Erika írta:
Lányok, köszönöm a bíztatást!
Boglárka írod:
Nem a "nagy, látványos tettek", hanem a SZERETET az, amivel legtöbbet tehetünk embertársainkért, és önmagunkért is (hisz ha szeretetben maradunk: Istenben maradunk).
azért eddig úgy tapasztaltam, hogy eléggé látványossá válik,ha az Úrnak engedelmeskedem- nem rejtethetik el a hegyen épült város...
az már más dolog, pont ez a legaktuálisabb kérdésem, hogy az alapvető feladataimon túl mi az, amit még tennem kell ,.. mi az a feladat, amit az Úr bíz rám, és mi az, amit csak én erőltetek- vagy éppen elhanyagolok.
-Drága Erikám ! - Talán emlékszel, nem is olyan régen "ugyanebben
a cipőben" jártam és akkor kaptam egy nagyon kedves, igei, de reális
biztatást Valakitől (
) - "ha inditást kapsz, tedd,- ha nem, akkor ne tedd"
-Lakonikus, biztató is, meg kissé fejbekollintó is.- Végül is nagyon igaz,-
csak amikor az ember bennekevereg egy téma bizonytalanságában,akkor,
éppen akkor a legnehezebb megérteni,- van indittatás,vagy nincs ?, mert
ez okozza a bizonytalanságot.-
-Nagyon megértelek,- végül is a "kivárás" mellett döntöttem, akkor abban
a problémában.- "Ha Isten akarja, ki kell várnom, mig megértem és vagy
el tudom "engedni" azt a szolgálatot, - vagy ha nem tudom elengedni,mert
igy,vagy úgy, de az Úr bennem tartja,- akkor megadja az inditást is.
-Éppen most olvastam és adtam tovább a fórumnak Joó S.igehirdetését
errenézve. Ő azt állitja és az Ige bizonyitja, hogy ezek a "kivárások" a leg-
nehezebb hitpróbák (Márta és Mária hivására Jézus nem azonnal, hanem
több nap után jelent meg...) - És milyen óriási indoka volt ennek !
-Tudjuk, a 4 napos halottat feltámasztja ! Az egyik legbiztosabb messiási
jel ! - Hogy is gondolhatott volna erre a két földönélő nővér ? Ők csak
a jelenben és az általuk elképzelhető megoldásként a gyógyitást tudták el-
képzelni.
-Erika ! Nem tudom, milyen szolgálatról van szó, de ha missziós feladat,-
legyen az bármily kicsi,- egyszer majd meglátjuk, milyen nagy jelentősége
volt, hogy hittünk az igének: "A ti munkátok nem hiábavaló az ÚRBAN."
Együttérző szeretettel
ölellek
Loisz