AKINEK VAN, ADATIK
“Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik.” Lukács 19,26a
Az alattvalók nem akarták, hogy Jézus uralkodjon rajtuk. Vajon odaszántad-e már az életedet, hogy a töviskoronás, megfeszített Jézus Krisztus legyen életed Ura?! Aki Jézussal találkozik, nem maradhat ugyanaz, aki addig volt. Vagy követôje lesz - vagy megkeményedik. “Akinek van, adatik.” Ne rejtsd el, ne titkold el, ha kicsid van, azt mondjad. Üdvbizonyossága annak az embernek van, aki meri mondani. Azt a kicsi hitet mondd, ahogy csak kifér a szádon. Amint mondod, több lesz. Hívô életem elején nehezen kezdtem el hangosan imádkozni. Kigondoltam valamit, és elimádkozták elôlem. A végén kimondták az áment. Lemaradtam. Sírni tudtam volna, hogy nem tettem meg, nem mondtam ki hangosan. Azért: “Mert akinek van, adatik.” Biztos voltam benne, hogy bűnt követtem el, amikor nem imádkoztam, nem tettem bizonyságot, és megszomorítottam Isten Szentlelkét. Mondanod kell, hiszen van nyelved. Figyeld meg, milyen gyorsan pörög. És ha imádkozni kell?! Akkor elakad. Ha el kell mondanod, hogy mi történt veled, akkor tudd mondani. Van szókincsed, vannak szavaid, örömöd, békességed, mert Isten adott. Mondjad, ahogyan csak bírod, hogy egyre több legyen, és bôvölködhess. Amire indít az Úr, engedelmeskedj, és tedd meg! Ha a karodat nem használod, elsorvad. Ne tedd gipszbe az új életedet, használd, hogy erôsödjön. Gyakorold, és higgy! Nem nézôknek hívnak bennünket, hanem hívôknek. Életedet Isten egy kôsziklára állította, az Úr Jézus váltságára, amelyik tegnap és ma és örökké ugyanaz. Erre építsd az életedet! Higgy - és azért szólj (Zsolt 116,10)!
|