Ez volt életem legcsodálatosabb Karácsonya!
Annyira jó volt 8 gyerekkel fát díszíteni, és várni haza a másik 8-at. Olyan jó volt nézni, milyen lázban égnek a gyerekek.
Gondoltam is rád Erika!
Az előadás is nagyon aranyos volt. Egy imát mondtak a gyermekekért. (Még nem egyházi intézmény, ezért az imát, csak úgy mondták, mint egy verset. Egy 8.-os lány verse volt, de miközben mondták, én összetettem két kezem, és mondtam utánuk az imádságot.)
A másik hatalmas ajándék számomra pedig az volt ezen a Karácsonyon, hogy 4-esben karácsonyoztunk. Elvittük magunkhoz Komáromba a két nagyobb patronáltunkat. Sajnos a legkisebbet nem kaphattuk meg, mert beteg volt.
Persze mindez szomorú is, hogy így történt, mert elvileg az anyuka egész téliszünetre hazavitte volna a fiúkat. Annyira örültem már, hogy itt tartunk, erre karácsony előtt két héttel az anyuka leitta magát, és ez idáig nem jelentkezett azóta.
A fiúk nagyon jól érezték magunkat nálunk. Tényleg úgy éreztük, hogy mi egy család vagyunk, összetartozunk. Karcsika mondta is, hogy "Milyen jó nekünk, hogy van családunk, és nem kell az árvaházban karácsonyozni!" Amikorr mentünk vissza Pestre, még beugrottunk a legkisebbért is, és vele együtt mentünk a szüleimhez, hogy tőlük is megkaphassák az ajándékukat. A pici az én ajándékomnak örült a legjobban. Egy autós mamuszt kapott. Visszafele nem engedte betenni a csomagtartóba, kezébe vitte haza. Ahogy megérkeztünk az otthonba rohant átöltözni, felvette a mamuszt, és büszkén mutatta a gondozójának, hogy mit hozott neki az angyalka.
:):):).
Nem is tudtam,hogy az öröm is lehet ilyen hatással 
