Olyan jó volt ma a templomban szolgálni.
A 3-4 éveseknek tartottunk alkalmat.
Dávid és Góliát!
Nagyon szeretik, amikor történetet mondok nekik.
Igyekszem eljátszani, hangsúlyozni ahol kell - pl. amikor Góliát szídja Isten népét és az Urat, akkor ezt is, de Dávid bátor kiállását is.
Csöndben ülnek és figyelnek.
Aztán kértem őket, hogy imádkozzunk.
A fiam és még két fiú - ha hárman vannak katasztrófa - imádkozás alatt röhögcsélt.
Leálltam az imával és elmondtam nekik, hogy Isten sem nevet ki minket és nem nevetgél, amikor mi imádkozunk, hanem figyelmesen hallgat minket, ill. tisztelnünk kell Őt azzal, hogy nem nevetgélünk imádkozás közben.
Na ezek után ismét jött a nevetgélés....
Pájng, a fiam kapott egy nyaklevest, de olyan bűntudatom van amiatt, hogy ha hárman rosszalkodnak, mindig csak ő kap, de egy nem saját gyereket megütni nagyon gáz.
Az alkalom végén jött az egyik fiú apukája és gondoltam megkérdezem, hogy mi lenne ha nem csak az én fiam kapna.
A válasz testvéri szívből jött. Azt mondta, hogy a testi fenyítés részében is megbízik bennem.
Kértem, hogy ha ő vigyáz ezekre a gézengúzokra, akkor ő se fogja vissza magát, ha a popsik jobban figyelnek, akkor először ezekkel kell beszélni.
Érdekes volt, hogy miután elcsattant a nyakleves, a két másik fiú is azért lenyugodott. Amikor az egyiket magamhoz hívtam, akkor kicsit félve jött, de aztán kapott egy puszit és mát nevetve rohant a többiek után.
