Kedves Erika!
Itt van tehát néhány idézet Mark Twain: Ádám és Éva naplója c. könyvéből.
Ádám "Amikor magamoz tértem, egy érdekes sebet vettem észre az oldalamon, és azt, hogy nem vagyok egyedül. Akkor láttam meg először a Hosszúhajút. A sebem nem fáj, de aggasztó, hogy az új lény feltűnése nem volt problémamentes.”
Ádám „Az új lény folyton beszél, eés mindennek nevet ad. Teljesen logikátlan, amiket mond. Eddig volt időm szépen kigondolni egy új teremtménynek a nevét, rendszereztem is. De ő nem. Pl. a víziló. Azt mondja, azért ez a neve, mert pont úgy néz ki, mint egy víziló. Már nem is vitatkozok”
Ádám „Azt hiszem, aggasztóbb a dolog, mint gondoltam. Észrevettem, hogy kavicsokkal dobálja a tiltott fa gyümölcseit. Szerencsére rosszul céloz. Kedvem volna megmutatni, hogy kell csinálni.”
Ádám „Ma visszatértem a vándorutamról, és egy kis állatot láttam a kezében, akinek gügyögött. Mivel általában ezt csinálja minden új állattal, nem izgat a dolog.”
Ádám „Elegem lett az új állatkából! Folyton ordít és víz folyik a szeméből. Mikor Évát kérdezem (újabban így hívatja magát), hogy hol találta, csak sejtelmesen mosolyog. Szerintem egy kis medve, vagy tudomisén minek nevezte el azt a szőrös állatot.”
Erika, ennyi idézet jut eszembe. Nyugodtan titulálj hímsovinisztának, de hirtelen ezek ugrottak be. Persze az önirónia is kicseng azért ebből, és szerintem jól mutatja ősapánk fiainak jellemét.