Simon Péter
Péter volt a leglelkesebb és a legbátrabb az apostolok között.
Jézus első találkozásuk alkalmával a következőket mondta neki: „Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla)" (János 1,43). Kéfás arám szó és sziklát jelent, pontúgy mint a görög petrosz, melyből a Péter név ered. A Péter nevet akkor kapta, amikor felismerte, hogy Jézus a Krisztus. Jézus megkérdezte a tanítványaitól, hogy „Ti pedig kinek mondotok engem?", mire Simon így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia". Jézus így válaszolt:
„Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen." (Máté 16,17–19)
Valószínűleg Péter vezető szerepére utal a két csodálatos halfogás is. Az első alkalommal Péter, András, Jakab és János egész éjszaka együtt halásztak a galileai tengeren, de nem fogtak semmit. Péter Jézus felszólítására újból kievezett a mélyre, és annyi halat fogott, hogy szakadozott a háló (Lukács 5,1–11). Azután hajóikat szárazra vonták, mindenüket elhagyták, és mind a négyen követni kezdték Jézust, aki azt mondta nekik: „Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok" (Máté 4,18–20. Márk 1,16–18).
A második csodálatos halfogás Jézus feltámadása után történt. Péter és még hat más tanítvány visszatérőben volt egy egész éjszakai sikertelen halászatról a galileai tengeren. Jézus kérésére, aki a parton állt, és akit nem ismertek fel, kivetették a hálót a hajó jobb oldalánál és annyi halat fogtak, hogy kivonni sem bírták. János akkor így szólt: „Az Úr van ott!", erre Péter azonnal magára vette az ingét, beugrott a tengerbe, és kiúszott a partra (János 21,1–7).
A halfogás „emberek halászását", azaz lélekmentést jelképez. Első alkalommal kifejezetten Péternek szólt a parancs a kievezésre, másodszor az összes jelenlévő apostolnak.
Péter harmadszor is részt vett egy rendkívüli halfogáson. Az adószedők pénzkövetelésére Jézus elküldte Pétert a tengerre azzal a megbízással, hogy vonja ki az első halat, ami a horgára akad, majd nyissa ki annak a száját. Pénzt fog találni abban, azt majd adja oda az adószedőknek kettejük adójaként. Ez úgy is történt (Máté 17,24–27).
Jézus feltámadása után is megerősítette Péter vezető szerepét. Jézus háromszor kérdezte meg Pétertől, hogy szereti-e Őt? Péter három „Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged!" feleletére Jézus a következőkkel bízta meg őt: „Legeltesd az én bárányaimat!", „Őrizd az én juhaimat!" és „Legeltesd az én juhaimat!". Ugyanakkor azt is megjósolta neki, hogy mártírként fog meghalni: keresztre fogják feszíteni (János 21,13–19).
„Simon, akit Péternek hívnak" mindig első helyen szerepel az apostolok felsorolásában (Máté 10,3. Márk 3,13. Lukács 6,14). Az Új Testamentum könyvei számos cselekedetét említik. Egy-két tettéről, például vizenjárásáról, még olyanok is hallottak, akik nem ismerik a Szentírást: egy éjjel a tanítványok megrémülve nézték, amint Jézus a tengeren járva közeledik hajójukhoz, kísértetnek vélvén őt. Péter azonban kiszállt a hajóból és a tengeren járva Jézushoz indult. A nagy szél miatt megrémült, kételkedni és amiatt süllyedni kezdett, ám Jézus időben kimentette és megfedte: „Kicsinyhitű, miért kételkedél?" (Máté 14,22–31).
Péter egyszerű, írástudatlan (Csel 4,13) galileai halász volt, aki testvérével, Andrással együtt dolgozott. Házasember volt, mert az evangélium megemlíti, hogy hideglelésben fekvő anyósát Jézus csodálatos módon meggyógyította (Márk 1,29–31).
Péter lelkesedése néha meggondolatlan kijelentésekbe csapott át. Mikor Jézus előre kijelentette az apostoloknak saját halálát és feltámadását, Péter feddeni kezdte Őt: „Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled." Ekkor Jézus azt mondta neki: „Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra." (Máté 16, 21–23) (Péter a Sátán hatása alatt beszélt.) Meggondolatlanul beszélt Jézus megdicsőülésekor is, amikor azt javasolta, hogy építsenek a hegyen egy-egy hajlékot Neki és a megjelent Mózesnek és Illyésnek (Máté 17,1–4. 9,2–5).
Péter Jézushoz való ragaszkodását mutatja az az eset is, amikor sok tanítvány elhagyta Jézust kemény beszédéért, de az apostolok maradtak, és Péter így szólt a nevükben: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia." (János 6,68–69)
Péter gyakran kérdezett Jézustól, így például akkor is, amikor az iránt tudakozódott, hogy megbocsáthat-e valaki még hétszer is az ellene vétkező atyjafiának. Jézus azt felelete, hogy nem hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is (megj.: a magyar Biblia helytelenül fordítja hetvenhétnek) (Máté 18,21–22). Azt is megkérdezte Jézustól, hogy mi lesz a jutalmuk az apostoloknak, akik mindent elhagytak azért, hogy Jézust követhessék? Jézus azt válaszolta, hogy mikor Ő majd dicsőségének királyi székébe ül (második eljövetelekor), az apostolok is tizenkét királyi székbe ülnek és ítélik Izráel tizenkét nemzetségét. Amit pedig azután mondott, az vigasztaló minden keresztény számára:
„És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők." (Máté 19,29–30)
Az utolsó vacsora és az utána történtek bibliai leírásában gyakran találkozunk Péter nevével. Jézus Pétert és Jánost bízta meg a húsvéti bárány elkészítésével (Lukács 22,8). Jézus vacsora után megmosta az apostolok lábait, aminek szimbólikus jelentősége volt, de ők azt akkor még nem értették. Péter azt mondta Jézusnak: „Az én lábaimat nem mosod meg soha!". Jézus így felelt: „Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám", mire Péter: „Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!" (János 13,6–10)
Az utolsó vacsora után, az olajfák hegyén Jézus megjósolta az apostoloknak, hogy azon az éjszakán mind megbotránkoznak majd Benne. Péter erősítgette, hogy ő soha sem fog megbotránkozni Jézusban, és inkább meghal Vele, minthogy megtagadja Őt. Jézus ekkor azt is megjósolta Péternek, hogy azon az éjszakán háromszor fogja Őt megtagadni kakasszó előtt (Máté 26,30–35. Márk 14,26–30. Lukács 22,33–35. János 13,37–38).
Azon az éjjelen Péterhez fordulva mondta Jézus, hogy Sátán kikérte az apostolokat Istentől, hogy „megrostálja" őket, de Jézus majd imádkozni fog Péterért, hogy el ne fogyjon a hite, és erősíteni tudja a többieket (Lukács 22,31–32).
Péter bátorságról tett tanúságot, amikor a Jézusért jövő fegyveresek közül levágta a főpap szolgájának a jobb fülét (János 18,10–11). Ugyanakkor még aznap éjjel háromszor megtagadta Jézust a főpap, Kajafás udvarában, és a harmadik alkalommal még esküdözni és átkozódni is kezdett. A kakas azonnal megszólalt. Ekkor megemlékezett Jézus jóslatáról és keservesen sírni kezdett (Máté 26,58–75. Márk 14,66–72. Lukács 22,54–62. János 18,14–27).
Jézus feltámadása napján Mária Magdaléna Péterhez és Jánoshoz futott a hírrel, hogy üres a sír. A két tanítvány futva ment Jézus sírjához. Bár János előbb ért oda, megállt a bejáratnál, és Pétert engedte be maga előtt.
Jézus mennybemenetele után Péter volt az, aki azt javasolta, hogy válasszanak egy másik apostolt Júdás helyett (Csel. 1,15–22).
A Szentlélek pünkösdi kitöltése után az apostolok különféle nyelveken kezdtek szólni. A megdöbbent sokaság tanakodására Péter előállt és az apostolok nevében beszélni kezdett. Elmagyarázta Jézus küldetését, és annak eredményeképpen aznap mintegy háromezren keresztelkedtek meg (Csel. 2,14–41).
Egy másik alkalommal Péter Jánossal meggyógyított egy sántát a templomban, majd a csodára összesereglett népnek az evangéliumot hirdette, mire 5000 férfi tért meg. Ezután a dühös főpapok és sadduceusok bezárták a két apostolt. Másnap a vének, főpapok és írástudók elé állították őket, akik megtiltották nekik, hogy Jézus nevében tanítsanak. Mikor azt megtagadták, megfenyegették őket és szabadon engedték. Ezt követően a tizenkét apostol Istenhez imdákozott bátorságért, és annak következtében beteltek Szentlélekkel. Attól fogva még bátrabban hirdették az evangéliumot (Csel. 3. és 4. rész).
A következő bebörtönzésük alkalmával az Úr angyala kinyitotta a börtönkapukat éjjel és kiszabadította őket. Ezután egyenesen a templomba mentek Igét hirdetni. Újból a tanács elé vezették és ismét kérdőre vonták őket, mire azt felelték: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek." A tanács a megölésükről tanakodott, de Gamáliel, egy törvénytudó farizeus, lebeszélte őket erről. Azzal érvelt, hogyha emberektől van ez a dolog, akkor semmivé lesz, ha pedig Istentől, akkor a tanács fel nem bonhatja azt. Így csupán megverették, de azután szabadon bocsátották őket (Csel. 5,17–42). Az apostolok ezt követően megállás nélkül hirdették Jézus Krisztust és a megtértek száma napról napra nőtt.
A Biblia több csodát is megemlít, ami Péter működése során történt. Liddában Jézus Krisztus rajta keresztül gyógyított meg egy Éneás nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt gutaütés miatt (Csel. 9,32–35), Joppéban pedig feltámasztotta a szegényeket pártoló keresztény Tábithát (Csel. 9,32–42).
Joppéban egy nap imádkozás közben Péternek látomása volt. Egy nagy lepedőt látott leereszkedni az égből, benne mindenféle, a zsidók törvénye szerint tisztátalan állattal, egy hang pedig azt mondta neki, hogy öljön és egyen. Mikor Péter azzal érvelt, hogy ő nem evett még semmi tisztátalant, a hang azt mondta neki: „A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak." Ez még kétszer megismétlődött, és Péter később megértette a jelentését: az evangéliumot hirdetniük kell a pogányoknak is, nemcsak a zsidóknak, mert egy ember sem közönséges vagy tisztátalan (Csel. 10., 11. rész).
Pétert a későbbiekben Heródes Agrippa király börtönbe záratta, ahonnan az Úr angyala éjjel megint kiszabadította (Csel. 12. rész).
Péter a szerzője két könyvnek: Péter 1. levelének és Péter 2. levelének.
Eusebius azt írja Egyháztörténetében, hogy Péter Pontusban, Galáciában, Bithiniában, Kappadóciában és Ázsiában hirdette az evangéliumot.
A császár parancsára feszítették keresztre Kr. u. 68 körül Rómában. Tertullianus és Órigenész szerint Péter azt mondta, ő nem méltó arra, hogy Jézus Krisztushoz hasonló módon feszítsék keresztre, ezért saját kérésére fejjel lefele feszítették meg.
|