Szia Rosta!
Alvás, az nem volt , de azért valami választ sikerítek.
Nos,először is a tévedésem nyilvánvaló, elnézést. Nem ígérem, hogy utolsó volt.
Másodrészt igazából valóban jó dolgom van, csak időnként meg kell erősödnöm ebben, békességet találnom a jelenlegi helyzetemben.
Egy kicsit visszalépnék az előző hsz-hoz, amikor írod:
a nők igazából nem nagyon tudnak mit kezdeni azzal, ha a férfi nem uralkodói szerepben, hanem párhuzamos szerepben működik.
Amíg alkalmazottként dolgozott a férjem, a gyerekek is kicsik voltak, közösen végeztük a házimunkát. Azonban amint vállalkozni kezdett, szabadideje a nullára csökkent, így nem várhattam tőle rendszeres segítséget.Ráadásul építkezni is elkezdtünk, így a jól bevált együttműködés a múltté lett.
Most már három éve számomra ő a "multi", mert hivatalosan is alkalmaz. Munkahelyem tehát itthon van a pincében, miközben főzök - mosok-fórumozok, elsődlegesen felveszem a megrendeléseket, kiadom az árut, s ha kell neki egy kéz, akkor ott állok mellette, s segítek.
Mindketten sokat dolgozunk, ezzel nincs is semmi baj, azonban néha belém üt valami, s kevésnek találom azt, amit teszek, szeretnék valami nem kétkezi munkát is végezni.A férjem beleegyezne egy megfelelőbb munkahelybe, ha lenne. Azonban ha eddig nem találtam semmit, nem valószínű, hogy a közeljövőben igen.
Marad hát az, hogy amikor megcsap az elkeseredés szele, akkor tudatosítsam, hogy igazából jó dolgom van.
A közösen végzett feladat ötlete Sztalkerral kézenfekvő volt: ahogy olvastam, milyen a hozzáállása az otthoni teendőkhöz, azt gondoltam: mintha Rosta írta volna!
Hát majd egyszer talán..
|