Az első szereplők nem voltak annyira hétköznapiak, ahogy az eredeti elképzelésekben szerepelt. Ott volt például Peter Ball, Lewis anglikán püspöke, aki nemcsak az ország délkeleti részében, de máshol is igen jó hírnévnek örvendett. Köztük volt még Bob Gordon, egy kitűnő Ószövetség-tanár, csatlakozófélben Colin Urquharthoz a Haywards Heath-hez közeli Hyde Keresztény Közösség presbitertársaként. Ken Gardner a waldeslade-i Szent Fülöp és Szent Jakab gyülekezet anglikán lelkésze volt, Ann-Marie Stewart egy ferences apáca, aki húsz év után hagyta ott rendjét, hogy egy újfajta ferences életet kezdjen Canterburyben. Ennek keretében Ann-Marie a reggeleket takarítással kezdte, a nap hátralévő részét az imádkozásnak, illetve a néhanapján adódó prédikálásnak vagy beszélgetésnek szentelte. Ezek mellett a vallási szakértők mellett Bridget és én nagyon is tudatában voltunk annak, hogy mi vagyunk a „jelképes laikusok”. Jómagam a lelki zavarodottság szakértője voltam, Bridget pedig ahhoz értett kitűnően, miképpen kell együtt élni egy lelkileg zavarodottal, de ezzel ki is merült a repertoárunk. Egy ideig mindez ijesztő volt. A TVS világáról úgy tűnt, horribilis árú felszerelésből és kitűnően képzett műszakiakból áll. Az új gillinghami stúdió légköre egyetlen hatalmas lelkesedésnek tűnt. Nemcsak egy új műsor, hanem egy új televíziós társaság kezdetéről is szó volt. Mindenki ugrásra készen állt. Le voltunk nyűgözve, mennyi ember kell egy ilyen alázatos műsor elkészítéséhez. Ha valamilyen probléma adódott, akármivel is foglalkoztak, azonnal abbahagyták, ezenkívül mindenki nagyszerűen értett valamihez. Kamerák, fények, hangok, smink, kellékek, kellékes; úgy tűnt, se vége, se hossza az ilyen ötperces, egy egykori hatalmas filmstúdió ki szegletében felveendő műsor elkészítéséhez szükséges ismereteknek. Mi szükség van itt ránk? Mi hatalmaz fel bennünket, hogy szakértőkkel körülvéve, olyanokat mondjunk, amiket aztán az essexbéli Maldontól, a nyugati Dorchesterig ezernyi déli lakos hall estéről estére? Menten hozzá kell tennem, hogy a többi szereplőtől távol állt, hogy szándékosan éreztesse velünk alkalmatlanságunkat. Bob valamennyiünk nevében agresszívan magabiztos, Ken melegszívű és önfeláldozó volt. Ann-Marie saját bevallása szerint, a nagyközönség előtt szerzett tapasztalata ellenére, az első hetekben ugyancsak ideges volt, Peter pedig – de róla inkább később. Habár mindenki segítőkészen és barátságosan viselkedett, Bridgettel továbbra is ott lebegett előttünk a kérdés: mi joga van két laikusnak nézők ezrei előtt a kereszténységről beszélni, amikor annyi nagyobb ismerettel rendelkező és a saját hitét egészen biztosan következetesebben megélő személy van rajtunk kívül? Erre természetesen egyáltalán nem volt válasz, így ezt felismerve, rájöttünk, miképpen járulhatunk mi is hozzá a sikerhez. Ha tudunk őszinték és nyitottak lenni, bármi velünk megesett jóval vagy rosszal kapcsolatban, és legyőzzük a kísértést, hogy mentegessük Istent és becsomagoljuk életünk kudarcait, akkor reményt és megerősítést nyújthatunk azoknak az embereknek, akiknek az élete ugyanúgy felfeslett és kirojtosodott.
|