Kedves Net!
Elhiszem, hogy egy ilyen dolog rosszul esik, de ez nem támadás, bántás a másik gyülekezet részéről. Ha ilyen történik, akkor azt olyan megpróbáltatásnak kell venni, amin el kell gondolkodni.
De nézzük meg a másik oldalról! Bántásnak kellene venni, ha egy hites elmegy reformátusnak, vagy katolikusnak? Jó, ilyen kevés van, de a hitgyüliben megtért és alámerítkezett hívők nagy része ma nem hitgyülis. Egy részük visszacsúszott a világba, de te talán még nálam is jobban tudod, hogy a kisgyülekezetek tele vannak exhitesekkel (a televannak kis túlzás volt
).
Most akkor bántásnak kellene vennünk tőlük? Nem hiszem.
Vagy, amikor átjön hozzánk, megtér valaki, akkor kérdezzük meg, hogy előtte mi volt vele és ha nem ateista volt akkor mondjuk neki, hogy te menj vissza reformátusnak, vagy katolikusnak? Ugyan.
És nem törvényszerű, hogy a megtérés egyéni szinten romokkal, konfliktusokkal járjon.
Ami konfliktussal járó megtérést ismerek, ott kevés kivételtől eltekintve az esetek döntő többségét nem a megtérők generálták, hanem a maradók intoleranciája.
Szóval ez nem lehet bántás, sérelem. Az bántás, ha egy megtért gyerek miatt feljelentem az adott gyülekezetet, az intoleranciára egyébként is hajlamos hatalomnál, hogy ugyan kerzdje már egy kicsit üldözni az a "szektát", mert szétszakította a családomat.
Az bántás, ha befolyásomat latba vetve megpóbálom elintézni, hogy a "szektát" kitúrják a bérleményéből,
feljelentem, hogy megakadályozzák az utcai evangélizálást,
elintézem, hogy ne tarthasson az iskolában hittanórát,
megakadályozom, hogy építési engedélyt kapjon,
elintézem, hogy kirakják a tábori lelkészi szolgálatból,
többekkel összefogva politikai nyilatkozatban határolódok el tőle, hogy kedvesebbé váljak a hatalom szemébe,
stb. stb.
üdv
ex