|
Szia kedves Eeyore!
Egyszerűen szeretem az őszinteséged.
Megmondom miért nem háborodtam fel azon, hogy mennyire nem hitelesen játszottak.Azért mert ha brilliánsan játszották volna, számomra akkor is csak akkor válik hitelessé, ha ismerem azt az emberkét, és valóban úgy is él.
Tudod hány nagyon jó keresztényi színi előadást láttam a való életben, és mögötte mocsok volt.Sorolhatnám oldalszámra, de felesleges, minek?
Hányszor fakadtam ki, hogy hol vannak a keresztények?
Hányszor álltam olyan magabiztosan az „igazság”? talaján, kiosztva másokat, pedig jobb lett volna ha csöndben maradok.
Ezennel megragadom az alkalmat, amin már hónapok óta gyötrődöm, hogy jobb ha engem is kizártok, mert már semmiben nem vagyok biztos, főleg magamban, és nem értem Istent.
Nem akarok erről beszélgetni.Simán ki akartam hátrálni, de sok klassz embert ismertem meg, és sajnáltam megválni tőlük.
Sajnálom, mert senki hitét nem akarom megingatni, de végre ki kellett mondanom.
(Ja, és még mielőtt másik fórumokon elkezdenének örömködni, hogy lám-lám mi történt a parókián, ne örömködjetek, mert aki csak egy kicsit is másként lát mint ti, rögtön kizárjátok.)
Erről a döntésemről, nem a parókiások tehetnek, hanem én.
Köszönöm a sok igazi kereszténynek azt a sok segítséget, amit kaptam. Tényleg nagyon hálás vagyok érte, és nem is érdemeltem.
Nem is szaporítom a szót.Sziasztok
Üdv szeretettel cilla
Azért szeretnék még egy pár verset feltenni.
Reményik Sándor - Nincs enyhe szó...
Nincs enyhe szó, nincs simogatás annyi,
Hogy elborítsa egy ütés nyomát;
Hogy feledtessen egyetlen göröngyöt:
Nincs a világon annyi simaság.
Nincs erdőn, tengeren oly nyugalom,
Nem jő évek során oly csendes óra,
Hogy fölriadni ne tudnánk belőle
Egy emlék-harang-kondulóra.
Hol mérgezett, fekete vér szivárog,
Nincs annyi gyolcs, mely betömné a rést,
S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon,
Letépi mindig-újból a kötést.
----------------------------------------------------------
Füzesi Magda: Metamorfózis
Én azt hittem, enyém a tenger,
Amelynek mélyén a gyöngy terem.
Én önpusztító gyötrelemmel
E kincset vágytam szüntelen.
Lebuktam ím és fölmerültem,
Szorítva gyöngyház álmokat.
Megsebzett szívvel, szelídülten,
Felnőtt lettem egy perc alatt.
-------------------------------------------------
Tóth Árpád
ALFÖLDI EMLÉK
Ákácillat s finom, fanyar homok
Kevert íze érzik a langyos légen,
........... nagy csönd és fehéren
Szétszórt tanyák, vak, néma otthonok...
Magányos séta............
...............homok
Lelkemben........... lomok,
Ó, kincsem, álmom... semmiségem...
---------------------------------------------------------
Keresztes Ágnes
Egyedül
Lehet erős az ember
és próbálkoztam is vele elégszer:
a mondat másik fele lemaradt:
rávitt a kényszer.
Elbírtam én, amit cipelni kellett,
mert nem volt hol letenni.
Hányan mondjuk ugyanígy mosolyogva:
ó, csupa semmi!
Mert a magány, az szégyellnivaló,
csilingelve riaszt, akár a pestis.
Hát rejtegetett púpját megszokja lassan
lélek is, test is.
Néha boldog az ember egyedül,
és néha kőkemény,
de belül fojtott gyöngédség az ember
meg eszelős remény.
-------------------------------------------------
Áprily Lajos
Emberek
Közöttünk járnak - jól ismerheted -
büszkén, fennkölten, mint az istenek,
kikkel különben gyakran értekeznek;
téged, köszönd meg, hogyha észrevesznek.
De ezt nekik meg kell bocsátanod,
mást szomjaznak, a fényontó napot;
szemük kibírja nem káprázva, bátran -
és lenn csúszkálnak itt a föld porában.
S közöttünk járnak - hátha ismered? -
szelíd, csöndben merengő emberek.
Lehajtott fejjel, búsan, szenvedőn
a porba néznek önfeledt-merőn.
A hangjuk halk, a léptük ingatag,
megannyi félszeg, álmodó alak,
szemük csak rejtve, néha-néha lobban -
s ott jár a lelkük fenn a csillagokban.
-----------------------------------------------------
Árvai Emil:
KI TÖRLI LE A KÖNNYEKET?
Már-már elvész jaj-ok tengerében
magam baja. Másokkal együtt kérdem:
alvadnak ránk évezredek;
Ki törli le a könnyeket?...
Letörlik-e a könnyeket?!
-----------------------------------
Ady Endre: Az élet
Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...
Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!
A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...
---------------------------------------------------
Ady Endre
A grófi szérűn
Nyár-éjszakán a grófi szérűn
Reccsen a deszka-palánk
S asztag-városban pirosan
Mordul az égre a láng.
Éjféli hajnal, szörnyű fény ez,
Nincs párja, napja, neve.
Fut, reszket a riadt mezőn
Az égő élet heve.
Koldus, rossz álmú zsellér ébred,
Lompos, bús kutya csahol.
Az egész táj vad fájdalom.
S a gróf mulat valahol.
Szenes kalászok énekelnek
Gonosz, csúfos éneket:
„Korgó gyomrú magyar paraszt,
Hát mi vagyok én neked?”
„Mért fáj neked az égő élet?
Nincs benne részed soha.
Ne sírj, grófodnak lesz azért
Leánya, pénze, bora.”
„Ne félj, a tél meg fog gyötörni,
Mint máskor, hogyha akar.
Élethez, szemhez nincs közöd,
Grófi föld ez és magyar.”
S mégis, amikor jön a reggel
S pernyét fújnak a szelek,
A grófi szérűn ott zokog
Egy egész koldus-sereg.
Siratják a semmit, a másét,
- A gróf tán épp agarász -
Érzik titkon, hogy az övék
E bús élet s a kalász
----------------------------------------
Áprily Lajos
Vállald a szót
Humanisták - mondják. Vállald a szót,
s ha téged illet, csak kiáltsd oda:
A bigottság embert ölt, milliót,
az emberiesség nem ölt soha!
-------------------------------------------
cilla
Én Istenem, jó Istenem
Bocsásd meg ezt nekem.
Nem vagyok rossz, csak egy ember
Kit megalkottál egyszer.
|
