Haj-haj. Pegazus 1 mondatát töröltem. A többit egyelőre hagyom. A holokauszt tagadás tényleg übergáz. De hátha sikerül észérvekkel meggyőzni erről másokat is.
Én pont most látogattam végig nagyon sok németországi soával kapcsolatos emlékhelyet. ANNYIRA nagyon a hatása alatt vagyok máig. Fotók ezrei. Hamisítványok??? Levelek gyerekektől. A kiirtott zsidók nagyon nagy részét ölték meg falu végi sortüzekben. Kivitték a nőket, gyerekeket, levetkőztették őket ezresével. De egyszerre csak pár százat tudtak lelőni, ezért a többiek addig szépen álltak, és végignézték. És mondjuk 2 óra múlva sorra kerültek. És közben volt olyan, aki írt pár sort ha tudott mire. Pl ilyet, hogy Kedves apa, én most meghalok. Nem tudom miért, és úgy szeretnék még élni. És úgy félek, hogy a kicsik sírni fognak. Tudod a csecsemőket és a kicsiket nem lövik le, őket csak bedobálják az árokba. ... Liza, 8 éves kislány.
Ott a levél, ott a sztorija, hogy hogy jutott el a múzeumig, és a fenti magyarázat is, hogy honnan tudta Liza, hogy pontosan mi is lesz vele.
A halottak tömegéről pedig fotók, amin a hóhérok még pózolnak is puskáikkal...
Aztán rajzok, fotók, módszerek (kipufogó, orvosi beavatkozások, gázkamra stb.), levelek gáz teherautóba, feljegyzések. Pl egy másik. Egy férfi, akinek éppen kicsi gyerekével volt otthon a felesége, írja a következőt (szintén falu végi gyilkolás) 10 csoportnyi embert lőttünk le. Az első csoportnál még remegett a kezem, de a másodiktól már stabilan tartottam a fegyvert. ... Majd rátér arra, hogy a kivégzettek között gyerekek is voltak ... Ha arra gondolok, hogy ezt valaki veletek tenné meg, elfog az indulat, de örülök, hogy biztonságban tudlak benneteket. Szerető férjed, X.
Erről a levélről nyilatkozta egy történész a múzeumi anyagban, hogy a sok kép, dokumentum bizonyos mértékben fásulttá teszi azt, aki ezzel foglalkozik "nagyüzemben". De van egy-egy fotó, vagy levél, ami örökké beleégette magát az emlékezetébe, annyira borzasztó. És neki ez a levél az egyik ilyen, amitől nem tud szabadulni. A szerelmes, kisgyermekes férj, aki elmeséli, hogy lelőtt 10 csoportnyi ártatlan embert.
Volt még egy, amit fel tudok idézni. Egy anya meséli el, audio felvételen, Auswitzból. 2 gyereke és ő anyja is velük volt, a nagyobbik fia 12 és fél éves volt, de nagyobb növésű, és idősebbnek is nézhető volt. a Szelektáló személyzet próbálta jelentőségteljesen mondani, a gyerek 14 éves. NEM! - tiltakozott az anya - meg akarta óvni a nehéz fizikai munkától - kicsi még, csak 12. - Rendben, mondták és a másik sorba állították. És az anyám is szeretne vele menni, hogy vigyázzon rá. Rendben, mondták, és az anyját is átállították a másik sorba. Ez a nő máig nem tudja megbocsátani magának, hogy a kisebbik fiát és az anyját ő küldte a halálba. Ő és a nagyobbik fia túlélték.
Olyan elképesztő mennyiségű dokumentum, fénykép, levél, stb áll rendelkezésre. Emellett pedig még ma is élnek sokan, akik látták, átélték. Nem is értem, hogy lehet ezt vitatni.
Még annyi képkocka, és történet van bennem. Ezt mindenkinek meg kellene nézni.
------------------------------------------------------
Pegazus, megértem a haragodat. Szeretettel kérlek, ne írj istenkáromlást.
_________________ Várván ama boldog reménységet
|