Parókia fórum • Téma megtekintése

rosta

Sziasztok!

Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ez a mértéket is megadja, hogyan szeress másokat.

Persze ezen a kérdésen is alaposan el lehet gondolkozni, el lehet kalandozni, hogy milyen következtetéseket lehet kihozni a parancsolatból. Vajon szó szerint veendő a parancs, hogy amennyire jól-rosszul szeretem magam, annyira kell szeretnem másokat, vagy azt jelenti nagy általánosságban, hogy a magam iránt érzett önző szeretetem szerint szeressem az embertársamat, mert ez biztosíték arra, hogy jól bánok vele?

Az önmagát jól-rosszul szerető emberek között sokan vannak, akik például gyűlölik saját magukat különböző okok miatt. Mert kövérek, lusták, gyengék, és még lehet sorolni a megfelelési problémákat. Az ilyen ember más embereket, de akár az irgalmas embert, a felebarátot is gyűlölheti a parancs szerint, hiszen ő önmagát is gyűlöli, így a mértéke egyfajta gyűlölet.

A másik elgondolás szerint a magam iránt érzett önző szeretetem módjára kell szeretnem. Ha ezt a szeretetet rávetítem másra, akkor bizony abból nagy bajok lehetnek. Például a gyermekünk iránt érzett majomszeretet önző kis Nérókat nevelhet. Ha a szeretet csupa jóváhagyás lenne, nem tudna nemet mondani, és negatív véleményt tudtul adni, akkor a szeretetünk tárgya belefulladna valami viszonyítás rendszer nélküli cukorszirupba.

Fontos tehát önmagunk szeretete, fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, fontos, hogy helyesen lássuk, ítéljük meg magunkat, és a cselekedeteinket. Ez önmagunknak is jó, no és csak ekkor tudjuk megfelelő mérték szerint szeretni az embertársainkat, az irgalmas embert, a felebarátot. Látható, hogy ez egy kicsit tautológia logikailag, de hát ezért vannak az Evangéliumok, és a Szentlélek, hogy ne legyen az.

Lényeg, hogy a másikkal való kapcsolatban, a másik megítélésében, meg abban, mit is olvasok annak a fejére, azt csak krisztusi lélekkel, énnel tehetem. Ha már megítélek egy embert, és fejére akarok olvasni, akkor át kell állnom az ő oldalára, empátiával kell élni, és a ráolvasás módjának, mértékének olyannak kell lenni, mintha nekem olvasna be valaki úgy, hogy abból a lehető legjobban jöjjek ki. Épüléssel, és áldással jöjjön ki a másik ez a cél. A békesség is eljön majd, ha jó volt a másikhoz való viszonyulás.

centralpark

Sziasztok

Azt szeretnem mondani ,hogy a szeresd felebaratod mint onmagad
Az keresztenyeknek szol Krisztus kovetoinek..szerintem
Es mint ilyen ,az onzo szeretet ,az onmagunk gyulolese,es ezaltal kezelni a felebaratot ez szerintem kizart dolog..

Ha valaki megismeri a Krisztus szeretetet ,akkor szereti a felebaratjat mint onmagat ,egeszsegesen persze ...
Nem az onimadokrol beszelek ...
Az onzo szeretet ,az onmagunk megvetese ,nekem kicsit oemberinek hangzik....nem szemelyeskedem csak mint szeretet forma tunik ugy ,hogy oemberi ,
Krisztusban az ember a gyereket es a szuleit is ugy szereti ahogy kell ,peldaul a fegyelmezest a szuloktol is ugy veszi ,hogy szeretetben ,ugyanis erezni mikor van a fenyitesben szeretet es mikor nincs ..
Amikor hasznos dolgok jonnek ki a fegyelmezesbol az a szeretet ....

Osszegezve ,a parancs keresztenyeknek szol akik ismerik Krisztust es ilyen ertelemben nem lehet az hogy onzoen szeretik magukat vagy gyulolik magukat es ezzel a szeretettel vagy gyulolettel kezelik a felebaratot....
Mas eletebe beleszolni vagy bunoket raolvasni ugy lehet szeretetben ,ha latni ,hogy bun es egyertelmu ,ha nincs errol tiszta latasunk bele sem szabad fogni a dorgalasba ,es 'raolvasasba,foleg nem akkor ha nekunk is vannak hianyossagaink meg
'Szalka -gerenda '
Nem vitazni akarok csakis velemenyt irtam ,hozzaszoltam ,nem celozva senkire ,hanem altalanositva ,gondolom igy
......

Tiv

Sziasztok
Köszönöm Net a felém irányuló kedvességedet.
Én is örülök neked.

--

Kedves Centralpark
Gyakorlatilag értem és egyet értek amit írsz, csak erről néhány szót, én hogy látom:
"Az onzo szeretet ,az onmagunk megvetese ,nekem kicsit oemberinek hangzik....nem szemelyeskedem csak mint szeretet forma tunik ugy ,hogy oemberi , "

Az önszeretet az teljesen ó emberi, ha az ó emberrel azonosulunk és így önmagunkat vetjük meg az is. Mivel ezzel Urunk bennünk munkálkodását is megvetjük.

De ha ó emberünket megvetjük, (azaz bűnős régi életünket) és ettől elszakadunk, akkor azért van miben gyönyörködnünk... Urunkban.
A bennünk való munkálkodása, és a vele való élet érték lesz számunkra.

Mások is lehetnek épp ezért értékesé számunkra, ha azt akit szeretünk és tudjuk mennyire szeret, azt is tudjuk, hogy őket is épp így szereti, vagy ha még nincs megtérve szeretné hogy megmentse.

Lehet hogy bonyolultan hangzik, de egy szülő akit elfogad, a gyerekei is általában azt fogadják el szívesebben, sokszor a szülő miatt (akár ösztönösen is). Valami ilyesmire gondolok.

Ebben az esetben a szülő mindenkit szeretne megmenteni, és elfogadni.

Loisz

rosta írta:

Sziasztok!

Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ez a mértéket is megadja, hogyan szeress másokat.

Az önmagát jól-rosszul szerető emberek között sokan vannak, akik például gyűlölik saját magukat különböző okok miatt. Mert kövérek, lusták, gyengék, és még lehet sorolni a megfelelési problémákat. Az ilyen ember más embereket, de akár az irgalmas embert, a felebarátot is gyűlölheti a parancs szerint, hiszen ő önmagát is gyűlöli, így a mértéke egyfajta gyűlölet.

A másik elgondolás szerint a magam iránt érzett önző szeretetem módjára kell szeretnem. Ha ezt a szeretetet rávetítem másra, akkor bizony abból nagy bajok lehetnek. Például a gyermekünk iránt érzett majomszeretet önző kis Nérókat nevelhet. Ha a szeretet csupa jóváhagyás lenne, nem tudna nemet mondani, és negatív véleményt tudtul adni, akkor a szeretetünk tárgya belefulladna valami viszonyítás rendszer nélküli cukorszirupba.

----Ezért fontos Jézus új parancsolatát figyelembevenni az Ujszövetségben:

"Új parancsolatot adok néktek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én
szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást." Jn 13,34

Vagyis, a másikat előtérbe helyező, az ő javát szolgáló, önfeláldozó
szeretettel.

rosta

Kedves Loisz!

A hamis szeretet kérdése talán a legdúsabb terület a szeretet kérdésben, amiről a pszichológiában járatosak nagyon sokat tudnának mesélni. Gondolom, hogy Eeyore, meg Net2rist direkt fogja vissza magát, mert olyan rengeteget tudna erről írni. A hamis szeretetnek annyiféle válfaja van, hogy könyveket töltenek meg a felsorolásukkal. A jó kérdés inkább az, hogyan lehet jól szeretni, én erre próbáltam volna terelni a kérdést.

Ezt Jézus az irgalmas szamaritánus példában tanítja nekünk, és nem csak nekünk, hiszen a példázatot nem a tanítványainak mondta, hanem egy farizeusnak. A példázat alanya is egy pogány szamaritánus, tehát egy általános értelmű, mindenkire érvényes tanítást ad arra, miként is kell viszonyulnunk Istenhez, és a felebarátunkhoz.

Mivel a tanítás alapja az empátiával összekötött irgalmasság a rászoruló iránt, és az empátián is nagy a hangsúly, hát fontos, hogy miként is állunk sajátmagunkkal. Erre Eeyore rögtön rá fogja vágni az antik mondást, hogy „Ismerd meg önmagad!”. Főleg azonban attól függ az ember empátiája, irgalmassága a rászoruló felé, hogy a Szentlélek, és a Jézus igéi formálták-e az egyéniségét.

Részemről, nem hiszem, hogy Jézus új parancsolatot adott, miszerint áldozzuk fel magunkat, de ezt már megbeszéltük, így én nem ragoznám ezt a kérdést tovább.

Loisz

rosta írta:

Kedves Loisz!

Mivel a tanítás alapja az empátiával összekötött irgalmasság a rászoruló iránt, és az empátián is nagy a hangsúly, hát fontos, hogy miként is állunk sajátmagunkkal. Erre Eeyore rögtön rá fogja vágni az antik mondást, hogy „Ismerd meg önmagad!”. Főleg azonban attól függ az ember empátiája, irgalmassága a rászoruló felé, hogy a Szentlélek, és a Jézus igéi formálták-e az egyéniségét.

Részemről, nem hiszem, hogy Jézus új parancsolatot adott, miszerint áldozzuk fel magunkat, de ezt már megbeszéltük, így én nem ragoznám ezt a kérdést tovább.

-Kedves Rosta!

-Nem vitatkozni akarok, és nagyrészt egyetértek azzal, amit irtál,- csak
két dolgot emelnék ki.

-Az irg.sam. esetében empátiáról szó sem lehet, mert a samáriaiak és a
zsidók abban az időben gyülölték egymást (a bibliai leirások szerint).

-A másik,- az hogy Jézus új, vagy nem új parancsolatot adott,- azt Ő maga dönti el, amikor ezt mondja: " Új parancsolatot adok néktek..."
Jn 13,34

-Én ezt úgy látom, hogy az ósz-ihez képest annyiban ÚJ, hogy az embernek nem ÖNMAGÁHOZ viszonyitott szeretetről beszél,- hanem
JÉZUS SAJÁT SZEMÉLYÉT teszi példává. "...ahogyan én szerettelelek tite-
ket, ti is úgy szeressétek egymást." Jn 13,34

-Igy pedig nem számit, hogy a szóbanforgó ember saját magát szereti-e,
vagy milyen viszonyban van önmagával. Nem ahhoz kell viszonyitania
a szeretetét, hanem Jézushoz. - Egyszóval én ezt a jézusi szeretetet
ÖNZETLENSÉGNEK nevezem, ami Jézusnál elmegy egészen az önfeláldo-
zásig.

-Az embernek-emberhez viszonyitott szeretetében mindég van valami
ÖNZÉS.

L.

rosta

Kedves Loisz, én sem akarok vitatkozni.

Mindenesetre, ha már az empátia szóba került, a fórumon belüli viszonylag gyakori ütközésnek éppen ez az oka, hogy nem látjuk a fórumozó társunkat, így nem tudunk irányában empátiával élni. Hiányzik a másikról alkotott kép, akihez viszonyítva tudunk reagálni, akivel szemben empatikusnak kell lennünk. A valós kép hiányában csupán a beszédének a stílusával, fordulatával szembesülünk, no és az adott kérdésekben mondottakkal, és ezekkel vagyunk sokszor empatikusak. Természetesen rosszul.

Érdekes, hogy iszonyatosan ütköző, erőszakos emberekről kiderül a magánéletben, hogy szelíd emberek, és fordítva is megesik ugyanez. A fórumon szelidek az életben már nem annyira szelídek sokszor.

Szia!

Loisz

rosta írta:

Kedves Loisz, én sem akarok vitatkozni.

Mindenesetre, ha már az empátia szóba került, a fórumon belüli viszonylag gyakori ütközésnek éppen ez az oka, hogy nem látjuk a fórumozó társunkat, így nem tudunk irányában empátiával élni. Hiányzik a másikról alkotott kép, akihez viszonyítva tudunk reagálni, akivel szemben empatikusnak kell lennünk. A valós kép hiányában csupán a beszédének a stílusával, fordulatával szembesülünk, no és az adott kérdésekben mondottakkal, és ezekkel vagyunk sokszor empatikusak. Természetesen rosszul.

Érdekes, hogy iszonyatosan ütköző, erőszakos emberekről kiderül a magánéletben, hogy szelíd emberek, és fordítva is megesik ugyanez. A fórumon szelidek az életben már nem annyira szelídek sokszor.

Szia!

--Én a fórumokon nem igazán hiányolom a személyes ismeretséget.-
Szerintem "a szivnek teljességéből" szól a száj.- Tehát abból, amit mond,
vagy ahogyan mondja, nagyon is lehet következtetni a VALÓJÁRA.-

-Hacsak elő nem fordul, hogy, mert valaki félénk, gyáva tipus, ennek el-
lensúlyozására agressziv megnyilatkozásai vannak, ezzel fedezi magát...
-Hangsúlyozom: általánosságban beszélek a témáról, nem célzok senkire.-

-Ha pedig igy van, akkor amilyen a fórumon, olyan az életben ! - Az,hogy
ez a szellemiség hány kg "húsba, milyen formába" van csomagolva, az
előttem nem jelentős.

-Van aztán még egy szép emberi tulajdonság: a képmutatás, amikor valaki
mást mutat magáról, mint ami.- Ez előbb, utóbb kiderül a fórumon is, az
életben is.

L

Erika

Loisz írta:

-A másik,- az hogy Jézus új, vagy nem új parancsolatot adott,- azt Ő maga dönti el, amikor ezt mondja: " Új parancsolatot adok néktek..."
Jn 13,34

-Én ezt úgy látom, hogy az ósz-ihez képest annyiban ÚJ, hogy az embernek nem ÖNMAGÁHOZ viszonyitott szeretetről beszél,- hanem
JÉZUS SAJÁT SZEMÉLYÉT teszi példává. "...ahogyan én szerettelelek tite-
ket, ti is úgy szeressétek egymást." Jn 13,34

-Igy pedig nem számit, hogy a szóbanforgó ember saját magát szereti-e,
vagy milyen viszonyban van önmagával. Nem ahhoz kell viszonyitania
a szeretetét, hanem Jézushoz. - Egyszóval én ezt a jézusi szeretetet
ÖNZETLENSÉGNEK nevezem, ami Jézusnál elmegy egészen az önfeláldo-
zásig.

-Az embernek-emberhez viszonyitott szeretetében mindég van valami
ÖNZÉS.

L.

Ezzel teljesen egyetértek. Sokkal jobb, ha az van előttem, hogy ahogy Jézus szeret engem, úgy szeressem a másikat, mint hogy az lenne a mérce, ahogy magamat szeretem.
A Jézus szeretete egy változhatatlan, tökéletes mérce, míg azon nagyon sokat kellene egyeztetni, hogy hogyan kell szeretnem helyesen magamat...hogy aztán olyan fokon, olyan módon szeressem a másik embert.

rosta

Hát én nem vagyok ezekhez mérhető, amiket mondtok. Számomra az is tökéletesen megfelelne, hogy a mérték, a viszonyulásom csak az önmagam iránt érzettnek a fele legyen.

De hát nyilván nem véletlenül vannak szentek egyes egyházakban, vannak majdnem tökéletes emberek...

Loisz

.

- S Z E R E T E T - Luther M.

-"Mert az Istennek szeretete kitöltetett a mi szivünkbe a Szentlélek által,
aki adatott nekünk." Ró 5,5

---"Figyeld meg: ez az ige "Istennek szereteté"-ről beszél. - MERT ISTENT
CSAK ISTEN SZERETETÉVEL SZERETHETJÜK.

-Nem valami látható, belsőleg vagy külsőleg megtapasztalható dologról van szó, amibe bizalmunkat vethetnénk, amit szerethetnénk, félhetnénk.
-Nem.- Szeretetünknek minden dolgok fölé messze magasságba kell röp-
pennie, a láthatatlan, megtapasztalhatatlan, felfoghatatlan Istenhez.

-Ez a felséges erény tehát NEM MAGUNKBÓL ÉS MAGUNKBAN VAN,- hanem
jól mondja az apostol, hogy ISTENTŐL kell azt kérnünk.

-Mit is mond az ige ? "KITÖLTETETT." Tehát semmiképen sem ben-
nünk született, vagy támadt.-
-"A SZENTLÉLEK ÁLTAL." Tehát nem úgy szereztük erényes életmód-
dal, mint ahogy az erkölcsi erények megszerezhetők.-
-"SZIVÜNKBE". Tehát a szivünk legbelső magvába és velejébe, nem
pedig a felszinére, mint ahogy a hab úszik az vizen.-
-"AKI ADATOTT NÉKÜNK". Tehát nem úgy érdemeltük.- Óh nem.-
Mi sokkal inkább éppen az ellenkezőjét érdemeltük.-

-Hogy mégis a szivünkben van, az azt bizonyitja, hogy csakugyan
"ADATOTT" s nem úgy érdemeltük.- Mint ahogy Krisztus is a gyengékért
halt meg s éppen nem az erősekért, vagy érdemesekért."
(Jök.252 old.)

L.

Loisz

Kedves Eeyore!

-Én ugyan "nem szólitottalak ide" ,

de ha már Te megszólitottál, vá-
laszt irok, -nehogy ignorálásnak vedd annak hiányát.-

-Őszintén megvallva, annyi keserüség van az egész hsz-ban,- amivel alig
lehet mit kezdeni... A Jancsi és Juliska, meg a gonosz boszorka meséjét
idézve,- amire nézve nem mondhatom, hogy nincs ilyen,- de ez a témától
már annyira messzire visz,- az emberi fantázia, meg a gonoszság olyan
bugyraiba, ahova nem szeretnélek követni.-

-Sajnálom, hogy a "hamis szeretet - vagy szeretetlenség" ilyen sötét olda-
la dominál nálad.

-Annál jobban örültem utolsó mondataidnak, mert az "felfelé" mutat és
végeredményben minden ember küszködéseiből, csak felfelé van kiút.-

Szeretettel
L.

Loisz

Eeyore írta:

Kedves Loisz, köszönöm, hogy válaszoltál.
Amit írtam, nagyon durvára sikerült, és nagyon gonosz példákat hoztam hozzá; a valóságos hétköznapokban azonban ez egyáltalán nem tűnik sem durvának, sem gonosznak. Sőt. És hát én csak egy olyan alapelvről próbáltam valamit makogni, ami létezik, de én nem tudom, hogyan lehet úgy elmondani, hogy érthető, vagy befogadható legyen. Sajnálom. Egyébként pedig nagyon ép lélek kell ahhoz, hogy valaki ki tudja kerülni a függő kapcsolatokat.

-Kedves Eeyore ! --Azt igazán nem mondhatom, hogy Te irtad le durván,
"ami a jelen élet iszonyú mélységeiben valóság",- egyszerüen, szépités
nélkül adtad vissza, és végeredményben az alaptéma egészen új lehető-
ségeire világitottál rá.-
-Bizony igaz mindez és jól látod, hogy a "szeretetlenség" miatt,- vagy eset-
leg a normális emberi érzelmi kapcsolatok teljes hiányában.-- De, mint
ahogy a téma maga túlnő ezen a mi kis fórumunk keretein,- ezért gondol-
tam, hogy a megoldást célzó kommunikáció pláne túlnő rajtunk.
-Amit elmondtál, ahhoz az a kérdés kivánkozik; - a sodródó fiatalok ön-
magukban képtelenek "jó" helyre sodródni ? - Vajjon semmiféle olyan
egyházi kereső információ nem jut el hozzájuk,- hogy legalább választási
alternativájuk lenne ,
-Tudom, hogy kevés a munkás az aratásban,- de visszagondolva saját
tini koromra, én láttam, tapasztaltam, hogy van több féle lehetőség a szel-
lemi, lelki valóság elérhetőségére.- Tehát dönteni kellett, merre akarok
menni.--- Miért hiányzik ez manapság a mai fiatalokból,- mármint a döntési
akarat,-- miért csak sodródnak, és hagyják magukat sodortatni vajjon ?

--Az általad hozott füzet mondatai részben választ adnak erre,- és nagyon
döbbenetes felismeréshez vezetnek: "tagtoborzásukban megtévesztést is
alkalmaznak.

"A határvonalat inkább ott húzhatjuk meg a kettő között, hogy a szekták
(Húú, két hete egy ottani ismerősömmel egyedül!!!!!! futottam össze az utcán (soha nem járnak egyedül), és megígérte, egyszer majd beszélgethetünk. Amikor többen voltak, nem volt hajlandó velem szóbaállni…Hát, valaki imádkozhatna, hogy ez a beszélgetés összejöjjön, mert részéről ez óriási dolog volna….én nagyon örültem még a halvány ígéretnek is.)

-"Hát, valaki imádkozhatna, hogy ez a beszélgetés összejőjjön,..."

Ez aranyos beszúrás,-- de miért nem irod be a "segitsetek imában" topic-
ba ??

Engem most utolért a felhivásod, de biztosan lennének még
mások is, akik segitenének !! Gondolom, ezt meg kéne tenni... ?

…Ami a családi háttért, a szüleiket valóban elhagyó, szektába szökött fiatalokat illeti, el kell gondolkodnunk azon is, vajon milyen lehetet az a családi háttér, ahol a fiatal egyszerűen önként, boldogan és örökre kisétál az ajtón, Nem hallottam ugyanis olyant, hogy jó légkörű, szerető családban esett volna meg az ilyesmi."

-Nem vitatható, hogy ez a zárómondat IGAZ.-- És ez már átvisz a
Család, szülő, gyerek - probléma körbe,- ami szintén kimerithetetlen !

-A valóságos és sötét tényállás ezen a vonalon is szivszoritó,- mióta az
egyház kiszorult a családok életéből.- Ez is imatéma, ami alól senki sem
mentheti fel magát, aki csak egy kicsit is szivén viseli a magyarság jövőjét.-

Az Úr áldjon meg!
Szeretettel
L.

Loisz

.

--Tudod Eeyore, bennem nagyon is mélyre ható fájdalom van a "kallódó"
fiatalok iránt,- és keresztyén oldalról megközelitve, sokszor kerestem
már a Bibliában "megoldást", feleletet a kérdésekre,- miért vannak ment-
hetlennek látszók ?

-Egy áhitatos könyvből idézek.- "AZ ISTENI KIVÁLASZTÁS TITKA."

-"Akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok AZ Ő FIÁNAK KÉP-
MÁSÁRA FORMÁLTASSANAK." Ró 8,29

-"Nagy titok előtt állunk itt. - Nem kétséges, hogy az ige egészen világosan
beszél a hivő emberek üdvösségre való eleve-elrendeléséről.-
-A mi értelmünk hajlamos ebből azonnal levonni a következtetést: akkor
tehát mindazok, akik kárhozatra jutnak, már eleve arra is voltak rendelve.

-EZ AZONBAN NEM IGY VAN !! - Az ige világosan és határozottan azt tanit-
ja:-"Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1.Tim 2,4)

-Krisztus mindenkiért meghalt, és az egész világot kiengesztelte Istennel.
MINDENKI, AKI JÉZUSHOZ JÖN, ELFOGADÁSRA TALÁL !
ISTEN SENKIT SEM UTASIT EL, AKI JÉZUS KRISZTUSRA HIVATKOZIK."

--Akkor, mi az oka, hogy sok-millió ember mégsem talál el Istenhez?

-Augusztinusnak van egy nagyon mély gondolata és azt hiszem, bibliai:

"ISTEN KÉRÉSED NÉLKÜL NEM ADHAT ÉS AKARATOD ELLENÉRE NEM
ÜDVÖZITHET."

-Üdvösségem kizárólag Isten kezében van, de kell hozzá az én kérésem, AKARATOM.- Isten nem agressziv, nem eröltet, csak felkinálja a Jézus
Krisztusban elkészitett üdvösséget.

-Akiben őszinte vágy van és keresés Isten iránt, az meg kell, hogy találja.
Igéretünk van rá a Bibliában.- De sokan elutasitanak, tagadnak, válogat-
nak pld. különféle keleti vallások kinálatával is tele van az ország...

--Amit a háttérről, körülményekről leirtál,- való igaz, nagyban befolyásol,
de nem egészen.- Ismerek hitetlen családból kikerülő fiatalt, aki befogadta
Jézust, hivővé lett - a család minden ellenkezése ellenére.- Sőt, úgy tu-
dom, hogy a testvére is jár már vele az ifi-körbe.

-Mindezt azért irtam hozzá az előbbiekhez, mert hitem szerint Isten minden
kinek megadja a lehetőséget, hogy eltaláljon hozzá,- hiszen "azt akarja,
hogy minden ember üdvözüljön."- Igy nem Isten hibáztatható, ha valaki-
nek az életében nem következik be. Van valami biztosan, amiben nem en-
gedett Istennel szemben és ez elválasztja.- A gonosz pedig résen áll,- és
rabol.

-Nem nyugvópárna ez a keresztyének számára, sőt feladat azokkal szem-
ben, akik a látókörünkbe kerülnek, - hiszen nagy dologról van szó; élet,
üdvösség múlhat azon, odatalálnak-e ahhoz, AKI mindezt adhatja.

Üdv.
L.

Loisz

Eeyore írta:

Önmagától mindenki képtelen jó helyre sodródni. Maximum az Úr kegyelme képes összesodorni másokkal, olyan emberekkel, helyzetekkel, amik a segítségére lehetnek; már akkor, eleve elkészítve, amikor az ember erről még mit sem sejt.

Az egyházi kereső információ önmagában talán még nem elég. Az evangélium szívről szívre terjed, azt hiszem.

teljességgel összeomlottam és összezavarodtam. És azóta is hiányzik belőlem a döntési akarat,

Loisz írta:

Az Úr áldjon meg! Szeretettel L.

Nagyon szépen köszönöm, Loisz, téged is az Úr áldjon. (})

-Kedves Eeyore !-- Az "elköszönés" most "beköszöntőnek" is aktuális !

-Nagyon JÓ leveleket irtál,- mégis csak azt emelem ki, ami igazán SZIVEN
ÜTÖTT.- A fenti mondatok !

Az első és második mondatod egészen evangéliumi ihletésü.- Szerintem
nagyon IGAZ,- hogy végülis, -akármit gondolunk, mondunk, véleménye-
zünk, vagy találgatunk- "az Úr kegyelme" igazitja életünket.- De hogy ér-
ted a "maximum" kifejezést ? - Melyik értelemben? I."vminek a legmaga-
sabb foka", vagy II. "legfeljebb" (ért.szótár szrt.) - Ez zavar abban,
hogy egészen egyetértsek.

-A legfeljebbel semmiképen nem tudok egyetérteni !!- Nem legfeljebb,
ez nagyon pejorativ és nem egyezik a bibliai szellemiséggel.-

-De azzal igen,- hogy végül is a döntő az életünkben "az Úr kegyelme".-
Csakhát az a kérdés, - engedünk-e neki ? - Szerintem ezen áll, vagy
bukik. Erre való a szabadakarat, nem ?

-Gyönyörü mondat, és IGAZ is: "az evangélium szivről-szivre terjed."
(Ezért második leveled "számszaki" megoldása értelemszerüen kiesik a
jó lehetőségek közül.-----(mint magad is elismerted

)---)

-A következő mondatodra (mert őszintének fogadom el) csak azt tudom
mondani: - meg kell belőle "térni".- A saját "döntésképtelenség" helyébe
az Úr kezébe kell adni a vezetést és döntést.- Nekünk meg "csak" engedel-
meskedni kell.-

-Ez nem "kegyes szólam". Igenis, ha egyszer "megtértünk" az Úrhoz és
utána "összezavarodtunk" -mint ahogy ez mindnyájunkkal előfordulhat-
ez egy olyan bün, amit oda kell vinni Krisztus vére alá és Ő megszabadit.
-- A legjobb, ha elfogadjuk nagy reformátoraink jótanácsát és gyakorol-
juk a: "naponkénti megtérést".- Ami nem egyéb, mint minden este nagy-
takaritást kell tartani és a napi bünőket megvallva,- megtisztulni.

-Az összezavarodás nem Istentől van.- A nagy diabolustól való és egyedül
Jézus győzte le ! - Ha mi győzni akarunk, Jézushoz kell fordulnunk.

-Végül is: a hiányzó saját döntési akarat helyébe elfogadhatjuk Isten dön-
tési akaratát.- Csak annyit kell tennünk, amit Pál is tett: "Uram, mit
akarsz, hogy cselekedjem ?" - És amikor megértette, engedelmeskedett.

(NEM PRÉDIKÁLTAM, ÉN IS EZT HARCOLOM MINDEN KERESZTYÉNNEL
EGYÜTT, - mert : EZ A "HIT SZÉP HARCA".)

Szeretettel
L.