Kedves FM!
Természetesen szólíthatsz a keresztnevemen. Ezek szerint ismerjük egymást?
Nem titkolózni szerettem volna, csak azért használom a „dezi” nevet, mert a régi fórumlistán akkoriban ezt használtam. Majd utánaérdeklődöm, hogy lehet ezt átírni.
Köszönöm észrevételed és a tapintatod.
Értem, és már a tegnap éreztem, hogy nem ezzel kellett volna bekapcsolódnom a ebbe a topikban , csak még annyira friss bennem az élmény, és hamarabb voltam kész az írásra, mint késedelmes az átgondolásra.
odafigyelés:
Minden alkalmat megragadva igyekszem gyakorolni ezt, de be kell vallanom, hogy volt, amikor győzött a fáradtságom, lustaságom.
Hazamenet a munkából egy fáradt nap után előfordult már, hogy leültem. Ilyenkor azonnal jött a kísértés. No, nem az idős nénire, bácsira gondoltam, aki helyet keresett, hanem a bennem dúló lelki folyamatokra. Megszólal a belső hang, de gondoltam előbb megvárom, hogy a körülöttem lévők oldják meg a helyzetet, és ha nem állt fel senki, akkor végül megtettem.
Pl. éppen ezért, a kísértésnek teret nem adva, nem is szoktam mostanában helyet foglalni a tömegközlekedésben, csak ha sok üres hely van.
Ti hogy vagytok ezzel, volt vagy van ilyen az életetekben?
Krisztus szeretete vagy a lelkiismeret megnyugtatásából cselekedtek?