Bocs, hogy beledumálok, de ez nem egy teoretice eldöntendő dolog. Szerintem az empátia az élettapasztalaton alapul. Az empátia az irgalom kistestvére, de nagyon kell hozzá az élettapasztalat.
Kedves Kavics te magad adod meg a választ miként kell hozzáállni a dolgokhoz, amikor ezt írod:
Kavics írta:
nem veszi tudomásul, hogy magam is kegyelemből élek, küzködve a magam gerendáival.
A megtapasztaláson alapuló empátia, abból indul ki, hogy magam is bűnös ember vagyok, aki bármikor képes, és hajlamos arra, hogy szakadékba zuhanjon, hogy hasonló helyzetbe kerüljön, mint az az ember, mint akin próbálok segíteni. Lehet, magam is voltam hasonló helyzetben, mint akin segítek. És ez már maga az empátia. Mindemellett fontos tudni, hogy nem biztos, hogy segítek a segítségemmel, lehet pont rosszat teszek.
Amikor segítünk jó ha hálát adunk az égnek, hogy per pillanat magunk meg vagyunk segélve, ahogy a régiek mondják, és tudunk segíteni, és nem a gonoszság állapotjában vagyunk per pillanat.
A segítség technikája nagyon egyéni, mindenki másként éli meg az éppen aktuális viszonyt, de fontos, hogy sajnos a segítséggel nem csak gyógyítani lehet, de lehet megbetegíteni is. A segítség lehet, hogy úgy jó, ha tapintatos, mint legtöbb esetben, de vannak, akik másra esküsznek. (Itt arra a volt drogos magyar pszichiáterre gondolok például)
Felsorolok a teljesség nélkül pár problémát, ami előjöhet:
Jó, ha tudjuk mit is érezhet akkor az az ember, aki segítségre szorul (ez sokszor látható is), de még jobb, ha tudjuk, mi is az ő lényegi problémája (ez már ritkábban nyilvánvaló). Ekkor remélhetőleg van rá receptünk, hogy mi is ennek a megoldása. Talán képes az ember úgy lépni, hogy az jó legyen a bajban lévőnek. Nem biztos, hogy segítesz, de fontos, hogy legalább kárt ne tegyen az ember. Akkor már jobb, ha semmit sem csinálunk (a mulasztás nem mindig bűn ezek szerint ?).
Ahhoz, hogy ténylegesen segíts valakinek különféle eszközök kellenek, az lehet egy egyszerű mosoly, pár szó, lehet egy hosszú bizalmi terápia, anyagiak, lelkiek, munka, foglalatosság, bármi, de lehet, hogy nem tudod erre a megoldást. Sajnos ez a gyakoribb. Fontos, hogy rálátásunk legyen a problémájára, ha ez nem megy, legalább át tudjunk valamit érezni az ő pillanatnyi helyzetéből, mindamellett, hogy vannak ítéleteink.
Mint beleérző ember jó ha tudjuk azt, hogy a segítségünk, vagy tervezett segítségünk mennyire valós. Lehet közhelyszerű gesztus amit csinál az ember, amivel esetleg meg is bánthatjuk az illetőt, de lehet egy komoly segítség is, de akár lehet egy életre szóló segítség is, még akkor is, ha azt nem kötik a segítőhöz. Szerencsés ember lehet, aki így tud segíteni.
Nekem ezek jutottak az eszembe a segítségről...