Pszichológusok vagy keresztyének?
Mielőtt rám borítanátok az asztalt (úgysem sikerülne, hisz nem vagyunk azonos helyen), meg fogom magyarázni a provokatívnak tetsző címet. Még bőven katolikus koromban vettem fel a kapcsolatot Gyökössy Endrével. Elbűvölt közvetlensége nagy tudása, líraisága (költői vénáját még Ady Endre is nagyra tartotta – anno). Amikor írásait, könyveit dedikálta, s barátjának titulált, teljesen rajongójává lettem. Már halálát követően, megtérésem mentén (Közben? Alatt? Után?) halottam, hogy egy ízben, rádióadásban (a Danubiuson volt rendszeres műsora) valamilyen lelki problémára azt mondta: - pszichológusként azt mondanám… - viszont lelkészként az a véleményem… Eléggé elbizonytalanodtam. Hát nem egyféle az ember? S ha gyöngyhalász vagyok, akkor „utazok” az üveggyöngyre is..? Később, amikor már megtért állapotomban újra olvastam a Magunkról magunknak című alapkönyvét, megdöbbentem néhány dolgon. Egyet ide is másolnék: A 12.-ik oldalon ez olvasható: Millió éveken át élt pl. tűz nélkül és a barlang sötétjében az ősember, pszichéjébe így beleégett a villogó szemektől, a rágcsálóktól, egértől, patkánytól, a sötétben neszező lépésektől való félelem. És a huszadik század kutató orvosnője maga sem érti, miért fél otthon a pincében az egértől, holott a laboratóriumban nyugodtan kísérletezik vele. Azért fél, mert valami megrázkódtatás következtében „berobbant” egy komplexusa, vagyis feltört a psziché mélyéről egy évmilliókkal ezelőtt még indokolt, de ma már indokolatlan félelem. Az ilyen berobbanások arra mutatnak, hogy tudatos énje nincs harmóniában a tudattalanból feltörni akaró tendenciákkal, ezért ott olyan feszültség keletkezett, hogy annak hirtelen oldódásai felborítják a tudat logikus gondolatvilágát és emberileg indokolható érzésvilágát.
Hát ez igen durva. Még, ha csupán idézi Gyökössy Jung gondolatmenetét, akkor is, mint hívő lelkésznek el kellett volna határolódnia a kimondatlanul is evolúciót valló elmélettől. „A hallgatás, beleegyezés”. Igaz, manapság a Biblia fundamentalista szemlélete igen sok lelkész, teológus számára túlhaladott.. A gyermeki hitnek viszont – amit az Úr elkíván követőitől – nem az. Az orvosnő nyilván azért nem fél kísérletezéskor az egerektől, mert azok kiszolgáltatottan, bezárt biztonságban vannak és nem szabadon szaladgálva, váratlanul botlik beléjük. A kiszámíthatatlanság félelmet generál. És hogy nincs évmilliós, kollektív tudattalan, amiben „begyakoroltuk volna” a félelmet, arra bizonyság, hogy a kisgyerek, aki „még nem szokott rá” - nem fél…
Hogy a pszichológia nem hogy segíti, hanem zsákutcába viszi a hitet, az exegézist (=bibliai szövegértelmezés), arra egy másik példa hadd következzen a könyvből:
Idézet a 31.-ik oldalról: A mélylélektan arra a következtetésre jutott, hogy pszichikus energiánknak csak 2o-4o %-át használjuk fel egy hosszú életen át, a többit még (vagy már?) nem tudjuk bevetni, ezért kárba vész. Ha ez így van, Jézus némely csodás tettét talán meg is érthetjük. Hogy azt mondta a bénának: „Megbocsáttattak a bűneid”, „Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” – és az hazament, vagy a sorvadt kezűnek; „Nyújtsd ki a kezedet! Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. Jézus felszabadította – mintegy felrobbantotta – ezeknek az embereknek a tartalék pszichikus energiáit, amelyek szétáradva tüstént gyógyítottak. Ami az emberben végbemehetett, az legalább valamelyest így érthető. De hogyan tette ezt Jézus? Ez a csoda maga Jézus. Ő a CSODA, aki hozzá tudott férni a psziché általunk hozzáférhetetlen tartalékaihoz.
Bravó! Ez aztán a döbbenetes felfedezés!! Az Úr Jézus lélektani hozzáértése számára az se maradhatott rejtve, hogy a négy napja halott Lázárban vannak még rejtett, pszichikus energiák, amiket a felszólításra mozgásba is hozott a, amikor azt mondja: „Legyen a ti hitetek szerint!” Ez egyben azt is jelenti, hogy annak mértéke, nagysága, vagy éppen hiánya szerint.
Bizony, hogy nem erre céloz Jézus. Mert „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” Ez az „istennektetszés”, ez a hit, ami Jézus jóváhagyásával elnyeri jutalmát. (Hiszen Ő maga állította, hogy aki hisz, nálánál nagyobb csodákat visz véghez – nyilván Benne és Általa. Semmi olyan nincs, ami számunkra hozzáférhetetlen).
Czövek Olivér, református lelkész sok évvel ez előtt kiadott egy könyvet. Címe a Pszichológia a mérlegen. Ebben megtudhatjuk, hogy a legtöbb pszichológus maga is deformált személyiség volt. Nem ritka az okkultizmus soraikban. Sőt.
Miután Gyökössy bevallottan Jungot favorizálta, nézzük meg, mi tudható róla: ,Démon volt bennem és végső fokon mindig ez döntött. Túlszárnyalt engem, és ha kíméletlen voltam, ez azért történt, mert ez a démon szorongatott. Soha nem tudtam megállni az egyszer elért mellett, tovább kellett sietnem, hogy víziómat utolérjem… Sok embert meghökkentettem, mert amint észrevettem, hogy nem értettek meg, az eset számomra el volt intézve. Nem volt türelmem emberekhez – pácienseimet kivéve. Mindig követnem kellett azt a belső törvényt, ami rám tört és nem engedett szabad választást..’
„Valóban nem lehet az alkímia titokzatossággal körülvett mestersége Jung pszichológiájának ,történeti alapja’. De kimutatja a közös okkult forrást. Jung okkult álmai, észrevételei és tapasztalásai a démonvilág manifesztációi. Hálát adhatunk Istennek érte, hogy ezek nem tartoznak az Ő múlhatatlan világához. Paracelsust, vagy valódi nevén Theophastus von Hoheneim-et (1493-1541) Johann Trittheim kabalista és spiritiszta szerzetes vezette be az okkultizmusba. Ezenfelül jós is volt (asztrológus, tenyérjós és kristálynéző), és úgy össze tudta keverni az orvostudományt a mágiával, mint senki más. Paracelsus például gyakorolta egy betegség okkult átvitelét egy álltra vagy növényre és ezt elnevezte ,szimpátiagyógyítás’-nak. Ezt a Paracelsust Jung nagyra tartotta. Rossz útmutatót választott benne magának.”
Talán ennyi is elég a következtetés levonásához: ki, kire épít, honnan és miből meríti “szaktudását”…
Ami pedig Pálhegyi Ferencet illeti, vele áttételesen volt saját tapasztalatom. Közel tíz éve, a romokban heverő házasságom, a magam tehetetlensége (nyilván bűnössége is, megtéretlenül) arra késztetett, hogy írásban tájékoztassam az állapotokról, előzményekről, körülményekről – és tanácsot kérjek tőle. 5 oldalas, kézzelírott level let belőle. (Nem, mintha grafológiára szántam volna, vélhetően nincs is ilyen tudománya). Talán másfél hónap telt el, esetleg több – válaszmentesen. Kinyomoztam a telefonszámát, felhívtam, s bátorkodtam rákérdezni. Zavarban volt, említette, hogy igen, rémlik a levél, bonyolult problémára emlékezteti, de majd igyekszik valamit válaszolni. Valahogy “nem jött össze”…
_________________ "Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|