:*: :*: őszintén megnevettettél. Beszéd szintjén még csak találhatnál közös pontokat na de a tettek szinjén semmit. üdv ex

Fony, Ex arra gondolt, hogy az szdsz csak a nevében liberális, a gyakorlatban nem. Konkrétan nem tudom, mire értette, de nagyjából erre.

Ex, a sörreklámot én is láttam tegnap, és perszehogy tetszett. Kit ne mosolyogtatna meg? (Sajnos).

Segíteni kell a homoszexualitás elfogadását a katolikus iskolákban?

A brit egyházi iskolák pedagógusai fegyelmi eljárással találhatják szemben magukat, ha nem segítik elő a homoszexualitás és az iszlám vallás elfogadtatását a tanulóik körében.

Az Egyesült Királyságban egy törvénytervezet a vallási iskolákat mind más vallási irányzatok, mind a homoszexualitás elfogadtatására kötelezne. A jövőben fegyelmi eljárást indíthatnak azon pedagógusok ellen, akik diszkriminatív módon nyilvánulnak meg az iskolai tanórákon, ha elfogadják a jogszabályt.

Az új rendelkezés ötlete felháborodást és egyben félelmet váltott ki a katolikus tantestületekben. Azzal vádolják, hogy aláássa a keresztény iskolák erkölcsi világképét. "Már az is fegyelmi eljárást von maga után, ha Jézus Krisztust, mint egyedüli üdvözítőt említik a hittanórán” - ad hangot tiltakozásának a brit Keresztény Intézet. Colin Hart, az Intézet igazgatója szerint "a keresztény tanárokat arra kényszerítik, hogy a saját hitük ellen cselekedjenek”.

A tanárok viszont félnek az állásuk elvesztésétől, így inkább fejet hajtanak a törvényi erőnek.

Így jön el lassan az ÉN ország, amit az szdsz hirdetett a nagy plakátokon:

Nemkívánatos diákok, tehetetlen iskolák
Szabó Fruzsina


Még mindig napi rendszerességgel történnek erőszakos események az iskolákban. A tanárok és az igazgatók eszköztelennek érzik magukat, a renitens diákokat ugyanis nem lehet sem időlegesen eltiltani, sem eltanácsolni az iskolából. Ha mégis ezt teszi az intézmény, komoly büntetésre számíthat.

Egyszerre huszonöt újpesti általános- és középiskolában vált nemkívánatos személlyé az a tizenöt éves diák, aki tavaly tavasszal, egy heves szóváltás után megverte egyik tanárát. A tanulót bilincsben vitték el, vádat emeltek ellene, Derce Tamás, Újpest polgármestere pedig arra utasította a kerület iskolaigazgatóit, hogy semmiképpen se vegyék át intézményükbe a renitens fiút, aki végül egy alapítványi iskolában folytathatta tanulmányait. Ugyan a helyi pedagógusok elégedettek voltak a döntéssel, a polgármester intézkedéséből komoly botrány lett: az állampolgári jogok biztosa önkényesnek és törvénysértőnek nevezte az utasítást, és kérvényezte a legfőbb ügyésznél, hogy tegye meg a szükséges jogi intézkedéseket. Háromszázezer forintra büntették meg az önkormányzatot, hiába fellebbeztek volna, a döntés megtámadhatatlannak tűnt.


Két hét alatt négy iskolai incidens

Bármennyire is erőszakos, agresszív vagy éppen veszélyes társaira egy tizennyolc év alatti diák, a magyar iskolákból ugyanis nem lehet kizárni, ahogy a tanév folytatásától sem lehet eltiltani, sőt még óráról sem lehet kiküldeni. „Semmilyen érdemi változás nem történt az utóbbi egy-másfél évben, most is ugyanannyira eszköztelenek a tanárok a szélsőségesen viselkedő diákokkal szemben, ahogy eddig” – állítják az [origo]-nak nyilatkozó pedagógusok, akik ugyan elismerik a konfliktuskezelési technikák hatékonyságát, úgy vélik, bizonyos esetekben ezeket már nem lehet használni, csak úgy lehetne elriasztani a fiatalokat iskolatársaik vagy éppen tanáraik bántalmazásától, ha komoly büntetést kapnának.

Nem lehet eltiltani, nem lehet kitiltani

Pedig pont ez az, amit ma nem tehet meg egyetlen iskolaigazgató sem, legalábbis a hatályos jogszabályok szerint. 2008 márciusában az egyik kaposvári szakiskola próbált eltávolítani az intézményből egy tanárait leköpdöső, társait terrorizáló diáklányt – sikertelenül. Egyetlen tanköteles korú tanulót sem lehet eltanácsolni az iskolából: ha komoly gond van, az iskolaigazgató csak megkérheti, nem kötelezheti a szülőt, hogy keressen gyermekének másik iskolát, ahogy magántanuló is csak akkor lehet egy fiatal, ha a szülei kérvényezik.


Ha eldurvul a verekedés
Mivel 14 éves kor felett a fiatalkorúak is büntethetők, ha egy tanuló bűncselekményt követ el, vállalnia kell a büntetőjogi felelősséget. Ilyenkor az iskolának kell értesítenie a rendőrséget, amely általában tettleges becsületsértés, tanárverés esetén pedig közszolgálatot teljesítő személy elleni erőszak vádemelési javaslattal küldi tovább az ügyet.

Ugyan a közoktatási törvény három másik szankciót is említ – a kizárást, az eltiltást és egy másik iskolába való áthelyezést –, valójában ezek egyike sem használható büntetésként a szélsőségesen erőszakos diákok ellen. Kizárni az iskolából vagy eltiltani a tanév befejezésétől csak akkor lehet valakit, ha már elmúlt tizennyolc éves, áthelyezést pedig csak akkor lehet kérvényezni, ha a szülő is beleegyezik, és ha van olyan oktatási intézmény, amely befogadná a rossz magaviseletű, botrányokat okozó tanulót. Ilyen azonban legtöbbször nincs. A kaposvári szakiskola igazgatója korábban a Kossuth Rádiónak azt nyilatkozta, megpróbáltak mindent, beszéltek a szülőkkel, tartottak fegyelmi tárgyalást, de semmi eredményre nem vezetett.

Ha nem megy legálisan, megy illegálisan

Az oktatási jogok országgyűlési biztosa szerint a jogszabályi tiltás ellenére mégis sok olyan iskola van, amely fenyegetéssel vagy egyéb eszközzel veszi rá a szülőket arra, hogy máshova vigyék a gyermeküket. „Évről évre rengeteg ilyen üggyel van dolgom, és az igazgatók általában el is érik a céljukat, hiszen ki akarná a gyerekét ellenséges környezetben hagyni?” - mondja Aáry-Tamás Lajos, akinek információit az [origo]-nak név nélkül nyilatkozó pedagógusok is megerősítették. „Volt olyan diák, aki miatt egy egész osztály akarta otthagyni az iskolánkat, ráadásul az édesanyával egyszerűen lehetetlen volt értelmesen beszélni. Ezért akármennyire is szégyellem, megsúgtam neki, hogy szerintem a többi diák olyan dühös, hogy minden nap meg fogják verni a fiát, ha továbbra is itt marad. Ez hatott” - mondja az egyik tiszántúli általános iskola igazgatónője.

Időszakos kitiltás – Nagy-Britanniában bevált?

„Törvényes eszközöket kellene adni a tanárok kezébe, hogy ilyen ne történhessen” - véli Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, aki egy Nagy-Britanniában bevált szankciót vezetne be. A szigetországban azokat a diákokat, akik komoly fegyelmezési problémák vannak, bántalmazzák társaikat vagy tanáraikat, negyvenöt napra eltilthatják az iskolától. „Az ottani tapasztalatok azt mutatják, hogy ha kizárják a diákot a közösségből, pár nap után belátja, hogy amit tett, az elfogadhatatlan. Ha azonban a közösség nem jelzi, hogy a fiatal súlyos normasértést követett el, ez a magatartásforma rögzül benne. Ez pedig azt eredményezheti, hogy felnőttként is bűncselekményeket követ el, és nem tud kitörni abból a társadalmi rétegből, amely ezt a magatartást elfogadja” – magyarázza.


Nagy-Britannia: komoly büntetések
A szigetországban többféle büntetést alkalmazhatnak a tanárok a verekedő, rendetlenkedő diákokkal szemben: a pedagógus kiküldheti a renitens tanulót a teremből, kötelezheti arra, hogy napokig minden szünetben, és akár délután is a tanteremben maradjon, komolyabb kihágás esetén az intézmény vezetője időszakosan el is tilthatja az iskolába járástól. Az utóbbi időben számos kritika érte ezt a szankciót, számos szakember szerint a diákok viselkedésében ez semmiféle változást nem hoz, sőt sokan örülnek is a pár napos szabadságnak – még akkor is, ha a továbbtanulási esélyeket rontja. A brit iskolák évente több tízezer diákot függesztenek fel.

A szakszervezet kezdeményezése mellé állt a Magyar Önkormányzatok Szövetsége és az MDF is – előbbi a tizennégy évesnél idősebb agresszív diákok esetében a kitiltást és az eltiltást, utóbbi pedig a magántanulói státuszt szeretné büntetésként alkalmazni a kezelhetetlen diákokkal szemben. Javaslataikat még 2008 tavaszán benyújtották az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, a tárca azonban mindegyiket elutasította, mondván, az iskolai erőszak nem olyan mértékű Magyarországon, hogy drasztikus beavatkozásra lenne szükség, konfliktuskezelő tréningekkel, az iskolapszichológusi hálózat kiépítésével megoldható a probléma.

A tavaly tavasszal beharangozott iskolapszichológusi hálózat azonban még mindig nem működik, ahogy konfliktuskezelési tréningek is csak pár fővárosi iskolában indultak el. Az [origo] által megkérdezett tanárok szerint azonban ezek – még ha már most működnének is – csak pár év múlva hoznának látható eredményt, holnap vagy holnapután teljesen eszköztelenül állnának a katedrán, hiszen még ki sem küldhetik a verekedő diákot a teremből.

Mit tehet még az iskola? Ha a tantestületnek komoly fegyelmezési gondjai vannak egy diákkal, az iskolaigazgatónak fel kell hívnia a szülők figyelmét a problémára, és fel kell szólítania őket, hogy keressenek fel egy szakembert, hiszen komoly pszichés betegség is állhat a háttérben. Ha ennek a kérésnek nem tesznek eleget a szülők, az súlyos elhanyagolásnak minősül, hiszen a gyerek ez esetben nem kapta meg szüleitől a megfelelő segítséget, nem vitték el orvoshoz, pszichológushoz, holott szüksége lett volna rá. Ezért az iskolának hivatalból fel kell keresnie a gyermekjóléti szolgálatot, azok pedig kötelesek továbblépni az ügyben. A legvégső esetben – ha a szülők valóban elhanyagolják a gyermeküket – a kiskorút akár ki is emelhetik a családból.

Néhány nappal ezelőtt az oktatási miniszter úgy nyilatkozott, az elmúlt két hét incidensei miatt – tíz nap alatt négy iskolából jelentették, hogy egyik diákjuk megverte tanárát vagy osztálytársát – kezdeményezte az igazságügy-miniszternél a pedagógusok védelmét szolgáló jogi szabályozás felülvizsgálatát. Hiller István most olyan jogszabályi környezetet kíván kialakítani, amely visszatartó erőt és hatékony segítséget jelent az ezekhez hasonló esetek megelőzésében és szankcionálásában – ám hogy pontosan milyen büntetésekre gondol, illetve legálissá válhat-e az iskolából kitiltás, arra egyelőre még nem tud választ adni a minisztérium. Akárhogyan is döntenek, Újpest polgármestere az [origo]-nak azt nyilatkozta, ha újra hasonló incidens érné a kerületben dolgozó tanárokat, a büntetés ellenére ugyanúgy kitiltaná a renitens diákot az összes oktatási intézményből.

Főleg az iskolában sül ki a feszültség
2009. március 5. 05:55

Lippai Roland

A probléma megoldásához egy általános társadalmi reorganizáció keretébe ágyazott, államilag szervezett, irányított, ellenőrzött és több nemzedékre előre tervezett társadalmi megaprojektre lenne szükség – jelentette ki Póczik Szilveszter.

A rendszerváltás óta elköltött pénzekkel kapcsolatban Póczik úgy vélekedett, nem az a kérdés, összegszerűségében mennyi jut vagy jutott integrációra, hanem hogy a forrásokat valójában mire költötték, azok hogyan hasznosultak, hiszen az ördög a részletekben rejtőzik. Úgy látja, az állítólag integrációs célokra költött pénzek valójában semmilyen területen nem hoztak előrelépést. A magyar társadalom látszólag sok pénzt fektetett az integrációba, „a valóságban azonban részben a források elvonása, részben pedig eltékozlása folyt”. Hiába az integráció ügye körül bábáskodó számtalan civil szervezet, ha nem képesek hatékonyan tenni a beilleszkedés elősegítéséért – állítja a kriminológus – „…lehet, hogy sok pénzt elköltöttek, de az eredmény nulla”.

A probléma megoldásához egy általános társadalmi reorganizáció keretébe ágyazott, államilag szervezett, irányított, ellenőrzött és több nemzedékre előre tervezett társadalmi megaprojektre lenne szükség – jelentette ki Póczik Szilveszter.

Az országos szinten folyó politikai folyamatokról nem lehet teljesen leválasztani a cigányság problémáit. A rendszerváltás időszakának központi kérdése az volt, és az ma is, kik fognak diszponálni a társadalom anyagi, pénzügyi erőforrásai felett. Póczik szerint a politikai osztállyal „többé-kevésbé összefonódott hazai és nemzetközi nagytőkés csoportok elsődleges törekvése az volt, hogy kivonják a forrásokat az államból, a nagy társadalmi ellátórendszerekből és a polgárok pénztárcájából is”. Azokról a forrásokról van szó a szakember szerint, „amelyeket a rendszerváltás során a jogosan elvárható társadalmi reorganizációra, innovációra kellett volna fordítani”. Ez áll a roma társadalom integrációjára vonatkozó forrásokra is – mondta a kriminológus.

Nem lehet beszélni a problémákról

Szerinte a Kádár-rendszer idején kis lépésekkel megkezdett integráció folytatása, a demokratikus viszonyokhoz történő hozzáillesztése helyett a politikai világ olyan légkört teremtett, „amely alapjában teszi lehetetlenné a problémáról folytatott egyenes, világos, tartalmas beszédet”. A szakmai diskurzus helyét átvették a két nagy politikai vonulat ideológiai hívószavai mentén zsákutcássá, rövidzárlatossá vált narratívák. Az egyik narratíva szerint a többségi társadalom kirekesztő, előítéletes, rasszista, horribile dictu fasiszta: kirekeszti a romákat a társadalmi integráció lehetőségéből. A másik oldal logikája szerint a cigány kisebbség kvázi egyenlő a bűnözői szubkultúrával. Póczik szerint értelmetlen mindkét nézőpont. Egyrészt semmi sem bizonyítja a többségi társadalom rasszizmusát, másrészt a cigány kisebbség és a bűnelkövetés között nem konstruálható egyenes összefüggés. Utóbbi tekintetében elegendő kutatási anyag híján egyébként is homályos a kép – hívja fel a figyelmet.

„Az egymással semmilyen beszélő viszonyban nem lévő közbeszédbéli szélsőség képviselői viaskodnak, vádaskodnak, egymásra lőnek a lövészárkokból.” Ez kiválóan meg is felel azoknak az erőknek, amelyek a társadalmi feszültség fenntartásában, sőt fokozásában, és nem megoldásában érdekeltek. Az ilyen ideológiai bozótharcok szépen elpalástolják a valódi és lényeges társadalmi folyamatokat, meg persze a valódi kérdéseket is. A cigányság tekintetében a valódi kérdés az, „miért pont a cigányság az a közösség, amely halmozott társadalmi hátrányokkal, integrációs nehézségekkel küzd”. Amíg az alapvető általános és egyedi kérdéseket nem tudjuk helyesen, vagy nem akarjuk őszintén megválaszolni, nem leszünk képesek épkézláb társadalompolitikai koncepciók kidolgozására sem, nem hogy eredményes, hatékony intézkedésekre – fejtette ki Póczik Szilveszter.

Veszélyes terep: az iskola

Az integrációs problémák talán az iskolában ütköznek ki a legélesebben, a feszültség és az abból adódó konfliktusok nyíltak, olykor életveszélyesek. A magyar szülők nem a roma gyerekek sötétebb bőrszíne miatt viszik el gyerekeiket másik oktatási intézménybe – állítja a szakember. A rendkívül hátrányos életkörülmények között élő cigány gyermekek 6-7 éves korukra nincsenek felkészülve arra, hogy megfeleljenek azoknak az iskolai elvárásoknak, amelyeknek a többségi társadalom gyermekeinek átlaga képes eleget tenni. Súlyos, gyakran születéskori fogyatékosságnak látszó neveltetésbeli, kulturális, viselkedésbeli hátrányokkal indulnak, családi hátterük pedig alkalmatlan ezek leküzdésére. Így pályafutásuk nem is lehet más, csak kilátástalan küszködés és kudarcsorozat az átlagos képességű gyerekek oktatására kialakított átlagos iskolában – emeli ki a kriminológus. Ennek logikus következménye, hogy az iskolai agresszív cselekmények elkövetői javarészt cigány gyermekek vagy frusztrált szüleik – teszi hozzá Póczik.

Nem az etnikai, hanem a szociális minőség elől menekíti a szülő a gyerekét

Az olyan iskolákban, ahol nagy számban vannak jelen halmozott hátrányokkal küzdő, „veszélyeztetett” gyerekek, romlik az oktatás-nevelés minősége, a – gyakran kilátástalan – felzárkóztatás lehetetlenné teszi a tehetséggondozást, a pedagógusoknak inzultusokkal kell szembenézniük. A többségi szülő félti a gyerekét attól, hogy „bántalmazzák, cigány társainak nyomorúságos, piszkos otthoni környezetéből eredő fertőzést kap el, vagy ’csak’ hátráltatják a fejlődésben”. Vagyis a társadalmi többséghez tartozó szülő nem az etnikai, hanem a szociális minőség és az ahhoz kapcsolódó kockázatok elől menekíti gyermekét másik iskolába, ha teheti. Egyéni szempontjait mérlegelve azt kell, hogy mondjuk: nagyon is felelősségteljesen, gyermekei érdekeit szem előtt tartva jár el – állítja Póczik.

A kriminológus beszélt arról is, hogy a szegregált iskola általában nem úgy jön létre, hogy oda be- vagy kirekesztik a cigány származású gyerekeket – persze ilyen is előfordult már –, hanem a többségi társadalom gyermekei szivárognak el ígéretesebb, kedvezőbb helyzetű intézményekbe, még ha vállalni kell is a fárasztó utazást egy másik településre. A kutató azonban hozzáteszi: vannak a cigányságnak igen sikeres csoportjai, rétegei is, amelyek számára a többségi társadalommal való együttélés nem okoz nehézséget, amelyek tudnak élni esélyeikkel és lehetőségeikkel, kivételesen tehetséges gyermekeik nem ritkán „olyan karriert futnak be, amelyre a többségi társadalomban is ritkán van példa”.