imreh Károly csendesen megjegyezte: Most kilőtted a legvallásosabb asszonyunkat. Nagyon megszégyenítetted. Ez nem jelenik meg többet a templomban. — Azt feleltem: Ne sajnáld, ha ezzel a hitével elveszíted, de ha megtér, akkor óriási nyeresége lesz a gyülekezetnek.
Másnap tényleg nem jött el az evangélizációra és a következő nap sem. Helyette jöttek a jelentések, hogy Juli néni halálosan meg van sértve. A legnagyobb meglepetésünkre azonban pénteken este eljött, sőt az utóösszejöveteleken is ott maradt. Mindnyájan éreztük, hogy Juli néninek fontos mondanivalója van — és csakugyan. Halálos csendben a következőket mesélte el: Rettenetes lelkiállapotban tért haza akkor este a virrasztóról. Úgy érezte, hogy még senki sem szégyenítette meg annyira, mint én. Harag ébredt a szívében irántam és elhatározta, hogy bosszút áll rajtam. Rögtön ki is találta a módját. Már esztendők óta be szokott járni a parókiára, segíteni a nagytiszteletű asszonynak, s ilyenkor sokszor ő főzte meg az ebédet. Elhatározta, hogy a vendégre való tekintettel most is ő főzi meg az ebédet, s akkor, nos, akkor egy jó adag mérget tesz a levesembe!
Péntekre virradóra azonban rendkívüli álma volt. Egy ladikon át akart menni a Dunán (férje hajós volt). A ladik már a folyó közepére ért, amikor hirtelen elkezdett süllyedni. Teli torokból kiáltozott: Segítség! Segítség! Ments meg Istenem! És akkor egy fény gyulladt ki a ladik felett és benne egy szám jelent meg, már nem emlékszem pontosan melyik. Hirtelen felébredt, de a számot
élesen maga előtt látta, s tudta, hogy ez egy isteni üzenetet jelent számára. De hol találja meg? Elkezdte lapozni a Bibliát, de ilyen számú oldalon nem talált semmit. Akkor elővette az énekeskönyvet és elolvasta az e szám alatti éneket. És ahogy olvasta, egy pillanat alatt teljes világosság járta át egész lényét. Megértette a megváltás titkát, az evangéliumot. Erre — amint elmesélte — csendben lecsúszott az ágya mellé és forró imádságban, könnyek között átadta szívét Krisztusnak. És íme most itt van, hogy erről az egész gyülekezetnek bizonyságot tegyen.
Juli néni bizonyságtételének óriási hatása volt a gyülekezetre, többen könnyeztek. Az én szívemet is nagy hála töltötte el, s ebben az is benne foglaltatott, hogy mégsem lőttem ki Imreh Károly egyik
legbuzgóbb hívét.
Juli nénivel holtáig tartó barátság fűzött össze. Szokásba vette, hogy minden karácsonyra küldjön egy kiló finom faddi paprikát, hogy emlékezzünk rá és imádkozzunk érte.
-------
A harmadik variációra gondoltam, amire Boglárka hozta ezt az érdekes történetet/esetleg lehetne tudni az írót, könyv címét, ?..
amit így határozol meg: a jövő tervezése.

Különösen arra gondoltam, amikor valami nem mindennnapi feladatra indít Isten, amire a józan ész azt mondja: esztelenség,...esetleg nem érti a másik keresztyén sem- valami olyan feladat, amihez azért ha nagyon össze is szedem magam, kevés vagyok.....de ha az Úr indít, akkor megtapasztalhatom, hogy:"Az én Istenemmel kőfalon is átugrom..."


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jan. 06., vasárnap 19:57 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
cilla írta:
Hú, én nagyon álmodozós vagyok. :oops:

Most legutoljára a legszebb álmodozásom az volt, ami beteljesült, hogy elmehettem Erikáékhoz :*: :*: :*:



nekem pedig az a nap szépen illeszkedik egy régi álmomba: még serdülőkoromban olvastam a Rézmetsző házát ,s az maradt meg bennem, hogy bárcsak olyan otthonom lehetne, ahol sokan találkoznak, s baráti légkörben beszélgetnek a legégetőbb problémákról.../ha vezettünk volna vendégkönyvet, már jó sok beírás lenne benne/ :D


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jan. 06., vasárnap 21:07 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
rosta írta:
Emlékszem, hogy gyerekkkoromban hányszor torkolltak le a szüleim is étkezés közben, ha fecsegni akartam, hogy "magyar ember evés közben nem beszél!". Ez református őseimtől, nagyszüleimtől eredeztethető. Ez is egy rossz örökségünk, amelyet már a mai generáció nem cipel magával. Úgy veszem észre, hogy alkalmazkodunk a világhoz. Az étkezés közbeni könnyed, kellemes társalgás emeli az egyszerű táplálkozás értékét.

Gondolom van még néhány ilyen rossz beidegződésünk, de hirtelen más nem jut az eszembe, vagy nem idevaló.



Kedves Rosta!


Bár láttam röntgen felvételeket félrenyelt ételdarabokkal,-amik miatt is nem ajánlatos az evés közbeni beszéd- azért én is nagyon szeretek az asztal mellett, evés közben beszélgetni.
De amikor a gyerekek kicsik voltak, azért hogy mégis valamilyen rendet is tartsunk evés közben, néha kijelentettem: a magyar ember amikor eszik,nem beszél- legfeljebb szlovákul- így kevesebbet beszéltek, s kicsit gyakoroltuk a szlovákot..


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jan. 06., vasárnap 21:27 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Erika írta:

...érdekes történetet/esetleg lehetne tudni az írót, könyv címét, ?..


Igen. -> Monty Roberts: Az igazi Suttogó


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jan. 07., hétfő 20:46 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Köszi Boglárka! esetleg kérhetnénk egy kis részletet a könyvből?


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 22 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 12 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség