nos: ez most nem "érvelés", hanem csak egy élmény-ideborítás lesz az asztalra (aztán mindenki kezdjen vele, amit akar, szőnyeg alá is befér )

éppen egy ifjúsági konferenciáról "jövök" (tegnap éjjel értünk haza), kicsit csordultig vagyok az "ellenkező irányú" élményekkel

kezdem a csetes oldallal (ez ha nem is túl szokványos, de legalább nem bonyolult):
fantasztikus élmény volt egy helyi csetes ismerősömmel (drogos, kimászóban) nem csak hogy élőben találkozni, de a péntek esti teaház kötetlen alkalmát kihasználva EGYÜTT FELMENNI a csetre, és ONNAN együtt köszönni a "cseteseknek" a csetszobában, például (ha már kamilla naplójában "szívom el a levegőt" a nálam érdemesebbektől ) hollócsillagnak (=32ezüst)

és akkor a "bonyolultabb" rész:
ez egy BAPTISTA konferencia volt
az egyik fő "tervezett programpont" egy komoly beszélgetés volt REFORMÁTUS teológa fogadott lányommal, és szintén refteo barátjával
a szombati igeszolgálatot Görbitz Tamás (AUTONÓM) tartotta, nagyonnagyon jó volt, nehezen állom meg, hogy ebből is ne idézzek hosszasan
a két nagylányom egy PÜNKÖSDI barátnőnél aludt, ők is a fél éjszakát átbeszélgették
meglepetésként ért, hogy kiderült: egy "hírből ismert" lányzó (a megtérésének történetét hallottam eddig csak, a helyi "rokonság" baráti körébe tartozik ő is) az EVANGÉLIKUS TEOLÓGIÁRA akar menni (bátorítottuk)
ja és a LEGARANYOSABB ember, akit megismertünk a konferencián: egy KATOLIKUS lány, aki jelenleg a baptistákhoz jár

és mindezt most KIFEJEZETTEN "SZEMLÉLTETÉSKÉNT" írtam csak le, mert ezek (mármint a felekezeti hovatartozások) TELJESEN MELLÉKES dolgok voltak, ha egy mondatban akarom összefoglalni mindezt, így lehetne:

TESTVÉREK KÖZÖTT VOLTUNK

Igen Jézus Krisztus még a hívők között is képes egységet munkálni, de ha csak engedünk NEKI!

bocs Kamilla....

Net!
Amit a versenyről írtál az nagyon igaz.
Valóban nálunk a versenyről valami negatív fogalom ugrik be az embereknél, mondanom se kell, hogy ez a szemlélet mekkora akadálya, hogy egyszer mi is feltörjünk.
Ugyanis nem azt a versenyt utálják nálunk, ahol a starthoz állók végigfutják a pályát és az elsőket díjazzák, hanem azt ahol egyesek levághatják a gyepen át a kanyart, persze győznek, de ahelyett, hogy kizárnák őket a versenyből, ugyanúgy díjazzák mintha tisztességesen értek volna a célba. Na ezt én is utálom, de igazából ez nem a tisztességes verseny, hanem, a korrució, az előjogok versenye.
üdv
ex

A másik dolog a teljesítmény értékelése.
Nálunk a teljesítményt leginkább az irigység és a lehúzó szándék veszi körül, míg USA-ban a teljesítményt nagyon nagyon értékelik és őszintén tudnak örülni a mások sikerének is.

Egy sztori.
Munkatársam gimi negyediket cserediákként egy USA kisvárosban végezte.
(egy ismeretlen családnál lakott ingyen, akik teljesen altruista indítékból ezt rendszeresen művelik, ott ez gyakori, nálunk elképzelhetetlen)
Szóval ő mesélte:
A helyi iskolai futballcsapat megnyert valamilyen szintű középiskolai bajnokságot, a döntő meccs egy másik városban volt és a busz éjjel érkezett velük haza.
A szomszéd város határáig elébük mentek a helyi shariff vezetésével és rendőrségi és tüzoltói villogó felvezetéssel mentek haza. És akkor ott éjjel megterítettek a tornaterembe nekik és melegébe megünnepelték a győzteseket.
Ez megint olyan dolog amit nálunk elképzelhetetlen, de ott a teljesítményt nagyon díjazzák.
üdv
ex

Dear Net & Többiek!
Mivel nem vagyok "könyv-közelben" - de úgy rémlik, hogy az öreg: Gyökössy Bandi bácsi ötlete volt az "erdei állatok versenye" - megpróbálom fejből idézni, legalább a lényeget, mert annyira ide kívánkozik(!)
Tehát:
Az erdei olimpián, amikor távolugrásra jelentkezett a csiga, a bolha, a sün, a hangya, a kenguru meg a zsiráf - a zsürinek sürgősséggel főni kezdett a feje...
...de rátaláltak a megoldásra: minden állat távolugrott egyet, az eredményét, hitelesen lemérték, aztán kaptak időt a felkészülésre, majd utána is mindenki ugrott egyet, azt is lemérték, és aki önmagához képest a legtöbbet "hozta" (többet fejlődött) az lett a verseny "győztese"...
(Bocs, hogy nagyon lerövidítettem, de azt hiszem, a lényeg lólába így is kilóg belőle ...)

Ja, van, akinek ahhoz is segítség kell, hogy egyáltalán a rajtvonalig eljuthasson. De ez nem a kapitalizmus logikája. Egyébként az USÁt sem kellene a Kánaánnal összetéveszteni, ott is csak ugyanolyan bűnös emberek élnek, mint itt.

Vesztes pozíció egy bizonyos logika szerint, nem jó verseny feltétel, hogy valaki ingyen megossza a lakását mással.

A versenyzéssel az a bajom, amit Józsi írt!
Nem egységesek a feltételek ÉS NEM IS LESZNEK AZOK!
Ez egy téves ideológia, hogy lehet egységes feltételeket teremteni, nem a valóság.

Mindenkinek önmagához képest lehet/kell versenyezni. Győzd le MAGAD!

Ebben mehet a verseny, veled is Ex!
Szükségszerűen egy jó verseny lesz!

Hogy közelebb kössem a kutyát a karóhoz:
Nem tudom, látta-e valaki Pálfi György filmjét, a Nem vagyok a barátod címűt. Én nem láttam, ezért kicsit félve említem - lehet, hogy még nem is játsszák. Hallottam viszont róla egy riportot a rádióban, amiben a rendező is megszólal meg a film „alanyai” is, és vannak a filmből eredeti - nagyon sokatmondó - hangbevágások. A film kiscsoportos óvodásokról szól. A rendező gyereke is éppen „beszokófélben” lévő kiscsoportos, aki mellé az édesapja (nagyon ravasz!) beül figyelni a kicsiket. Döbbenetes, ahogy ezek a kicsik, akik először találkoznak a „társadalommal”, ugyanazokat a „tüneteket” produkálják, mint a felnőttek, csak sokkal leplezetlenebb formában. Eléggé készen vannak: tudják, ki a főnök, kihez kell törleszkedni, kivel nem érdemes barátkozni, egyszóval vannak „menők” és vannak „lúzerek”, árulások és veszteségek - már ebben a korban. Namost, ha erre az alapra egy versenyközpontú nevelést építenek, abból szerintem törvényszerűen katasztrófa következik. Következett. Valaki, már nem emlékszem, ki mondta a magyar kultúráról, hogy a kiemelkedő csúcsok közötti halálugrások sorozata jellemzi. Vannak sikerek, persze, de milyen áron? Meg mi van a csúcsok között, a völgyben?
Azt hadd kérdezzem még meg, hogy a kicsik irodalmi alkotásainak voltak kihirdetett nyertesei? Mert ha nem, akkor ez a példa éppen semmit nem mond a verseny pozitív voltáról.

Mivel ez több, mint tíz évvel ezelőtti dolog, megvárom a lányom visszaemlékezéseit, aki alanya volt ennek a dolognak.Az biztos, hogy harcos típus lett belőle,.. lehet, hogy ez a kísérlet is szerepet játszott benne? -/ bár elég rövid lélegzetű volt/

Hoppá, mi történt itt! .
Sorban.

Loisz: Az a különbség szerintem, hogy ez a versenyzős-irigykedős rémálom nem igaz. Nem igaz, hogy csak akkor van jogod létezni, ha leteszel valamit az asztalra. Az eredendő bűn viszont létező dolog.

Pauler: Nem értem, miért írod, hogy "Bocs, Kamilla". Köszi, hogy beírtad, amit írtál, ez a lényeg.

Net: Jók ezek az élmények, el tudom képzelni, hogy jó lehetett a konferencia. A felekezeti kérdések szerintem is inkább intézményi szinten foglalkoztatják az embereket. Személyes szinten van más, amiben versenyezni lehet.

Erika: Érdeklődéssel várom a lányod beszámolóját!

MJ: Izgalmas, ahogy a dolgokat látod, köszi .

NemoSX: Jó lenne látni ezt a filmet! Azt írtad, hogy "még" nem játsszák, az azt jelenti, hogy fogják??

A könyvírás ötlete nagyon tetszik. El tudom képzelni, hogy a későbbiekben folytatni lehetne úgy, hogy mindenki minden tanév végén tökéletesíti a könyvét az alapján, amit az elmúlt egy évben tanult. Egyébként az egész oktatás ilyen kéne, hogy legyen, hiszen a nyolcadikos gyerek se képes még egy csomó mindenre. A hagyományos értékelési módszer azon a hazugságon alapul, hogy ha ötöst kapsz, az azt jelenti, hogy amit letettél az asztalra, az tökéletes. Ehhez meg az a hazugság is kell, hogy a tanár, az mindent, de mindent tud... Mindkettő úgy hülyeség, ahogy van.

MJ:
"Jób is kénytelen meglátni, hogy nem az ő kitartása, hite, igazsága (amit a magáénak vélt!) tartja meg őt - hanem ő is egyedül az Istennel való "szembesülés" révén = Isten KEGYELME által tartatik meg csupán - s ehhez neki is el kell jutni odáig, hogy kimondja: itt és most elnémul mindaz, amit sajátomnak gondoltam... - s utána jön az, amit immár nem Jób által, hanem Krisztus által lehet és kell látni: a MEGVÁLTÁS. - Mert EBBEN írja felül a hétköznapok rendjét az Isten SZERETETÉNEK a rendje."

Köszönöm, József, nagyon frappánsan benne van ebben, amit írtál, a válasz a kérdésre. Sőt, még az önzés című téma kérdésére is, én úgy érzem.

És akkor egy naplóbejegyzés:

Tündi a hétvégén elkezdte Tündi-teával kezelni a plüssnyuszija gyulladt szemét .

Kedves Kamilla!
Megnéztem, két filmről van tulajdonképpen szó. Amiről én beszéltem, az egy tizenkét perces rövidfilm, kifejezetten az ovisokról. Ezt a Filmszemlén már bemutatták, de végül nem az lett a címe, hogy 'Nem vagy a barátom', hanem 'Nem leszel a barátom'. A másik, ami a 'Nem vagy a barátom' címmel ment-megy, egy "rendes" százhúsz perces játékfilm, amelyben szemelvények vannak a másikból. De erről elég rossz kritikákat lehet olvasni. A másikat érdemes megnézni, csak pillanatnyilag sehol nem játsszák.
Üdv