Árvai Emil:
FAKERESZT

Fájt, amikor belém vertek
nagy szeget;
véres lettem én is, mint az
emberek.

Kín között vonaglott rajtam
órákig...
Emlékezni fognak erre
sokáig...

Van egy révkalauz


Siklanak a hajók

az élet tengerén,

kit a Szentlélek hajt,

kit meg a szenvedély.


Kétféle a cél is:

üdvösség, kárhozat.

Vigyázz, élethajós,

mert nincs több változat!


Ha még pórázon tart

bűnöd, szenvedélyed,

hívd a Szabadítót,

megszabadít téged.


Van egy révkalauz,

Ó mennybe jut veled,

ha hajód kormányát

kezébe helyezed.


Ővele hajózni

viharban is lehet,

mivel hatalma van

hullámtornyok felett!


Hajós megpihenhet,

viharos út után,

s új neve örökké

ragyog majd homlokán!

Falu Tamás: Esti ima

Ne fájjon a lelkem,
Ne fájjon a testem,
Legyen, ki felemel,
Amikor elestem.
Amit méznek érzek,
Epévé ne váljék,

Kövessen a béke
Mint jóságos árnyék
S ha majd jő a halál,
Szóljon hozzám szépen,
S ne a hátán vigyen,
Hanem az ölében.

Árvai Emil:
ESTI ÁMULAT

Ha ámulva bámulod ezt a világot,
jusson eszedbe egy szép gondolat:
Aki megteremtett csillag-milliárdot,
Fiával üzente: fiává fogad...

Lukátsi Vilma: VAKÁCIÓ!

Vakáció: nagy ugrás a fénybe,
zárt temetőkből ki-ki-ki a szélbe,

elkapni a labdát s dobni újra,
kiáltani, csak úgy, hiszen futja

a rengeteg friss energiából,
szép holnapot váró vidám má-ból...

Fűillatú dombtetőn leülni,
tájak szépségében elmerülni.

Érdemes ott fölnézni az égre,
a szemet nyugtató tiszta kékre,

ahol a bárányfelhők vonulnak,
s vége seholsem látszik az útnak...

Az ég, a lég, a kék, a végtelen
engedd, hogy kopogjon a szíveden!
S ajkadra hozza a szót: Istenem!

Túrmezei Erzsébet: MÉRLEGEN

Isteni mérlegére tette
egész életem:
szolgálatom, szeretetem,
bizonyságtételem...
és megremegtetett a félelem,
arcom fakóra vált...
mert az én Uram engem
"megmért, és könnyűnek talált"...
"megmért, és könnyűnek talált".

Aztán - egy vércsepp hullt a serpenyőbe,
és az egyensúly helyreállt.

Ítéletet vártam, halált,
s kegyelmet kaptam, életet!

Megváltóm, azt az értem hullott,
csodatévő, drága vércseppet
hogyan köszönjem meg neked?!

Árvai Emil:
MEGMENTŐNK

Nem-et mondhatott volna
kínos passióra...

Szorította torkát a
rettenet...

Szorongatta szívét nagy
szeretet...

Füle Lajos: AZ IMÁDSÁG

Az imádság a mélyre hajló,
embert meghajlító alázat.
Az imádság a nyitott ajtó,
amelyet senki be nem zárhat.

Füle Lajos Rend


Nehéz úton is isteni

Korlát, csodás rend:

„nem hágy feljebb kísérteni”

Meg hát — alább sem.

Keresztury Dezső

Esti imádság

Ó, milyen vak homályba futnak
Kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.

Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben.

Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam;
Ó, légy úrrá megint Te rajtam!

Túrmezei Erzsébet: A forráshoz

,,Te nemcsak olyan forrás vagy,
amelyik engedi magát megtalálni.
Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el
megkeresni a szomjazókat."
Sören Kierkegaard



Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.

Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!

Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket,
ahogy szüntelen útban vagy feléjük,
meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!

Boldog, akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted, nem szomjazik soha többé,
és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad.
Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!

Füle Lajos

Aki Krisztusban szeret

A szeretet.... az erőfeszítés is,
hisz néha sziklát emel, ki szeret:
viselni társat, testvért, gyermeket
emberfeletti vállalkozás....Mégis,
ki KRISZTUSÉ és KRISZTUSBAN szeret,
erős: kimozdít sziklát, - hegyeket!

Füle Lajos


Alább szállni

Alább szállni... De kényelmetlen út ez!
Mi mindenen fennakadhat az ember!
Belekaphat a hiúság bozótja,
útjába állhat ágbogas önérzet,
ős félelem a fojtó szürkeségtől.
Visszahúzhatja vélt érdem, valós is,
elért, remélt hír, rang, pozíció, mind.

Alább szállni...De elhalaszthatatlan
program sokunknak mégis e világban!
Dicső, hatalmas KRISZTUS ÚR, segíts, hogy
helyemre jussak, Arcod úgy csodáljam.

Füle Lajos: MIT KÍVÁNSZ?

Mit kívánsz? Végre el kell döntened:
vagy sikeres, vagy áldott életet?
Mert ritkaság az, bárhogy is szeretnéd,
hogy ez a kettő szépen egybeessék.

Bódás János: A BIBLIÁM

Van úgy, hogy rámnehezül minden bűnöm
s úgy érzem, borzad, aki rám tekint,
el kellene a földről menekülnöm,
de sehol egy biztató fény nem int,
s bárkihez mennék, követ vetne rám...

s asztalomon, mint sokszor, most megint
ragyogni kezd, mint a nap, a Bibliám.