pauler írta:
Literaty két részről beszél az ember kapcsán.
A testi(érzéki) ember is két részből áll és a lelki(szellemi) ember is két részből áll, ha jól értem.
A három rész nem normális állapot, de javítsatok ki....
Nekem érthetőbb a két rész. Por és Isten lehellete. Ez ugye Biblikus?
Egy pici módosításal élnék félreértés elkerülése végett.
Én jelenleg az emberi hármasságot látom igazoltan a Bibliából.
Ezt próbáltam fejtegetni fentebb, noha lehet, hogy nem eléggé érthetően.
Ugyanakkor elzárkózok a szélsőséges felbontástól, mely éles határvonalat húz ezek közé
Az ember egység. A funkciókban van különbség, de itt is átfedésekkel és kölcsönhatásokkal. Időnként az Ige is cserefogalomként használja a lelket és a szellemet. Amivel nem értek egyet, hogy a szellem kifejezést törölni kell, hisz az Ige beszél róla.
A szélsőséges trichotómiát(hármas felosztást) elutasítom, a józan egységben gondolkodó hármas felosztást tartom helyénvalónak.
A dichotómiai(kettős) felosztás nem tragikus, hisz a lélek és a szellem élesen nem választható szét sokszor. Ez még önmagában senkit nem vet vissza a megszentelődésben, mert így látja.
Ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy csak a lelki(pszühikus) uralom hangsúlyozása az emberi ÉN hangsúlyozása, mely egészségtelen és nem képes megérteni az Isten dolgait. Ez a pszühikus-lelki érzéki Én központó ember, ellentétben a pneümatikus-szellemi, Istenre figyelő emberrel.
Mint a hitetlen embernél is ez van. A lélek(pszühé) aktív és hízik, önigazságba torkolva, míg az Isteni kapcsolatra rendelt alkotó rész(pneüma) elcsökevényesedik, elhal, és így nem képes a lélek(pszühé) helyes módon funkcionálni.
A megtéréskor mindez helyre kerülhet, de itt is megmarad az életünk végéig tartó harc és az Úr munkája bennünk.