Boglárka írta:
:) Nagyon tetszik a történet (rémlik is, hogy valakitől hallottam már), megtalálható ez leírva is valahol (a Parókián kívül)?
Szia Boglárka!
Én a Csendes percekben olvastam az írást, de egy-két rövidebb írása, gondolata fent van keresztény portálokon.
Ezt találtam Modersohn Ernőről.
Az ötven éve elhunyt német evangélikus lelkész, a nálunk is hírneves Bethánia Egyesület első embere, Modersohn Ernő (1870-1948)
Ernst Modersohn Vesztfáliában, értelmiségi családban született. A jól tanuló fiút az akkor világhírű tübingeni teológiára küldték. ott ismerte fel azt, hogy a legműveltebb igehirdetés nyomán sem fakad okvetlenül új élet, a “titkot” másutt kell keresni. Előbb tanítói pályára lépett, majd mellékfoglalkozásban vállalt lelkészi munkát. Megismerkedett az evangélizáló mozgalmakkal. “Egyszer csak beütött az életembe az élő hit és az üdvbizonyosság tudata. Új ember lettem és mindenkinek bizonyságot tettem a fordulatról, ami bennem történt.” Ha valamelyik templomban igét hirdetett, több ezren jöttek össze a meghallgatására. Megismerkedett egy különleges konferencián (“Csak csendesen, egy erdőben elmélkedve”) kegyes életű emberekkel, Gerhard Tersteegen szolgálataival, Georg von Viebahn porosz tábornokkal, aki szervezetet hozott létre istenfélő katonatiszteknek. Hazánkban is járt Meyer Henrik budafoki mártűriája után, hogy a hatóságot türelemre szólítsa fel vállalási munkát kezdett. Jelentős szerepe volt Bad-Blanenburg város nevéhez fűződő aliánsz konferenciák rendezésében, a századforduló környékén. A városban működő nyomdáját az NDK hatósága később államosította, de meghagyta, hogy az üzem kizárólag evangéliumi célú könyveket készíthessen.
Elég szép számmal fordították magyarra Modersohn Ernő könyveit: Az ördög igézetében című talán a legismertebb. Dr. Somogyi Imre is hivatkozik rá egy cikkében: “Ha megtérek, szakadás áll be a családomban” (Lelki Élet, 1947). A maga korában igen sokszor forgattuk a Bethánia kiadásban, 1943-ban megjelent könyvét: Száz ellentmondás és homályos hely a Bibliában. Aki átolvasta, hamar rájött, hogy tulajdonképpen nincsen “ellentmondás és homály a Bibliában”. Wallrabenstein Jakab, metodista lelkész fordította az Aranydeszkák című írását. Már a második világháború után jelent meg a nagy kérdésről írt füzete: Mit cselekedjem? Több ezer írását adták ki, rendkívül termékeny szerző volt. Az évfordulóra ismét felvirágzott irántuk az érdeklődés a különböző felekezetű német hívők között.
78-ik évében szűnt meg a szíve dobogni. Bad Blankenburgban néhány éve találkoztam a leszármazottaival a sírkövénél. “Itt várják szüleink a feltámadást” – olvastam.
és egy kis rövid írása:
Modersohn Ernő:
A kasza kikalapálása nem késlelteti a kaszálást
Egyszer ezt olvastam egy újságban, és nekem sok mindent mondott. Áldás lett számomra, és ezért szeretném ezt az áldást továbbadni. Az aratás ideje közel van. Nos, a rétet le kell kaszálni.
De hogyha valaki arra megy, akkor azt látja, hogy a kaszákat kikalapálják. Ott ül egy földműves, és körbekalapálja a kaszáját. Semmiféle csorba nem lehet rajta. Élesnek kell lennie az aratásra.
Újra és újra ráütnek a kaszára, s ez biztosan eltart egy negyed óráig.
Végre kikalapálták a kaszát. Elkezdődhet az aratás. Egy izmos földműves kihozza a kaszát, és a fű a földön hosszú rendbe dől, de amikor a rét egy részét lekaszálja, szünetet tart. Előveszi a fenőkövét, és megfeni a kaszát. Így a munka tovább haladhat.
Ha valaki a mezőgazdasághoz egyáltalán nem ért, azt gondolhatná, hogy a kasza kikalapálása elveszett idő volt, mint ahogy a fenés is. De itt érvényes ez a mondat: A kasza kikalapálása nem késlelteti a kaszálást. Ez semmi esetre sem elveszett idő. Sőt, ellenkezőleg! Egy jól kikalapált
kaszával a munka sokkal jobban megy. Erőt lehet vele megtakarítani. Egy életlen kaszával sokkal nehezebb dolgozni, mint egy élessel. Több erőkifejtésbe kerül ha a szerszám életlen.
Nekem nincs rétem, amit le kellene kaszálnom. Az én munkám egészen más. Sok levelet kell írnom. Gyakran olyan sok levelet kell írnom, hogy sóhajtozok a teher alatt, ami a szívemen van.
Sok esetben kérnek tőlem tanácsot és segítséget.
Be kell ismernem, hogy gyakran mogorva és bosszús vagyok, és ezt kérdezem: Nincs ezeknek az embereknek otthon valakijük, akiket meg tudnának kérdezni? Mindig éppen engem kell megkérdezniük?
De ha az ember ilyen hozzáállással megy dolgozni, akkor a levelekre adott válaszokban biztosan érződik majd a kedvtelenség, amellyel megírták. Időben láttam meg az üzenetet a kasza kikalapálásában, és a szívemmel elfogadtam. Mielőtt a levélhegyeimhez megyek, hogy
megválaszoljam, most első dolgom a kaszát kikalapálni, ami azt jelenti, hogy imádkozom. Kérem Istent, legyen kegyelmes hozzám, hogy a különböző szükségekre felülről való bölcsességgel tudjak válaszolni, olyan tanácsot adjak, amely valóban segíthet. Ha a munkába így kezdek, akkor
minden jobban sikerül, mint saját erőmből. És minden alkalommal, tartok egy kis szünetet levélírás közben, hogy a kaszát megfenjem. Ez pedig egy lélegzetvételnyi ima. Aztán újra dolgozok. Rájöttem, hogy az imádkozás nem időveszteség, mint ahogy ezt sokan gondolják:ellenkezőleg, időnyereség, mert a munkát hamarabb befejezhetem, mintha a saját erőmből tenném.
Az imádság még erőmegtakarítás is, mint a kikalapálás és a kasza megfenése. Nem kell saját magam erőlködnöm, hogy a helyes szavakat megtaláljam, hanem megadatik nekem.
Sokkal hamarabb végzünk munkánkkal, és jobb minőségű is lesz, ha imában előkészítjük és kísérjük. Nos, nem tudom, mi a te munkád. Talán nem kell egy rétet lekaszálnod, és lehet, hogy nem kell sok levelet írnod. De a munkádhoz ez a tanács neked is jól jöhet: A kasza kikalapálása
nem késlelteti a munkát. Mielőtt elmész dolgozni a konyhába, a hivatalba, a boltodba, az iskolába, a műhelybe, a földedre ? ne sajnáld idődet arra, hogy a kaszádat kikalapáld, ami azt jelenti, hogy a munkádat készítsd elő imával.
Ha a munkádat elkezdted, tarts egy kis időt megfenni a kaszádat, vagyis végy egy lélegzetvételnyi időt az imádkozásra. És meg fogod tapasztalni, amit én is átéltem: Az imádság időnyereség és erőmegtakarítás!