Erika írta:
Ex, csalódást fogok okozni.
Én is had okozzak neked egy kis csalódást! Miért is lelkesedsz olyan nagyon?
Azt mondani sem kell hogy Evita a peronizmus lényeges tétele volt.
Az alábbi idézetk egy olyan tanulmányból valók, amelyik alapvetően pozitívan tekint a peronizmusra.
"Az IAPI-t 1946-ban hozták létre azzal a céllal, hogy alacsony áron vásárolja fel az argentin termelőktől a megtermelt árukat (főleg húst és gabonát), és azt a világpiacon értékesítse. Az IAPI általában 30-50%-kal olcsóbban vásárolta fel az argentin termékeket.
....
Az IAPI végső soron egy eszköz volt a kormány számára, amely segített a mezőgazdaságban megtermelt tőke jelentős részét átvezetni iparfejlesztési, urbanisztikai és szociális célokra.
A gazdaságpolitikai elképzelések hibái hamar kifejezésre jutottak . A reálbérek csökkenése már 1949-50-ben sztrájkmozgalmat robbantott ki, amelyet Perón csak a munkások katonai behívásával tudott semlegesíteni. Ez már előre mutatta a rendszer gazdasági önellátásra és iparosításra vonatkozó programjának gyenge pontjait. Az ötéves terv az ország gazdasági függetlenségének alapjait volt hivatva lerakni. A világpiacon azonban gyorsan estek az argentin nyersanyag árai, a hadsereg, az államszervezet és a szociáldemagógia sokba került. Az első évek fellendülését kiábrándító gazdasági depresszió követte. A bankbetétek államosítása és a külkereskedelem állami kézbe vétele (IAPI) csak néhány évig tudta növelni a bevételeket, a gazdasági szerkezet egészében a régi maradt. Az a könnyűipar, amelyet a mezőgazdaság hasznából sikerült létrehozni nyersanyagai révén függésbe került a külföldi piacoktól.
....
Mind külső, mind belső okok miatt a peronista rendszer nem lehetett nyíltan diktatórikus. Demokratikus keretek között, vagy legalábbis a látszat megőrzésével kellett működnie. Az ellenzéki pártok, még a kommunista párt is, legálisan működtek. A törvényhozó testületben a peronisták döntő többségben voltak, ily módon a más pártok elleni intézkedéseknek "törvényes" kereteket tudtak biztosítani. Az ellenzék ellen három fegyverük volt.
Főként az ellenzék parlamenti képviselői ellen vetették be az ún. "tiszteletlenségi" törvényt, amelynek értelmében bárki aki megsérti szóval vagy tettel Perónt, Eva Perónt vagy a hatalom más képviselőit, eltávolítható posztjáról, sőt bebörtönözhető. Felhasználták ezt a lehetőséget az ellenzéki újságok (La Nación, La Vanguardia) felfüggesztésére, betiltására is. Az 1949 szeptemberében kiadott új, a politikai pártok regisztrálásáról intézkedő törvény értelmében bármely új pártnak három évig kellett várnia, amíg a Szövetségi Bíróság elfogadta vagy elutasította a pártalakítási kérelmet. Ugyanakkor a már létező pártok is bármikor feloszlathatók voltak. Ezek az intézkedések az adott párthatalmi viszonyok rögzítését célozták. (a Peronista Párt az ország legnagyobb és egyben kormányzó pártja). 1952-ig megtiltja minden állampolgárnak, hogy kilépjen egyik pártból és átjelentkezzen a másikba. A közelgő elnökválasztások szempontjából a legjelentősebb a törvény azon pontja, amely megtiltja a pártok közötti koalíciót. Azaz a választásokon a legnagyobb párt abszolút esélyes, mivel minden pártnak külön jelöltet kell indítania. A harmadik hathatós fegyver a peronisták kezében az elnöknek (azaz a Peronista Párt vezetőjének) az alkotmány által biztosított kivételes jogai. Az elnök átvett a kongresszustól egy sor döntési jogot, és a katonaság szerepe is megnövekedett. Ezenkívül az alkotmány korlátlan lehetőségeket ad az elnöknek az ostromállapot bevezetésére.
Ha ezek a jogi keretek elégtelennek bizonyultak, a gyakorlatban a kényszer különböző eszközeivel töltötték meg őket, a leváltástól a
rendőri felügyeleten át a bebörtönzésig, a kínzásokig. Az államigazgatás összes magasabb tisztséget viselőjének kötelező volt belépni a Peronista Pártba.
Társadalompolitikájának fő támaszai a Peronista Párttal szoros kapcsolatban álló szakszervezetek voltak. Sikerült a munkásszervezetek több mint 90%-át befolyása alá vonni. Az Általános Munkásszövetség közvetlenül a Munkaügyi Minisztérium élén álló Eva asszony ellenőrzése alatt állt. A peronisták tehát legjobban a szakszervezeti mozgalmat tartották szemmel. Minden eszközzel igyekeztek meggátolni más pártok befolyásának erősödését. A peronista rendszer fő célja a munkásmozgalom depolitizálása volt: "A politika és a külföldi ideológiák, bárhonnan is származzanak, a munkásosztály egésze számára a legveszélyesebb vírust jelentik."[20] Hogy a munkás ne gondolkozzék, el kell foglalni, és otthon kell tartani. "A házból a munkába, a munkából a házba."[21] - ez volt a peronista munkásvezérek jelszava. "
Összefoglalva:
A peronizmus egy jó kis aljas rendszer volt, ami persze minden demagóg célja ellenére semmi jót nem hozott Argentínának. Lehet, hogy csalódsz, de én nem tudnék ilyen aljasságért lelkesedni.
üdv
ex