Indu írta:
Idézet:
A német turista, amelyik otthon egy csikket nem dob el, az itt nálunk lazán szemetel, mert itt lehet és egyébként is úgy néz ki az ország mint egy szemétdomb.
Mindezekért nem a külföldi, hanem mi vagyunk a felelősek.
Sajnos mélységesen egyetértek! Németországban éltem, és tapasztalatból mondom, hogy ott nem azért van rend és tisztaság, mert a német emberek olyan nagyszerűek, hanem, mert ott betartatják a szabályokat. Ennyi.
Ex, őszinte elismerésem a higgadt reakcióért!
Ez nem jogosítja fel a németet, hogy nálunk eldobja a szemetét, és itt megszegje ugyanazokat az írott-íratlan szabályokat. Tehát a felelősséget egyoldalúan csak a rendet még nem ismerő nyakába varrni – mi ebben a keresztényi hozzáállás? Szerintem nagyobb a felelőssége annak, akinek érdeke, hogy a szemétdomb állapot (hogy a szemetelése következményeit elkerülhesse, és szemetelését továbbra is zavartalanul folytathassa) fennmaradjon.
Én pl. nem szeretném német (vagy francia vagy olasz, vagy stb.) városok lepusztultabb részeiben sem eldobni a szemetemet, mert az ott lévő szemét vagy rendetlenség nem jogosít fel erre. Erről pedig ennyi…
A bankrendszer „szemetére-spekulációjára”, hozzáállására ez ugyanígy igaz. Azért, mert ebben az országban még nem alakult ki az immunitás a pénzügyi szféra fonákságainak kivédésére, ez nem hatalmazza fel őket arra, hogy ezzel visszaélve számukra kedvező törvények meghozatala érdekében manipulálják a mindenkori hatalmon lévőket, valós hitelképesség vizsgálatok és a közös kockázatvállalás nélkül nyakló nélkül hitelezzenek, majd irgalmatlanul behajtanak.
Az a hozzáállás pedig, hogy mindenért a hitelfelvevő a hibás és felelős, hasonló lenne ahhoz a helyzethez, ha a bűnbeesésben Isten csak az embert hibáztatta volna.
Pedig nem így történt. Az embernek viselnie kell balgasága következményeit, de megátkozva mégis a kísértő, a sátán, a mammon ura lett. Vajon miért?
A higgadtságról és a platformról … -> mindenkinek szól Isten Igéje Jézus indulata által, amikor pl. a farizeusoknak beszélt a mammonról, vagy az irgalmatlanságukról. Vagy az egyikkel vagyunk egy platformon, vagy a másikkal.
A történetnek ezt az olvasatát miért nem vagytok hajlandók megérteni?
Más:
Ha már sokkolásról van szó, és a kereszténységet is emlegetjük:
Az írásból egy ióta sem vész el – mi is van a kötelező adósság-elengedés kérdésével?
Ez csak a megbocsátásra vonatkozik, vagy vonatkozhatna időnként (Isten törvénye szerint) a gyarló anyagiakra is?
Kinek, mi erről a véleménye?
