Zsolt írta:
Kedves Tivadar!
Hidd el, hogy nekem - és velem együtt sok más ref keresztyénnek - sem egyszerű megérteni ezt a tanítást. Nem érted meg, hogy ez nem kirekesztő dolog, mert nem zár ki senkit aki Krisztuson keresztül akar az Atyához menni. És azért akar így mert másképp nem tud. Te sem tudsz és én sem tudok. Azért mert az Úr így akarja.
Kedves Zsolt
Nagyon de nagyon rosszul magyaráztad, és rossz helyen alkalmaztad.
Azaz nagyon kiélezted az eleve elrendelést.
Olvasgattam II. Hellvét Hitvallást
Nézd ezekről még véletlenül sem szóltál eddig.
(Fil 1,3.5-7) És mikor az Urat kérdezték, ha vajon kevesen vannak-e, akik idvezülnek?: (Luk. 13,23) Ő nem azt válaszolja és mondja, hogy kevesen vagy többen fognak idvezülni, vagy kárhozatra jutni, sőt inkább intőleg szól, hogy kiki igyekezzék bemenni a szoros kapun. (Luk. 13,24) Mintha mondotta volna: Nem a ti dolgotok az, hogy ezek felől kíváncsian kérdezősködjetek, hanem inkább törekedjetek arra, hogy az egyenes úton bejussatok a mennybe.
5
. Annakokáért nem helyeseljük némelyeknek istentelen beszédeit, kik azt mondogatják: Kevesen vannak elválasztva, és mivel magamról nem tudom, ha vajon e kevesek számában benne vagyok-e: tehát élvezem az életet. Mások meg így beszélnek: Ha engem az Isten eleverendelt vagy elválasztott, akkor semmi sem fog meggátolni ennek a már határozottan bizonyos idvességnek bírásában, bármit cselekedjem is. Ha pedig az elvetettek közül való vagyok, akkor meg sem hit, sem bűbánat nem fog rajtam segíteni, mert az Isten végzése meg nem változtatható. Így hát hiábavaló minden tanítás és intés. Az ilyenek ellen küzd az apostol, így szólván: Az Úr szolgája legyen a tanításra alkalmas, türelmes és olyan, aki szelíden igazítsa útba az ellenmondókat, ha talán egykor az Isten az igazságnak megismerésére térítené őket és kijózanodnának a sátán tőréből, aki fogva tartja őket a maga akaratára. (2 Tim. 2,24-26) De Augustinus is (De bono perseverantiae, cap. 14 sqq.) azt bizonyítgatja, hogy hirdetni kell egyaránt, mind a szabad elválasztás és eleverendelés kegyelmét, mind az intéseket és üdvös tanításokat.
Helytelenítjük tehát azok eljárását, akik Krisztuson kívül kérdezik: Vajjon elválasztattak-e? és mit végezett felőlük az Isten öröktől fogva? Mert hallgatni kell az evangéliom hirdetését és azt hinni kell, és kétségtelennek kell tartani azt, hogy ha hiszesz és Krisztusban vagy: akkor elválasztott vagy. Mert az Atya az Ő eleverendelésének örök tanácsát Krisztusban jelentette meg nekünk, amint azt éppen az apostol szavaival kifejtettem. (2 Tim. 1,9.19)
Olvasd el amiket írtál nem erről szól.
A szabad akaratot kihagytad és a keresztelésre mint jogosítványra alkalmaztad.
Így mint egy egyházi jogkörbe helyezted pedig egyházad nem tart igényt rá.
Sőt helytelennek tarja előhozakodni vele mert senki nem tudja ki is a kiválasztott.
Így az sem akire most azt hiszed hogy igen, és az is lehet akire most azt hiszed hogy nem.
Isten viszont tudja
amint írtam is hogy ki hogyan fog viselkedni és minden lehetőséget megad a megtérésre mindenkinek, de a szabad akarat dönt s nem az elve elrendelés.
Azaz te döntesz, vagyis a megtérés előtt álló. Nem így teremt senkit magát formálja olyanná amilyen ill. az akinek döntése alapján akár ki is szolgáltathatja magát (sátánnak).
És itt jön a képbe ha elve elrendelést úgy értelmeznénk ahogy te (mármint eleve kárhozatra)
Bizony a sátánt is akaratának megfelelően teremtette volna.
Így nem lennénk mások mint sakkfigurák.
Akkor pedig hol is van a szeretet, igazság, soroljam.?
Ez a visszakozás nem más egyházadnál mint értetlenség bár meg kell hogy említse de igazán nem érti és kerülendőnek tarja.
Isten előre látása nem elégíti ki mindenhatóságát számukra, pedig leginkább erről van szó.
Pedig Isten a mindenhatóságát nem használja fel az ember szabad akaratába.
Egyszóval nem erőlteti senkire akaratát.
Az hogy gondoskodott már a kezdet kezdetén a megváltásról és a kivezető útról nyugodtan érthetjük eleve elrendelés mert az is. Mint ahogy a többszöri megmentés irányuló cselekvés is ezt mutatja.
Mt 23,37
Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.Döntött Izrael és erről tudod.
Mivel lépését tudta a pogányoknak adott utat.
Döntésük miatt el lettek vetve azaz nem akarták az üdvösséget.
Rm 11,15
Mert ha az ő
elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
Persze erre azt mondhatod na itt van eleve el volt vetve.
Csak akkor nem érted Isten szeretetét, pedig ha jól megnézed még mindig ott van egy újabb lehetőség:
„micsoda lesz a felvételök.”Még ők sincsenek elvetve. Nem jó Isten helyébe képzelni magunkat és okoskodni ki van elvetve.
Mindezt úgy hogy Isten mindenki számára felajánlott kegyelmét figyelmen kívül hagyjuk.
Ezzel nagy kárt okozhatsz mind a gyülekezeteden belül mind kívül.
Idézet:
Ez nem a reformátusok heppje, hanem Isten végzése. Az sincs benne a Bibliában, hogy aki nem merül Isten nevében a víz alá felnőtt korában, az a pokolra kerül. Ha ördögöt keresel, ne a ref. hittanban keresd.
Ha egymás hitbeli alapállását kritizáljuk - és ez a bemerítősdi alapból az - akkor vizsgáljuk meg egy kicsit az aktust közelebbről. Nekem pl. nem tetszik, ahogy a baptisták az evangelizáció során mindenkit az üdvösség felé rángatnak. Ha valaki így tér meg az szerinted önkéntes dolog? És nem fizikai rángatásra gondolok, hanem lelki ráhatásra. Ez tetszik az Úrnak szerinted?
Ha az, akit aggitálsz, éppen azért makacsolja meg magát, mert erőszakot érez a szándék mögött, akkor az kinek a bűne? Övé, vagy a tiéd? Engem is aggitáltak már baptisták, hogy igazuljak meg. Onnan veszem ezeket. A Biblia is lehet valaki kezében bálvány, ha úgy tartja, hogy a lényeget nem látja tőle.
Ha esetleg nem vagy baptista, akkor elnézést.
Lelkileg az Ó utcai testvéri gyülekezethez közzel álló hitem van.
Eltérés biztos van pl, a karizmatikus testvéreket, hát nehezen tudnák elfogadni.
Én viszont testvéremnek tartom őket.
A jelen helyzetet leírtam Erikának olvashatad.