Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 184 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 ... 13  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 09., vasárnap 16:38 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
rosta írta:
a nők igazából nem nagyon tudnak mit kezdeni azzal, ha a férfi nem uralkodói szerepben, hanem párhuzamos szerepben működik. :)

Ez nagy tévedés.
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 09., vasárnap 19:36 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
Kedves Erika!

Semmiféle belelátásom sincs az életedbe. Rossz volt a hozzászólásom, hiszen ott általánosítottam, és okoskodtam, amiről halvány ismeretem sincs. Bocs!

Ami a férj-feleség viszonyt illeti, általában szerintem úgy működnek jól a dolgok, ha a férj a helyén van, és képes irányítani. Persze vannak olyan házasságok, a rokonságból is ismerek ilyet, hogy az asszony szerette a kezébe venni a gyeplőt. Ez is működőképes volt.

A mai szokások eredetileg a kölcsönösségen, a házastársi közmegegyezésen alapulnának, no meg a bizalmon. Sajnos a média teljesen átformálta a családokat, és ma divat lecserélni az öregecskedő feleséget, meg a lúzer férjet. Reméljük a fiatalabb korosztály okosabb lesz, mint a mienk volt…


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 10., hétfő 09:37 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Rosta, semmi gond, a félreértéseket csak így tudjuk kiküszöbölni, ha megbeszéljük a dolgokat.

A témáról: így , hogy elindult ez a topik, olvasgatom a Dobson: Fiúk nevelése c. könyvet. Nagyon jó, más nem olvasta esetleg?


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 10., hétfő 10:22 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
Erika írta:
Rosta, semmi gond, a félreértéseket csak így tudjuk kiküszöbölni, ha megbeszéljük a dolgokat.

A témáról: így , hogy elindult ez a topik, olvasgatom a Dobson: Fiúk nevelése c. könyvet. Nagyon jó, más nem olvasta esetleg?
Én még nem találkoztam vele. Milyen?
üdv
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 10., hétfő 10:33 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Majd este másoltatok belőle- most csak a tartalomjegyzék:

1. A fiúk csodálatos világa
2.Éljen a különbség!
3. Miben rejlik hát a különbség?
4. Sérült lelkek
5.A nélkülözhetetlen apa
6.Apák és fiak
7.Anyák és fiak
8.A hernyó nyomában
9.A homoszexualitás kezdetei
10.Egyedülálló szülők és nagyszülők
11. Mindent bele!
12. A férfiak bolondok
13. Fiúk az iskolában
14.Ragadozók
15.Maradjunk a gyermek közelében
16. A fiúk fegyelmezése
17. A legfőbb feladat


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 10., hétfő 10:46 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
Az 5. pontról szólna ez a topic. :)
üdv
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 10., hétfő 11:43 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 21., szombat 17:24
Hozzászólások: 337
Tartózkodási hely: Veresegyház
nahát én meg azt hittem a 8-ról! :wink: sajnos mi már javíthatatlanok vagyunk.... vagy mégsem?

_________________
szerintem...


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 10., hétfő 12:09 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
Erika írta:
Rosta, semmi gond, a félreértéseket csak így tudjuk kiküszöbölni, ha megbeszéljük a dolgokat.

A témáról: így , hogy elindult ez a topik, olvasgatom a Dobson: Fiúk nevelése c. könyvet. Nagyon jó, más nem olvasta esetleg?


Hol vetted, a parókián?


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 10., hétfő 12:36 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
rosta írta:
Hol vetted, a parókián?


valószínűleg a debreceni ref. könyvesboltban vettük


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 10., hétfő 14:25 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
sztalker írta:
nahát én meg azt hittem a 8-ról! :wink: sajnos mi már javíthatatlanok vagyunk.... vagy mégsem?
:D :D


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Dr. James Dobson - Fiúk nevelése
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 10., hétfő 22:39 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Egy apának félelmetes hatalma van gyermekei életében, jó és rossz értelemben egyaránt. A családok évszázadok óta tudják ezt. Azt mondják: „Egyetlen férfi sem olyan magas, mint amikor leha­jol, hogy segítsen egy fiúnak." Egy másik bölcs megállapítás így hangzik: „Köss egy fiút a megfelelő férfihoz, és szinte sosem romlik el." Mindkét kijelentés igaz. Ha megkérdezik azoktól a fiúktól, akik elég szerencsések ahhoz, hogy legyen apjuk, hogy ki a példaképük, többségük azt feleli: „Az apukám". Ha viszont az apa nem foglalko­zik a gyermekeivel - ha nem szereti őket vagy nem törődik velük -, akkor ez évtizedekig tartó fájdalmat és vágyat kelt bennük. Hadd mondjam el ismét - anélkül, hogy lebecsülném a lányok apaigényét, amit szintén elismertünk - a fiúk természetüknél fogva koráb­ban ismeretlen mértékben és módon függnek az apjuktól.

Most már tudjuk, hogy a gyermekkorban van két kritikus időszak, amikor a fiúk különösen sebezhetők. Ezek közül a serdülés kezdete a nyilvánvalóbb, amikor mindkét nem tagjai érzelmi és hormonális zűrzavart tapasztalnak. A fiúknak és a lányoknak ekkor különösen nagy szükségük van apjuk felügyeletére, útmutatására és szeretetére. A válás ebben az időszakban különösen pusztító hatást gyakorol a legtöbb fiúra. Azonban dr. Carol Gilligan, a Harvard Egyetem tanára szerint van egy másik, korábbi kritikus időszak is, amely a lányokra nem jellemző. Az egészen kisfiúk csecsemő- és tipegő korukban anyjuk nőiességét élvezik. Az apák is fontosak ek­kor, de az anyák az elsődlegesek. A fiú azonban körülbelül 3-5 éves korában fokozatosan eltávolodik az anyjától és a lánytestvéreitől, s igyekszik kialakítani férfias identitását.' Ezt a folyamatot „leválás­nak és differenciálódásnak" nevezik. Ekkor - Don Elium szavaival élve - „a férfias fejlődési terv arra ösztönzi a fiút, hogy elhagyja az anyai fészket, és egy bizonytalan hídon át belépjen az apa világá­ba." Ezekben az években - sőt már korábban is - jellemző a fiúkra, hogy sóvárogva vágynak apjuk figyelmére és törődésére, s utánozni próbálják a viselkedését és a modorát.

Emlékszem, hogy a fiam óvodásként és kisiskolásként egyértelműen kimutatta ezt a velem való azonosulást. Ha például a csa­ládunk beszállni készült az autóba, Ryan gyakran így szólt: „Figyelj, apa! Mi, fiúk előre ülünk, a lányok pedig hátra." Ki akarta nyilvá­nítani, hogy ő is olyan „fiú", mint én. Nagyon is tisztában voltam azzal, hogy rólam mintázza a viselkedését és a férfiasságát. így kell működnie a rendszernek.

Azonban itt a bökkenő: ha az apák ekkor hiányoznak, elérhe­tetlenek, távoliak vagy rosszul bánnak a családjukkal, akkor a fia­iknak csak homályos elképzelésük van arról, hogy mit jelent férfi­nak lenni. Míg a lányoknak rendelkezésükre áll az a példa, amely­ről a nőies magatartásukat és hozzáállásukat mintázhatják (kivéve, ha egyedülálló apák nevelik őket), az egyedülálló anyák mellett élő fiúknak a semmiből kell kialakítaniuk férfias identitásukat. Ez az oka annak, hogy a fiúkra nézve a korai válás igen ártalmas. Az írónő, Angéla Phillips úgy véli - és egyetértek vele -, hogy a nyu­gati országokban a homoszexualitás gyakorisága legalább részben azzal függ össze, hogy a gyermekfejlődés első kritikus időszakában a fiúk életéből hiányzik a férfiak kedvező hatása.' A szülőknek az az egyik legfontosabb céljuk, hogy segítsenek a fiúknak azonosulni nemi szerepükkel, és megérteni, mit jelent férfinak lenni. Erre még visszatérek egy későbbi fejezetben, amikor a homoszexualitás előz­ményeiről fogok beszélni.

Abban az áldásban részesültem, hogy csodálatos apám volt, aki gyermekkorom első éveitől kezdve sok figyelmet szentelt nekem. Kétéves koromban a családunk egyszobás lakásban élt, és a kis­ágyam a szüleim ágya mellett állt. Apám később elmondta, hogy akkoriban igen gyakran arra ébredt éjszaka, hogy egy hangocska azt suttogja: „Apa, apa!" Ilyenkor az apám csöndesen így felelt: „Igen, Jimmy"' Erre azt mondtam: „Fogd meg a kezem!" Apa kinyújtotta a kezét, a sötétben megkereste apró kezemet, és a sajátjába fogta. Azt mondta, hogy amint erősen a markába fogta a kezemet, a ka­rom azonnal elernyedt, s mélyen és szabályosan kezdtem lélegezni. Rögtön elaludtam. Vagyis csak tudni akartam, hogy ő ott van!

Sok kedves emlékem van az apámról abból az időből, amikor rég nem jártam iskolába. Egyik alkalommal, amikor még hároméves sem múltam, otthon voltam anyámmal, és hallottam, hogy valaki kopog a bejárati ajtón.

„Nézd meg, ki az" - mondta anyám, miközben mosoly bujkált az arcán.

Kinyitottam az ajtót, és ott állt apám. Kézen fogott, és így szólt: „Gyere velem. Mutatni akarok neked valamit." Odavezetett a ház oldalához, ahol elrejtett egy nagy, kék háromkerekű biciklit. Ele­tem egyik csodálatos pillanata volt ez. Emlékszem, amint ugyanan­nak az évnek egy másik napján hatalmas termetű apám mellett szedtem a lábam (193 cm magas volt), és nagyon büszke voltam rá, hogy vele lehetek. Még arra is emlékszem, milyen óriásinak érez­tem a kezét, amely az enyémet fogta.








A HERNYÓ NYOMÁBAN

A nagy francia természettudós, Jean-Henri Fabre egyszer lenyűgöző kísérletet hajtott végre a búcsús pille hernyóival, melye­ket azért neveznek így, mert hajlamosak egyszerre menetelni. Fel­sorakoztatta őket egy cseréptál belső peremén, majd gondosan fi­gyelemmel kísérte őket, amint körbe-körbe járkáltak. A harmadik napon a tál közepére tett néhány fenyőtűt, amely a hernyók ked­venc eledele. A hernyók tovább meneteltek négy napig anélkül, hogy kiálltak volna a sorból. Végül sorra legurultak és éhen haltak, néhány centire a legjobb táplálékuktól.'

Ezek a kis szőrös teremtmények bizonyos szempontból a mai anyákra emlékeztetnek. A legtöbb anya reggeltől estig rója a maga fárasztó köreit, kimerülten és feldúltan, azon töprengve, hogy a csudába tudja elvégezni az összes feladatát. Sokan főállásban dol­goznak, ugyanakkor gondoskodnak a családjukról; különböző he­lyekre szállítják a gyermekeiket; főznek, takarítanak; és kétségbe­esetten igyekeznek ápolni a házasságukat, barátságaikat, családi kapcsolataikat; valamint ellátni szolgálati feladataikat. Ez kimerítő terhet jelent számukra. Sajnos, a nyugati országokban élő emberek
túlnyomó többségére ez a túl sokat vállaló és lázas életmód jellemző, melyet „napi pániknak" szoktam nevezni.

Az olvasó is e feldúlt asszonyok közé tartozik, aki a maga végte­len köreit rója? Túl elfoglalt ahhoz, hogy elolvasson egy jó könyvet hosszan sétáljon a férjével, vagy ölbe vegye a hároméves gyerme­két, és elmondjon neki egy mesét? Szakít-e időt arra, hogy tanul­mányozza Isten Igéjét - hogy közösségben legyen az Úrral, és figyel­jen az ő szelíd hangjára? Lemondott szinte minden hobbijáról an­nak érdekében, hogy megküzdjön számtalan tennivalójának zsar­noki uralmával? Feltette-e már magának azt a kérdést, hogy mi a csudáért választott ilyen életmódot? Talán igen, de ezt a problémát nem könnyű megoldani. Úgy éljük az életünket, mintha a városon keresztülrobogó tehervonaton laknánk. Nem mi szabályozzuk a se­bességet - legalábbis így gondoljuk -, úgyhogy a leszállás az egyet­len lehetőségünk. Nagyon nehéz leszállni a vonatról és lelassítani az életünket. A kialakult szokások valóban igen nehezen adják meg magukat.

Mikor történt meg utoljára az olvasóval, hogy a barátai váratla­nul meglátogatták? Sokunkkal ez rettenetesen régen esett meg. Volt idő, amikor a családok rendszeresen bepakoltak az autóba, és fölkeresték valamelyik barátjukat, hogy egy kis sütemény melletti kiadós beszélgetéssel töltsék a délutánt. Ez hozzátartozott az élet apró örömeihez.

Sosem fogom elfelejteni azokat az alkalmakat, amikor gyermekkoromban hallottam, hogy kopognak az ajtón, és odaszaladtam megnézni, ki az. Valaki kissé félretolta a függönyt, és egy ismerős hang visszhangzott a házban: „Van itthon valaki?" Anya gyorsan föltett egy adag kávét, s a délután hátralevő részére leültünk a ba­rátainkkal beszélgetni - semmiségekről és mindenről. Végül eljött az ideje, hogy hazainduljanak, elbúcsúztunk tőlük, és biztattuk őket, hogy jöjjenek el máskor is. Sajnos, az ilyesfajta barátságot ne­héz ápolni a mai rohanó világban. Az élet sokféle nyomása és elfog­laltsága szinte megsemmisítette annak az összetartozásnak a tuda­tát, amely egykor megszokott volt a családok és barátok között.
Igen ritkán - vagy sohasem - állítunk be a barátainkhoz bejelentés nélkül. S ha meg is tennénk, valószínűleg jó néhány megbeszélt
programot le kellene mondaniuk annak érdekében, hogy velünk lehessenek. így töltjük a napjainkat, végigszáguldva az életünkön, figyelve az óránkat, és azon töprengve, hogy miért nincs sok közeli
barátunk.
Shirleyvel az utóbbi években abban az áldásban részesültünk, hogy egy Jenny nevű nyolcvanéves hölgy mellett lakhattunk, akit nagyon megszerettünk. Ő látta jövés-menésünket, és tudta, milyen nyomásnak vagyunk kitéve. Többször is mondta Shirleynek: „Ked­vesem, ne felejts el időt szakítani a barátaidra és a rokonaidra. Tu­dod, fontos, hogy ne legyünk túl elfoglaltak, és jusson időnk az em­berekre." Ez a hölgy magányos volt, és a saját szükséglete adta a szájába a szavakat. Időnként át is mentünk hozzá, és együtt vacso­ráztunk vele. Shirley néha „teázott" vele, és nagyon jól elbeszélget­tek. Azonban nehéz volt betölteni a szükségletét. Mi egy autópálya gyors sávjában autóztunk, Jenny pedig életének abban a szakaszá­ban egy kanyargós vidéki országúton poroszkált.

Jenny most már nincs köztünk, de szavai a fülembe csengnek. Azokban az években valóban fontosabbak voltak a napi elfoglalt­ságaink annál, hogy szeressünk egy drága nénit, vagy megérintsük azt a sok más embert, akiknek az útját kereszteztük? Ha erre gon­dolok, szeretnék elszakadni, eltávolodni, visszavonulni a sok bo­nyolult ügytől, amelyek rám nehezednek. Mindent odaadnék azért, hogy visszapörgethessek huszonöt évet, és még egy napig élhessek azzal a két gyermekkel, akik bearanyozták otthonunkat. Természe­tesen nagy árat kellett volna fizetni a lassúbb tempójú életért. Nem építhettem volna föl a Fókuszban a Család nevű szervezetet - ami­re érzésem szerint Isten elhívott -, és nem írhattam volna meg né­hány könyvemet. Minden körülményt figyelembe véve azonban el­ég jól megvédtük családi életünket és részt vettünk gyermekeink világában.

De ahogy visszagondolok minderre, muszáj föltennem a kérdést: "Nem találhattunk volna olyan kompromisszumot, ami lehetővé tette volna, hogy Shirley és én még jobban ellássuk feladatunkat? " Nem tudom.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 11., kedd 11:28 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
Kedves Erika!
Köszi a röpke beszámolót. Az első rész nagyon ott van, nagyon egyetértek vele, meg a tapasztalataim is ezt igazolják.
A második részben viszont, nekem a körbe menetelő hernyókról nem az anyukák napi túlrobotolása jutott eszembe, hanem az, hogy hány buzgó, mindent megteszek a fiacskámért típusú anyukát láttam, akik nagy igyekezetükben következetesen teszik tönkre gyereküket.
De jó volt az ízelítő, köszi a fáradságot. :)
üdv
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 11., kedd 15:25 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Szívesen.

Ha előkerül a jobb kezem, még másolunk.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Dr. James Dobson - Fiúk nevelése
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 11., kedd 22:34 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
A nélkülözhetetlen apa


...A Yeshiva Egyetem két tudósa, Carl Auerbach és Louise Silverstein 1999-ben közölt egy szörnyű cikket az American Psychologist nevű tudományos folyóiratban. „A nélkülözhetetlen apa dekonstrukciója" c. cikk a feminista/homoszexuális propaganda ki­rívó esete volt. A cikk szerzői kijelentették, hogy a válás nem káro­sítja maradandóan a gyermekek többségét, sőt ha egy gyermek so­sem ismerte az apját, az nem árt neki. Az apák valójában inkább ártanak otthon, mint használnak - állították a szerzők -, mert a család sok erőforrását emésztik fel. Ezzel lényegében azt mondták: Kinek van szüksége az apákra?" A nők hatékonyabban tudják ne­velni a fiúkat a férjük (vagy „partnerük") közreműködése nélkül. Ami azt illeti, a cikk szerzői az anyákat sem tekintették nélkülözhe­tetlennek. A nem vér szerinti nevelők jobban el tudják látni ezt a feladatot! Más szóval a gyerekeknek nemcsak hogy nincs szüksé­gük a hagyományos családra, hanem egyenesen jobb nekik nélkü­le.

Ezt a cikket az Amerikai Pszichológiai Szövetség tekintélyes folyóiratában tették közzé, mint a tudományos kutatás hiteles eredményét, méghozzá annak ellenére, hogy a szerzők kijelentették:az általunk ismert tudományos irodalom megerősíti politikai progra­munkat. Olyan politika mellé kívánunk állni, amely támogatja a legkülönfélébb családi struktúrák legitimitását, és nem értünk egyet azzal a politikával, amely kiváltságos helyet biztosít a két el­lentétes nemű szülőből álló házaspárok családjainak.
A szülőknek nagyon szkeptikusan kell fogadniuk mindazt, amit a sajtóban a családi életről olvasnak, még a tudományos folyóiratok esetében is. Ha egy adott vizsgálat eredményeit képtelenségnek tartjuk, nagy az esélye, hogy azok valóban képtelenek. Vannak be­folyásos szakemberek, akik semmibe veszik a hagyományos csalá­dot, és kitalált bizonyítékokkal igyekeznek azt meggyengíteni. Az utóbbi években is találkoztunk a médiában olyan kutatási eredmé­nyekkel, amelyek szerint a gyerekek szexuális zaklatása egyáltalán nem káros; a szülők nem gyakorolnak nagy hatást a gyermekeikre; ártalmas minden arra irányuló kísérlet, hogy a homoszexuálisoknak segítsünk megbirkózni a nemiségükkel; az abortusz a bűnözés csökkenéséhez vezet; a gyerekek agyát hároméves korukig sajátos módon ingerelni kell, különben mindennek vége; és a felnőttek 10%-a homoszexuális (Alfred Kinsey ezt az őrült adatot sok egyébbel együtt a semmiből „kreálta"). A liberálisok hatékonyan felhasznál­ják az efféle szélhámos kutatást elképzeléseik megvalósítása érde­kében. Ne engedjük, hogy gyermeknevelési módszerünk manipulá­cióik áldozatává váljon. És senkinek se higgyük el, hogy a fiúk na­gyon jól megvannak egy olyan férfi hatása nélkül, aki utat mutat nekik.


Kérdések és válaszok


A fiam első éves az egyetemen és úgy tűnik, talált egy lányt, akit szeret. Karácsonykor hazajött, és arról beszélgettünk, hogy milyen családot szeretne. Azonban aggasztotta őt a válások magas aránya, amely minden új házasságot fenyeget, és megkérdezte tőlem, hogyan csökkentheti annak kockázatát, hogy ez vele és jövendőbeli feleségével megtörténjen. Milyen tanácsot adna neki?

Erre a kérdésre hatszázféle választ lehetne adni, de most meg elégszem egyetlen javaslattal. El kell mondania a fiának, hogy a nők különböznek a férfiaktól, és ez a különbség befolyásolni fogja a házasságát. Arról van szó, amit „eltérő feltevéseknek" nevezhe­tünk. Sok férfi azzal a téves elképzeléssel köt házasságot, hogy a fe­lesége a kiszolgálója lesz, aki majd gondot visel a gyerekekről, és semmit sem vár cserébe. Ezek a férfiak azt hiszik, hogy az a legna­gyobb - sőt talán az egyetlen - feladatuk, hogy pénzt keressenek, és sikeresen végezzék a munkájukat, akkor is, ha ez naponta tizenkét órájukat leköti. A nők feltevése viszont az, hogy a házasságuk cso­dálatosan romantikus kaland lesz. Arra számítanak, hogy gyertya­fényes vacsorák következnek, kettesben sétálnak az esőben, és es­ténként mély beszélgetéseket folytatnak. Mindkét elvárás olyan il­lúzió, amely néhány évig inog, majd végleg összeomlik. A munka­mániás férfiak és a Hamupipőke nők gyakran tönkreteszik egymást. Gyakran megfigyeltem ezt a jelenséget olyan orvostanhallgatóknál, akiknek a lelkesedését a tanulmányaik kezdetén még osztotta a há­zastársuk. A harmadik évben azonban a feleség (feltételezve, hogy a hallgató férfi) kezdett rájönni, hogy a férjének van egy másik szerelme. Nem egy másik nőről volt szó. A férfi egész életére belesze­retett az orvostudományba, és a feleség tudta, hogy férje egész kö­zös életükben annak a rabja lesz. Amikor ez az igazság eljutott az asszony tudatáig, már közel volt a válás, ami általában az utolsó évben következett be.

Nyomatékosan biztatom az apákat, hogy mondják el serdülő es egyetemista fiaiknak: a lányok javíthatatlanul romantikusak, és nem fognak megelégedni azzal, ha a férjük sikeres lesz a szakmájá­ban. Évtizedekkel korábban ez elég lett volna. Ma azonban nagyobb az elvárás. Ha erős házasságot és családot szeretnének, akkor időt és energiát kell szánniuk a házastársi kapcsolat ápolására, a beszélgetésre és a randevúikon megszokott viselkedésre. Ez az az egy tanács, amelyet minden jegyespárnak és fiatal házaspárnak szeretnék átadni. Ezeknek az „eltérő feltevéseknek" az egyszerű ismerete sok fájdalmas válást előzhet meg. Úgy gondolom, el kell ezt mondania a fiának.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Dr. James Dobson - Fiúk nevelése
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 12., szerda 08:12 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 21., szombat 17:24
Hozzászólások: 337
Tartózkodási hely: Veresegyház
"A fiam első éves az egyetemen és úgy tűnik, talált egy lányt, akit szeret... El kell mondania a fiának, hogy a nők különböznek a férfiaktól, és ez a különbség befolyásolni fogja a házasságát."
erika ez valami hihetetlenül komikus mondat. engedd meg hogy találgassak, csak nem amerikai véletlenül a szerző? :wink:

_________________
szerintem...


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 184 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 ... 13  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 7 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség