Bocsánat, nem kellett volna így reagálnom.

Én sem arra gondoltam, hogy ezt kérné számon rajtunk az Úr. Csak gondoltam, mivel érdekli a téma, ez a könyv meg hozzáférhető, meg még a zsidósághoz való viszonyt is árnyalja, esetleg megveheti. De ez is csak egy elmélet a többi között, azt tudni kell. A sok elmélettől már mozogni sem lehet.
Ne haragudj!

nX

({)

Sztalker legújabb felvételének ez a témája a Zsidó vallás és gondolatok topikban:

"nem kis büszkeség tölti el reformátusként a szívemet, amikor legújabb felvételünket ajánlhatom figyelmetekbe! református szerző tollából jelenhetett meg (Isten kegyelméből persze) egy hézagpótló teológiai alkotás, Dr Tatai István Az Egyház és Izrael címmel. a könyvről nemrégiben egy kerekasztal beszélgetést folytattak, aminek felvételét ajánlom figyelmetekbe itt: http://radio.sztaki.hu/node/get.php/011pr2532"

Heinrich Heine : BELZACÁR
(Vas István fordítása)

Az éjfél száll sasszárnyakon,
pihen és hallgat Babilon.

De hangos a királyi vár,
lakomát ad most a király.

Száz fáklya, zaj, zenebona,
mulat a király udvara.

Ül körben a ragyogó szolgahad,
csillognak a bortól a poharak.

Ujjongnak a szolgák, cseng a pohár,
mert szereti hallani ezt a király.

A király arca kipirul,
a bortól hetyke lángra gyúl.

S a láng vakon lobog bele,
az eget gyalázza bűnös dühe.

Hetvenkedik és dühe magasra csap,
vele üvölt a szolgahad.

A király büszkén rivall - siet
a szolga, hozza a kincseket.

S szikrázik arannyal a lakoma:
kifosztva Jehova temploma.

A király szentségtörő keze
szent kelyhet emel színig tele.

Fenékig üríti a poharát,
s habot vet a szája, míg így kiált:

Csak nevetek rajtad, Jehova -
én Belzacár, Babilon ura!

Az iszonyú szó alig hangzik el,
rá titkos döbbenet felel.

Csak elhal a hahota hirtelen,
halotti csöndes a terem.

De nézd csak, nézd, ó borzalom!
Emberi kéz a fehér falon.

És ír a fehér falon, ír a kéz,
ír lángbetűt, aztán semmibe vész.

A király belebámul a semmibe,
megroggyan a térde, fehér a szine.

Nem elég ide mágikus hatalom,
megfejteni lángírást a falon.

De Belzacárt udvari cselédhada
megölte még az éjszaka.

--------------------------------------
(internetről)

Bruno Schwengeler
Mennyit érek?

Gazdag és hatalmas


A Biblia beszél nekünk egy apró termetű férfiról, aki ravasz, minden hájjal megkent ember volt. Külső megjelenésével nyilvánvalóan senkinek nem tudott imponálni. Igy aztán gazdag lett. A gazdag embereknek hatalmuk és vélt jelentőségük van. Megszerezte mindazt, amiről olyan sokan gondolják, hogy szükséges a boldogságukhoz. Zákeus, mert így hívták, vámszedő volt, és a római megszálló hatalom szolgálatában állt Izráelben. Gazdagságára honfitársai kifosztásával tett szert. Ezért megvetették. Ez fájt. Úgy érvényesült, úgy lett jelentősége és tekintélye, hogy hidegvérrel rászedte embertársait, és legombolta róluk a pénzt, hogy ily módon növelhesse a hatalmát és gazdagságát. De szíve ürességét, elfogadás és szeretet utáni vágyát a tulajdon nem tölthette be. Ekkor eljutott egy olyan pontra, ahol már valami mást keresett. Hallott Jézusról és találkozni akart vele. Égő vágy támadt benne az igazság megismerése, egy más élet után. Az embertömeg azonban eltakarta előle Jézust. Jézus pedig jött - és meglátta az embertömegben azt az egyet, aki valóban kereste őt, aki sóvárgott az értelmes élet után.Jézus nem csak azt látta meg benne, ami minden zsidó számára nyilvánvaló volt: a pénzsóvár, alávaló vámszedőt, aki nem ismert könyörületet, ha a pénzes erszényről volt szó. Jézus magához hívta Zákeust. Fontos volt ő Isten Fiának. Jézus megszólította a megvetett , magányos férfit: "Szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom". Zákeust ez a találkozás új emberré tette.Nem csak ő tért meg, de az erszénye is. Ahelyett, hogy másokat kifosztott és becsapott volna, együttérző adakozó lett. Átadta az élete feletti uralmat Jézusnak,és így valódi jelentőséget, megelégedett és teljes életet nyert.

A Himalájában két ember utolsó erejével küzdötte magát előre. Mindketten tudták, ha nem bukkannak rá hamarosan egy kunyhóra, ahol megmelegedhetnek, és ennivalót találnak, megfagynak.Valami ott domborodott az útjukban, havazott. Amikor közelebb értek, látták, hogy egy ember fekszik a hó alatt. Egymásra néztek. Egyikük így szólt:"Tovább kell mennünk! Még van esélyünk! Ha magunkkal visszük ezt az embert, akkor mind a hárman elpusztulunk!"
A másik azonban megállt:"Nem! Ezt nem tehetem meg.Majd én magammal viszem!" A két férfi útja elvált. Az, amelyik hátramaradt, felemelte a szerencsétlenül járt embert, és a hátára vette. A nehéz teherrel vánszorgott tovább. Az idegen és ő kölcsönösen melegítették egymást. Négy óra múlva odaértek egy kunyhóhoz. Megmenekültek. Az a férfi, akinek fontosabb volt a saját élete, soha nem érkezett meg. A másik, aki odaszánta magát, és hagyta, hogy Isten felhasználja őt, ajándékba kapta az életét.
Ezt az élet írta történetet a Biblia megerősíti:"Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtartja azt."
Lukács 9:24

Szabadi Lívia: PARANCSOLAT

Tartsd meg mit Istened kezedbe adott,
tartsd meg ember a tíz parancsolatot!
Nem kér tőled sokat, csak ne ölj, ne lopj,
tiszteld nevét, s ne káromold napod,
ne engedj kísértő bűnös vágyaknak,
szeresd szülőd, ki érted él és halna,
ne kívánj olyat, mi másé, nem tiéd,
tégy meg, mit tehetsz embertársaidért,
szeress úgy mást, mint ahogy önmagadat,
lelked irányítsa benned a szavakat,
alázattal szolgálj - mást - hittel vezess,
de az Úrt magasztald, hisz téged keres!
Bálványt, pénzt ne imádj, mert az hasztalan,
így találsz majd égi, szent javakat!

Mi Atyánk, Te, ki vagy a mennyekben,
mi vagyunk a pokolban és szennyekben,
ments meg, mert elménk rosszra hajlik,
itt a Földön sok bú, s borzalom zajlik...

Mi Urunk, parancsot tán adtál nekünk,
de nem találjuk mégsem itt a helyünk
e földön, mert ez is magunk csinálta
átkozott börtön, ahol bűn igázza,
töri le az embert. Adj égi fegyvert!
Adj szívet, sok hitet, hív' szeretetet,
melegítsd fényeddel az élő lelkeket,
adj nyíló elmét, boldogabb világot...
Kérlek ne hagyj el, én ezért kiáltok!
Tartsuk meg mindnyájan mit Istenünk adott,
hordjuk csak keresztünk, ami ránkbízatott.
Törvények helyett csak tíz parancs legyen,
a szívben pedig: HIT, REMÉNY, SZERETET!

(internetről - GothArt)

Leleszi Balázs Károly: ISTEN ÉRINTÉSEI

Alázáródó szemhéjak alatt nyüzsgő vizek,
ami megnevezhetetlen. Csupán egy pillanat volt
a dolgok áttetszőségén, az emberi lét számtalan
arcának egyike. Egy váratlanul megszólított
nyoma-vesztett, kolduló kisgyermek nézett vissza,
könyörgésbe feszülten. Épp akkor fordult befelé
a falnak. Nem volt más, mint a gyermeki
sorstalanság felriasztott tovaszökkenő madara,
az aszfaltdzsungel ágbogában.
Mit tudunk mi az ártatlanok vezekléséről? A korán
kezdődő felnőtté válásról? Vagy a figyelő időről?
És képesek vagyunk-e a feledésre?
S tudjuk-e, hogy minden, ami velünk és köröttünk
történik, abban az Isten minket megérint.

(internetről)

Ábrahám Istvánné: Végül

Már úgy érzed, hiába is sikoltanál,
hiszen suttogni sincs erőd,
sem hangod, sem levegőd.
Akassz hát kolompot nyakadba, mint a leprás,
akiket szeretsz, csak hadd meneküljenek.
"A mór megtette kötelességét, a mór mehet."
A holnaphoz nem köt már más,
csupán bénító-őrjítő-pusztító rettenet,
a mához negyven-vagy-ezer évnyi
elemésztő kín vezetett.
A "Carpe diem" csak azt jelenti: félni...
és akkor összekapcsolódtak éretted kezek,
s lenyúltak utánad a mélységes sötétbe
szívlámpással, hogy láss.

(Képzeld el... 2010/3-4)

Leleszi Balázs Károly: FELFELÉ-VEZETŐ

"Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És
kicsoda áll meg az Ő szent helyén?"
(Zsoltárok könyve 24,3)

Nem tudom mikor történt: gránit-keménnyé vált a szívem.
Konok volt, engedetlen, akaratos, magátszerető, de szív volt.
Ezért hát e idegtépő vezeklés. E borzalmas csapás. -
S mégis: bizonyos, hogy szeretni szeretnék a legjobban.
Másfajta szeretettel. - Most csak csend van. Világon-túli némaság.
Ez teljessé varázsolja a magányt, a régi madártalan hajnalokat.
Bizonyos, hogy Te minden kóró-életre igényt tartasz.
Előtted minden könnycsepp önmagát igazolja.
Igazolja, hogy tisztultabban kibuggyant egy másik szemében.
Ez után vágyakoztam, de mikor néha mélymagamban összetalálkoztunk,
Az Ige csillagfényében, félelmetes szem-pillanatokban,
Nem ismertem fel szelíd arcodban, az életet átformáló lényeget.
Mindig mások dobták el a világ cifra játékszereit.
És én miért nem, miért nem mertem soha fölemelni szemeim?
Miért mindig csak mások haladtak az ösvényen, a Hegyre-vezetőn,
Imákat mormolva, reménykedve, süketen és vakon?
Tudtam: talpra szökkenek, vagy gránitszívű maradok, mert jaj, legyőznek
Engem a vaksötét hétköznapok és akkor nem tudhatom meg, milyen
Erőt-adó is lehet, a Hegyen-lakni, Ővele.
Most mélyebbről fakadó, metsző csend van.
S ilyenkor minden eltékozolt, hiábavaló szívverés, egy véres verejték.
És ilyenkor egyszerre csoda történik!
Egyszerre látok s megyek, nagyot kiáltok dacosan és ércesen,
Messze hangzón, mint a sziklák közt száguldó patak: Uram, Jézus!
Külső és belső kínomat, nyomorúságomat, csak a Te kereszted
Válthatja meg, csak így válhatok ártatlan kezűvé és tiszta szívűvé,
Csak így lehetek mindenkivel egy a szeretetben - a Hegyen.

(internetről - GothArt)

Reményik Sándor:
"A derűs életörömnek és békességnek egy titka van csupán:
visszavonás nélkül horgonyt vetni Istenbe..."

A. Silesius: MINDEN A MAGA HELYÉN
A légben madár, a kő a föld szinén,
A vízben van a hal, Isten kezében én.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Páskulyné Kovács Erzsébet: CSEND LEGYEN AZ ÁRA
Csend legyen az ára, ha beszélni akarsz.
Tanulj meg hallgatni és elűzni a zajt.
Tanulj gondolkodni mielőtt szólanál:
A szó kevés legyen, épp amennyi muszáj.

(internetről)

Láttam, hogy a másik topikban szóba került Spiró György. Van tőle egy nagy kedvencem, aminek most ideteszem a linkjét. Hátha tetszik másnak is .ftp://www.elib.hu/pub/mek2/02800/02875/02875.htm

köszi!

és