A lelkész szerintem jobban teszi, ha sem egyiknek nem akar a kedvében járni, sem a másik csoportnak, hanem egyedül azt nézi, hogy Isten szemében mi a kedves egy adott szituációban…és mindjárt nem kell sokfelé szakadnia - és amúgy is ez az egyetlen jó megoldás!

Sziasztok!

Amikor ez számomra komoly kérdés volt, egy testvér (nem tudta, hogy ezen gondolkodom!) ezt a kis anyagot küldte nekem és szerintem elég jól összeszedett :
"== A jó gyülekezet ismertetőjegyei ==

Sokan felteszik a kérdést: melyik (milyen) gyülekezetbe kéne járnom?
Nincs tökéletes gyülekezet. Úgyhogy valaki kénytelen lehet olyan gyülekezetet látogatni, ahol nem ért egyet mindenben. Amikor egy gyülekezethez csatlakozunk, a növekedést kell keresnünk a többi taggal való kapcsolatunkban, és engedni a Szentléleknek, hogy segítsen szeretni a ridegeket, éretleneket és tőlünk különbözőket. Ez a kereszténység lényege.
A legfontosabb dolog a gyülekezetkeresés közben Isten vezetését kérni!
1. Evangéliumközpontúság.
Talán a legfontosabb ismérve a jó gyülekezetnek, hogy megállapíthatóan evangéliumközpontú. Ha a pásztor a gyülekezetet sok olyan dologgal bosszantja, amit a megváltáshoz meg kell tenniük, legyen ez a vészjelző. Habár sok jó figyelmeztetés van, amit Isten Igéjéből kapunk, kegyelemből, a Jézusba vetett hit által vagyunk megváltva és pont. Bármi, amit utána teszünk, az a megváltás eredménye, nem pedig feltétele.
2. Biblikus tanítás.
A pásztornak tisztességesen kell bánnia a Szentírással, nem csak egy vagy két írásszöveget idézni és meglovagolva azokat, „saját teológiai utazásra” menni. A tanításnak gyakorlati módon alkalmazhatónak kellene lennie a mindennapi életben. A szemléltetések és egy kis humor világosabbá teszik az igazságot és még élvezetesebbé a szolgálatot.
3. Értelmes dicsőítés
Az igazi dicsőítés Istenre irányul, nem a gyülekezetre. Az a zene, ami nem disszonáns, van dallama, aminek követhető a szövege, alkalmas arra, hogy Istennek való alárendelődésünket fejezze ki.
4. Vidám, barátságos emberek
Az egészséges gyülekezet vidám, barátságos emberekből áll. Ha a gyülekezet hideg, nem őszintén üdvözölnek, és az emberek kiégettnek tűnnek, akkor lehet, hogy az egy törvényeskedő gyülekezet, amit nem szeretnél látogatni.
5. Hitelesség
Keress „valódi” embereket a pásztorok, a vezetők és a tagok közt. Biztos, hogy sok gyülekezetet -ahol Krisztus evangéliumát hirdetik-, látogatnak éretlen keresztények, és ez jó. Azonban a vezetőknek éretteknek és 'valódiaknak' kellene lenniük.
6. Nyitott, nem félrevezető
Óvakodj azoktól a gyülekezetektől és összejövetelektől, ahol nem mondják el becsületesen az elején, kik ők. Néhány szekta nemes nevekkel álcázza valódi azonosságát azért, hogy azt gondold, ők a kereszténység fő áramlatához tartoznak. Ez különösen igaz lehet az ébredést hirdető összejövetelekre. Kérdezz rá a gyülekezet teljes tantételi nyilatkozatára.
7. A kérdezés szabadsága
Minden gyülekezetnek joga van tisztán meghatározni, mit hisznek igazságnak. Néhányan nem szeretnének kérdéseket hallani megalapozott tantételeikről. Azonban hisszük, hogy becsületes kérdéseket feltenni egészséges nem csak a kérdező, hanem az egész gyülekezet számára is.
8. Nagyok és kicsik
A jó gyülekezet nagyobb hangsúlyt helyez a jelentősebb dolgokra és kisebbet a jelentéktelenebbekre. Sok területe van a keresztényi hitnek, amiben a keresztények többféle következtetésre jutnak. Ez magába foglalhatja az utolsó napok eseményeit, a nyelveken szólást, a korlátozott bűnhődést, stb. Maradj távol az olyan gyülekezetektől, ahol a Szentírás egy homályos részét illetően megadják saját definíciójukat, és mindenkire ráerőltetik azt. Olyan gyülekezetet keress, ahol Krisztus evangéliumára összpontosítanak, ahol személyes szabadságod van a nem lényeges dolgokban, és abban segítenek a tagoknak, hogy Krisztus -teljesen odaszánt- követői legyenek.
9. A növekedés lehetősége az egész gyülekezet számára
Ez több dolgot magába foglalhat; bibliatanulmányozó- és ima kiscsoportok, női-, férfi szolgálatok, ificsoportok, gyerekszolgálat, stb. Fontos, a biztonság, és az elszámoltathatóság. Ezek a pásztori vezetés területei legyenek.
10. A távozás szabadsága
Egy egészséges gyülekezet fenyegetés nélkül megengedi a közösség elhagyását. Azonban, amikor a gyülekezeti vezetés vissza akarja tartani a távozni akaró embereket, az elmenők ellen beszélnek, és úgy tesznek, mintha ők birtokolnák az embereket, az nem egészséges."

Akkoriban már jó ideje egy számomra egyenlőre megfejthetetlen, de egyre inkább erősödő vágy ébredt fel a szívemben... Ez hozta, hogy elgondolkodtam azon, milyen a jó gyülekezet... És ez döbbentett rá arra, hogy Isten megmutatta, gond van a táplálkozás, lelki fejlődés terén...
Elkezdtem először az okot a Vele való kapcsolatomban keresni és amikor ott úgy éreztem, rendbetette a dolgokat, rádöbbentem, hogy más területeken is baj van... Ezt fél év imádkozásos, vezetéskérős időszak követte... közben egy másik gyülekezetet helyezett Isten a szívemre, amiről már sokat hallottam és embereket is ismertem, de sosem láttam. Aztán ellátogattam oda és Isten végül oda vezetett. Még most kapcsolódom be a közösségi életbe, de nagyon hálás vagyok azért, hogy minden vasárnap átélhetem ahogy Isten személyesen megszólít, feltölt, tanít. Természetesen ott van a személyes csendesség is erre a célra, de amikor az ember ezt közösségben éli meg, az máshogy ajándék...
A döntés meghozatala után nehéz volt a kivitelezés, de tulajdonképp máig csodálkozom ahogy átcsusszantott rajta Isten. Éreztem a súlyát, de nem éreztem a bőrömön a súrlódásokat (pedig voltak, mert nem fogadták megértéssel a döntésemet, sőt...) Senkit nem bíztatnék arra, hogy első gondolatként ez a megoldás merüljön fel benne. Az előző gyülekezetemben nagyon sok harcot megéltem, sokszor sokan mehettünk volna el, de sosem tettük problémák idején. Menekülni nem szabad, ha Isten hív, az más, úgy gondolom. Meg kell vizsgálni... Nekem ez fél évnyi imádkozó-vezetéskérő időbe telt. Most pedig érzem, hogy jó helyen vagyok és mindig hálás lehetek valamiért... (problémák persze itt is vannak, csalódhat az aki tökéletes gyülekezetet keres) A régi helyen Isten eléggé érdekes dolgot tett egyébként azóta. Mivel úgy alakult, hogy barátnőm férjhez ment és én is eljöttem, a két ifivezető híjján az ifinek kicsit fel kellett rázódnia. Most egymás között szerveződnek, új emberek kerültek előtérbe, akik addig nem merték vállani, vagy nem tudom, pedig biztattuk őket. Most az a kis csoport él és világít, szorgoskodik... Szóval szeretem Isten bölcsességét, hogy kicsit átrendezi a képet, de abból mindig valami jobb sül ki. Csak a lényeg, hogy valóban az Ő terve legyen és ne a mi elgondolásunk... *Amanda

Kedves Boglárka!
Azért nem egyszerű ez a kérdés, mert a lelkész sem mindig tudja, hogy éppen mi az Isten akarata. Nyilván keresi az Úr útját, de nagyon nehéz úgy kommunikálni, hogy nem akar senkit megbántani, mégis valaki mindig megsértődik. A gyülekezetekben gyakran kialakul egyfajta neurózis, amelynek tünete, hogy megdöbbentően intoleránsak lesznek a gyülekezeti tagok. Magam is sokszor hallom, ahogy a saját frusztrációikat kiöntik a másik emberre és bizonykodva néznek rám, hogy ugye igazuk van a bigott hívővel, vagy a bűnös hitetlennel szemben. Ugye csak duma a Krisztus útja, hiszen a nagyemberük elválik? Ugye, hogy sose mondaná ki a szót, hogy megtérés, tehát hitetlen?
Mi ennek az oka? A fel nem dolgozott bűnök, amelyeket nem tudunk, nem merünk odaadni Istennek. Pl. nagyon veszélyes az egyházban, amikor az elvált lelki vezetők bűnvallás és bűnbánat nélkül, egyfajta csöndes konoksággal szemlélik "szerencsésebb" társaikat. Egy csomó arccal beszéltem, akikben fel sem merült a bűnbánat sőt olyan keresztnek tekintették a sorsukat, amiket a "szerencsések" nem is érthetnek. A baj, hogy ezek az önsajnálatok, bűnbánat nélkül irigységgé szublimálódnak és megszülik az Ábeli és Krisztusi halálokat, gyilkosságokat.
Mi pedig sokszor magunkat hívő embernek tartva ott állunk a Barabást kiáltó tömegben. Jó esetben észre vesszük, rossz esetben továbbra is hisszük, hogy igazunk van, hiszen olyan nyilvánvaló.
Szóval a keskeny úton járni nem könnyű, de van egy viszonylag jó módszer az önellenőrzésre: ha nem kellene senkitől sem bocsánatot kérnem, ha nem bántottam meg senkit, akkor valószínűleg letértem az útról. Ha közösségeink és vezetőink így ellenőriznék önmagukat és kellő alázattal kutatnánk és megtalálnánk a bűnöket magunkban, akkor azt hiszem hitünk sokkal hatékonyabb lehetne.

Kedves Kavics Pali,

tudom, nagyon sommásan fogalmaztam a múlt nap.

De szerintem sokszor azért látszanak a problémáink megoldhatatlannak, mert túlbonyolítjuk őket, belegabalyodva a részletekbe.
(Mindig csodáltam Isten tetteiben, azt az egyszerű bölcsességet, ahogy megold dolgokat. Pl. a házasságtörő asszonynál: ”Az vesse rá az első követ, aki bűntelen.” Csak egy mondat, és a vádlók találva érezve magukat, eloldalogtak.)

>>Azért nem egyszerű ez a kérdés, mert a lelkész sem mindig tudja, hogy éppen mi az Isten akarata. Nyilván keresi az Úr útját, de nagyon nehéz úgy kommunikálni, hogy nem akar senkit megbántani, mégis valaki mindig megsértődik.

Az semmiképp nem Isten akarata, hogy mindig azzal értsünk egyet, akivel épp beszélünk. Ez képmutatás lenne.
Ha viszont egyenesek, őszinték vagyunk, akkor bele kell törődni, hogy nem fogunk mindenkinek tetszeni.
Szokták mondogatni, hogy az az ember, akit mindenki kedvel, gyanús…
Jézus is megosztotta az embereket, volt aki szerette, volt, aki nem. Ha kaméleonként mindenkinek azt mondta volna, amit az szeret, akkor bizonyára a farizeusok körében is népszerű lett volna.

Ha a lelkész arra törekszik, hogy Isten kedvében járjon, jóindulatú, szándékosan nem akar megbántani senkit, mégis megsértődik valaki…ez nem a lelkész baja, hanem azé, aki megsértődik.
A lelkésznek ez az állapot bizonyára kellemetlen, de ez olyasmi, amivel együtt kell élnie, el kell hordoznia Isten segítségével, mert nincs tökéletes hívő gyülekezet, ahol mindenki csak csupa jóság és kellem, és senki nem „ellenlábasa” a lelkésznek.

>>A gyülekezetekben gyakran kialakul egyfajta neurózis, amelynek tünete, hogy megdöbbentően intoleránsak lesznek a gyülekezeti tagok.

…neurózis…intoleránsak…
Hát, ez egyértelműen annak a jele, hogy ezek a gyülekezeti tagok nincsenek szoros kapcsolatban Istennel.

Erre gondoltál nyilván te is a „fel nem dolgozott bűnökkel” kapcsolatban, ami sajnos vezetőket is érint.

>>az elvált lelki vezetők bűnvallás és bűnbánat nélkül, egyfajta csöndes konoksággal szemlélik "szerencsésebb" társaikat. Egy csomó arccal beszéltem, akikben fel sem merült a bűnbánat sőt olyan keresztnek tekintették a sorsukat, amiket a "szerencsések" nem is érthetnek.

Négyszemközti beszélgetésben te nem pendítetted meg, hogy nem keresztről, hanem bűnről van szó az életükben? (Tudom, nem könnyű ilyesmit felhozni valakinek, aki ezt nem így látja.)

Pali, szerintem, ha valaki képtelen látni a bűnét, jó megoldás imádkozni azért, hogy meglássa.
Már saját magunk miatt is, mert ha imádkozunk értük, akkor nem ítélkezünk felettük (meg van bennünk a hajlam ez utóbbira, de az imádságban Isten áthangol).

Szeretettel: B.

Asszem igazad van. Hót ítélgetős napom volt. Bocs. Itélgetés helyett megpróbálok imádkozni egy csomó nekem nem túl szimpi emberért.

...Pali, a közbenjáró imádságod Isten áldásával jár! Sok kitartást!

Kedves Pali: ez a legjobb amit tehetsz. Ez neked is használ és annak is akiért szól. De vigyázz ne hogy te mond meg Istennek hogy hogyan oldja meg a problémát.
Isten áldja meg ezt a tevékenységedet.

Szia Mindenki!
Sajnos mindenki a lelkészt hibáztatja, a lelkész meg a gyülekezetet. Ha a lelkész komoly hívő ember, akkor tudja hogy mi az Úr akarata. Ehhez kell magát tartani. Sajnos neki is van felettese evilágon, aki szintén parancsol. A gyülekezetbe sem csak megtért hívők járnak. Még is azt mondom a legfőbb , hogy Istenre halgasson. Ha ez ellentétes is a vezetőség döntésével, illetve néhány gyülekezeti tag akaratával akkor is, mert az úr áldása rajt lesz, és ez a legfontosabb, és a felmerülő problémákat is megoldja.
Azt kívánom hogy a Református egyházunknak sok hívő lelkésze legyen.
Isten áldjon benneteket.

Kedves gunyika!
Szerintem attól jó egy közösség, előszöris, ha a tagjai jól érzik magukat benne. Ha meg tudják egymással osztani örömeiket, próblémáikat és ha vannak gyülekezeti alkalmak. Szerintem ez a jó közösség.
Áldás, békesség!
Tisztelettel:
Staufenberg

Kedves Staufenberg!

Csak az a nagyon nem mindegy, hogy mitől érzik jól magukat egy adott gyülekezetben. Tartok tőle, hogy amire te gondolsz, az nem a szentség légköre gyűjtőfogalom alá rendezhető.
Miért mondom ezt?
Hétfőn láttam egy részt az Autonóm Gyülekezetről. Az utolsó percekben meginterjuvoltak egy fiatal lányt. Ezt mondta:
"Azért szeretek ide járni, mert nem úgy mint sok más gyülekezetben - ahol előírják az öltözködési szabályokat -; itt jöhetsz miniszoknyában, vagy kivágott blúzban - nem szólnak rád.

Szentség nélkül senki sem láthatja meg Istent! A szabadság nem azonos a szabálytalansággal.

úgy is mint az autonóm gyülekezetben szolgáló, és ezért Istennek hálás ember:
kívánok neked sok boldogságot a szabályokkal...

Ézsaiás 28... :S

BORZALOM megérteni ezt a tanítást...

Amit Ami írt az király.....

Kedves figyelő!
Természetesen a szentség légköre is nagyon fontos, mert ez az alapja az egésznek, de szerintem az is nagyon fontos, hogy barátok között érezd magad, akikre számíthatsz.
Az Úr áldjon titeket!
Tisztelettel:
Staufenberg

Ebben egyetérthetünk..