Ez érdekes gondolat.

Főleg azután, hogy az etológia tudománya szerint az emberi közösségek teljesen eltérő szokásrendszer szerint, teljesen eltérő idearendszerek szerint élték a világukat és a csoportevolúció törvényei szerint szelektálódtak. Ha tehát a te tudományos világnézeted szerint értelmezzük amit mondtál, ezek szerint a legkülönbözőbb idearendszerek szerint élő közösségeknek van egy közös ideája. Ez a biztosan meglévő egyetlen közös idea a legkülönfélébb gondolatok, ideák alapján szerveződő közösségekben nem más, mint Isten. Isten, a misztikus felsőbbrendű lény a legváltozatosabb formákban jelenik meg a képzetekben úgy, hogy nem a közösségek együttes örökségéből származik, sem a közösségek egymásra hatásából nem származik. Egyszerűen csak a közösségek ideájában jelen van, mint például az anya fogalma.

Érdekes nem?

Kedves Indu, szerintem ez egy elég ronda hozzászólás volt a kérdéssel együtt, mondhatni, hogy méltatlan. Hogy bizonyítsam én négy kérdést teszek fel neked:

Kedves Indu, szereted te a zsidókat? Örülsz ha egy zsidó ember tehetséges, sikeres, ügyes? Gondolsz ilyenkor arra, hogy ez az az áldás, ami Ábrahám óta követi őket?

Kedves Indu, szereted te a magyarokat? Örülsz ha egy magyar ember tehetséges, sikeres, ügyes? Gondolsz ilyenkor arra, hogy ez az az áldás, ami Krisztus óta követi őket?

Kedves Indu, te a zsidó embert szereted jobban, vagy a magyar embert? És miért?

Most biztos meglepődsz, de kérdésedet nem tekintem sem rondának, sem méltatlannak, hanem egy normális kérdésnek, ami tökre adja magát.

Hogy megvilágítsam az én kérdéseim hátterét:
Mikor hívő lettem, ezzel lett bennem egy adag filoszemitizmus, a zsidókra, alapban mint Isten választott népére tekintek, és amikor egy pozitív dologgal kapcsolatban olvasok róluk, akkor örülök.Ha pedig elfogadják Jézust Messiásnak, egyenesen repes a lelkem. És ha tudnám, hogy hogyan kell hatékonyan küzdeni a keresztény körökben fejét fel-felütő antiszemitizmussal, akkor azt tenném.

Tehát az első kérdéscsokorra válaszoltam. A második:

Kiskoromban (13 évesen) pénzt és ruhát gyűjtöttem az erdélyi menekülteknek, kinn voltam az Erdély tüntetéseken, és ha indult volna önkéntes felszabadító sereg, én valszeg beálltam volna. Ma már nem szeretnék hősi halott lenni, de az Erdély kérdés még mindig a szívem csücske. Ha valami jól sikerül, és magyar annak nagyon örülök, és ha valami nem működik, és magyar, az bánatot okoz. (nem ritkán vagyok bánatos, na mindegy.)

>Kedves Indu, te a zsidó embert szereted jobban, vagy a magyar embert? És miért?

Ööö, és mit csináljak a magyar zsidó emberekkel, most akkor őket szabad szeretnem, vagy mi? Vagy mérlegelni kell, hogy ő inkább magyar, inkább zsidó? Vagy inkább az embert önmagáért szeretni, függetlenül ettől? Nyilván, aki egy találkozáskor ezt méri fel legelőször, és ebből fakadnak a mozgatórugói, az már belecsúszott az antiszemitizmusba, csak ezt nem biztos, hogy realizálja.

erre is van kész válaszom

Egyszer egy kanadai magyar, kevert ősökkel, azt kérdezte tőlem, hogy én most kanadainak, vagy magyarnak tartom-e. És azt mondtam, hogy annak tartalak, aminek te tartod magad. Ha magyarnak vallod magad, onnantól nekem is az vagy, ha meg kanadainak, akkor az, ha meg kettős identitásúnak, azt is szó nélkül elfogadom.

Nem nekem kell definiálnom, hogy ki micsoda.

De azért nyilván el bírsz képzelni egy zsidó gyökerű, magyar identitást is felvállaló embert... És adott esetben az illető még keresztény is.

Mi tekintetben különb hát a zsidó? (Mi van, tehát különb?!)

Igen...az. Ha teszem azt, gombnyomásra kitörölnék a világunkból a vallásokat, a hitet, nem telne el sok idő és újraépülne valamilyen Isten-hit. Szerintem. Erre nincs tudományos értekezés gondolom.

De nekem ez még nem húz egyenlőségvonalat a hit és a valóság közé. Inkább magunkon, embereken gondolkodnék el, hogy milyen faj vagyunk mi és vajon mi emberek vagyunk egyes egyedül képtelenek arra, hogy remény nélkül éljünk? Vajon más, általunk ismeretlen, de szintén értelmes lényeknél, civilizációknál is kialakul ez az emberi érzelem, mint a remény?

Nincs több hülye, megválaszolhatatlan kérdésem. Eskü. De ez is érdekes....

Eeyore:

Kicsit erről szól nekem az alábbi sor:

"Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az."

Az identitás kérdése legsúlyosabban a saját választáson múlik. Ha valaki meg kívánja tagadni az eredetit, és elköltözik X országba, és azt mondja, hogy én mostantól x vagyok, akkor inkább x onnantól mint az eredeti. Az más kérdés, hogy ehhez az X országbelik hogyan viszonyulnak, mennyire fogadják el.

Kedves Pegazus kérdezz csak nyugodtan, ha érdekes dolgokat látsz, merthogy bennünket is érdekelhetnek a dolgok.

Számomra például az ateista élete az érdekes, aki gyermekkora óta azzal nő fel, hogy gyermekem nincs felsőbbrendű erkölcsi értelem, nincs Isten, ez valami olyasmi mint a Mikulás. Az istenhívők afféle nem teljesen komplett emberek, nem veszélyesek, de azért vigyázni kell rájuk, mert kicsit zizik. Nem kell kerülni őket, mint afféle becsületes lúzerek, ma már nem veszélyesek, de régen inkvizíciókban irtották az embereket, meg a sötét középkorban szörnyűségeket csináltak.

A rosszabb eset az, amikor minden sötét bűnt a történelemben a nyakunkba varrnak.

Hiányoznak az életből az ezer éves erkölcsi szabályokat kimondó igék, megfontolások. Voltaképpen csak a tv-ből, meg esetleg valami írásokból származó gondolatok fordulnak meg a családban teljesen megszűrve a média szűrőjén és semmiféle mondjuk 4000 éves primér információhoz nem jut az ember gyerekkorában. Szóval semmi horgony, semmi bizonyosság, amit majd az ember nyilván megmér, megkérdőjelez, hanem teljesen esetleges a gondolkozása a családnak. Esetleg talán a családi hagyomány lehet egy primer, valamiféle legitim erkölcsi dolog.

Mesélsz erről?

Hát én úgy tudom, hogy kínában a taoizmus is van. Most rákerestem a neten, hogy lényegében mit fed a taoizmus és ezt írják:

Az állandóan mozgó és szakadatlanul változó valóságot taónak nevezik, és olyan kozmikus folyamatnak tekintik, amelyben minden dolog benne foglaltatik. A tao a világ ősoka, ősprincípiuma, belőle keletkezett minden létező élő és élettelen.

Még hogy nem vallás a buddhizmus?? Dehogynemaz! Csak mert nincs benne semmilyen Isten, attól még az.

A materializmussal ellentétben tehát azt állítja, hogy nincs egy végső, megbonthatatlan anyagi atomszerűség, amely szervezettségével létrehozza a testeket, és gondolkodó szerveket, hanem ezek a független alkotórészek maguk is állandóan változnak. Egyúttal tagadja a halhatatlan lelkek, vagy szellem-monádok létezését, amelyek a test elpusztulása után tovább élnek. Nem ismeri el az örök ős szubsztancia létét sem, amelyből minden szellemi és anyagi keletkezett.

Ez is egy vallás. Ne má', hogy csak mert nincs benne egy felsőbbrendű, irányító valami, akkor már ne lehessen vallás. Szerintem az. Ők azt vallják, hogy körforgás van Isten nélkül. Ez az ő vallásuk.

De gondolom Te inkább azt kifogásolod, hogy az emberi elme teremti a hitet és a vallásokat.
Hát ez sem olyan kérdés, amit mi el tudunk dönteni egymás között érvekkel. Szerintem igen, szerinted nem. Ezen ne is filózzunk.

>A nemzeti identitás alapja az anyanyelv

Széchenyi István - a legnagyobb magyar - anyanyelve német volt, bár megtanult magyarul is.

>a nemzeti identitás része az a környezet, amiben a személy él

Sztem az ember hazájától távol is őrizheti a nemzeti identitását.

>Na most ezekből egy magyar zsidót átlagosan semmi sem teszi zsidóvá

??? (vallás és vérségi kötelék, hagyományok, szokások, viselet, kóser kaják, körülmetélkedés, ünnepek stb)

>Szerinted hány rendes tagja van a zsinagógai hitközségeknak Magyarországon?

Mi az hogy rendes tagja? (lsd pl. népegyházakba csak az ünnepeken betérő hívek)
De az identitás szempontjából pont teljesen mindegy, hogy valaki csak kvaterkázni jár a zsinagógába, vagy mélységesen hisz. Az identitásának meghatározója, ahogy az is lehetne, hogy eljár egy táncházba vagy bármi ilyesmi.

>Újra kérdem: mert Izrael az egyetlen nemzet, amit Isten teremtett?
Nem az egyetlen, bár az egyetlen, amit kiválasztott magának. Mi tekintetben különb hát a zsidó? Szerinted?

Hát ez jó kérdés.... hogy én miért nem hiszek.
Igazság szerint sose beszélgettem a szüleimmel a vallásról, Istenről, kivéve azt amikor az apukám kötelező jelleggel beíratott engem és a nővéremet hittanra és minden vasárnap reggel templomban kezdtük a napot. Még nagyon kicsi voltam. Tehát nálam, az én családom a tiltás, negatív reklám nem jöhet szoba, mint ok. A tisztánlátás végett és csakis nagy vonalakban, mert ez amúgy személyes dolog, de a neveltetésünk egyfelől régi módszereken alapult, másfelől viszonylag újkori. A régit értsd mint fegyelmezés, az újszerű viszont az, hogy a fegyelmezés következtében nekünk semmi soha nem volt megtiltva. Soha, semmi. Szinte alig hallottam, hogy ezt megtiltom, azt megtiltom, ide nem mehetsz, oda nem mehetsz. Csak mondjam meg mit és hol és bíztak bennem. Pont.

Nem tudom, miért nem hiszek, csak azt tudom, hogy képtelen vagyok rá. Ez nem dac, szándékos és tudatos elzárkózás, szem-fül befogás. Nekem - nem - megy - . Ráadásul, tudja fene miért, de nem szeretem a templomokat. Elfog egy rossz borzongás, mikor be kell mennem egy ilyen helyre. Nekem nagyon sötét hangulatú, baljós, taszító, rossz!!! Menekülhetnékem támad, mert úgy érzem megfojt ez a sok sötétség, komorság. Brrrrrr
Érzelmi oldalról valami ilyesmi van bennem.

Értelmi oldalról, meg had idézzek egy nálam jóval okosabbat (egyszer már ezt beírtam valahova), mert magam sem tudom szebben megfogalmazni, jobban megfogni, megértetni, hogy miért nem értek egyet a zsidók, keresztények Isten-képével.

Akiben Isten hisz, teljesen mindegy, hogy hisz-e Istenben.

Figyelj, most egy éles kanyarral elkezdted terelni a szót, hogy Isten mit szól a kvaterkázáshoz stb. Az alapkérdés az identitás volt. (te is a wikipédiából hoztad a definíciót etc.) Én továbbra is azt vallom, hogy identitás tekintetében ki-ki definiálhatja magát, ahogy érzi, és hogy igen, az örökölt Dávid csillag, vagy a mákos kaja nagyon is része az identitásnak. (Egy zsidó tanárom mondta a Közgázon, hogy ő nem vallásos, ellenben nem eszik disznóhúst, mert ez neki így fontos, része az identitásának - mi a gond ezzel?)

>Miért nem azt kérdezted meg, hogy mitől különb Isten szerint?
Mert erre tudom a választ És ha más is tudja, az már fél siker. (Mert ha különb, akkor minimum nem alábbvaló, és akkor kedvelni se ciki)

OK, akkor én értettem félre. Én arról az identitásról beszéltem, ami jelentését tekintve önazonosság, én-tudat. Tehát nem arról értekeztem, hogy Isten kit minek tekint, hanem, hogy mi emberek (még szűkebben, hogy magam) mi alapján tájékozódom ebben az eléggé kevert etnikumú világban. Mivel ez nem az igei aspektusa a témának, azért is idéztem csak egy igét, de akkor kérésedre a teljes részt beidézem. Amikről te írtál, hogy a nemzeti tudat része a nyelv, meg a környezet kultúrája stb - ez szintén nem bibliai kérdéskör, ezért is ebbe az irányba gondolkodtam.

Én nagyjából elmondtam mindent, ami az én értelmi képességemtől tellett, innentől átadom a szót a nálam okosabbaknak, mert ehhez érdemben többet fűzni már nem tudok. (Ha a Bibliai vonalon kezdenénk el gondolkodni, akkor lehetne ilyeneket, hogy zsidó-e a moábita Ruth, vagy a betért prozeliták stb. de én holnap hajnalban utazom Mo-ra, szóval erre sajna most nincs időm.)

Rm 3,1-2
Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?
Minden tekintetben sok. Mindenek előtt, hogy az Isten reájok bízta az ő beszédeit.

Üdv:
Indu

Ámen