Sziasztok drága testvéreim az Úrban!
Nagyon szeret minket a mi drága jó Atyánk.
Holnap költözünk.
Mint már írtam, Komárnóban kerestünk albérletet, mert férjem ott talált munkát. Találtunk is egyet, ami nagyon tetszett, csak a mi pénztárcánkhoz magas volt az ára. Egyébként kiderült, hogy reális az az ár, amit kértek, sőt még kiderült 1-2 dolog, ami még azon felül is emelhette volna az árát (van balkon, meg egy kis pincerész is). Úgy döntöttünk, hogy csak akkor tudjuk elfogadni az albérletet, ha egy kicsit lejjebb tudunk menni az árral. Közben Atim talált egy jó kis albérletet, igen olcsón, családi házban, ezért hívtuk az első albérletest, hogy kérünk még egy nap gondolkodási időt, mert találtunk egy egészen más jellegű albérletet, és azt is szeretnénk megnézni. Erre azt mondta, hogy ez természetes, meg azt, hogy beszélt a fiával (akié a lakás, és aki kint van Írországban, egyébként meg a komáromi Jókai Színház színésze), hogy nekünk egy kicsit olcsóbban is ideadják az albérletet. Pont annyiért ajánlották fel, amennyiért mi szerettük volna, pedig még meg sem említettük a dolgot.
Ekkor már éreztük, hogy itt szeretne minket látni Isten, de azért kíváncsiak voltunk a másik albérletre is. Reggeltől kezdve adta a jeleket Isten, hogy ne nézzük meg, de mi csak meg akartuk nézni. Kora reggel lerobbant a kocsi, de aztán Ati bátyja átadta az övét, így azzal mentünk Komárnóba. Este negyed tízkor, a megbeszélt időpontban és helyen voltunk (már ez sem tetszett nekünk, hogy nem világosban nézhetjük meg a házat). A főbérlő nem jött el, mi meg elfelejtettük elhozni a számát. Fél óra várakozás után visszamentünk a szállásra, ahonnan felhívtuk a pasit. Semmi elnézést, vagy akármi...
De megbeszéltük vele, hogy elmegyünk, csak mondja meg merre kel menni. Elindultunk. Mondtam Atimnak, hogy olyan rossz érzésem van. Mondta, hogy neki is, de azért mentünk... Útközben kiderült, hogy a falu a számított 4 km helyett 16 km-re van
. Aztán útközben is történt galiba, ezért felhívtuk a főbérlőt, és a helyett, hogy a segítségünkre jött volna, csak magyarázkodott, hogy merre jöjjünk
. Ekkor azt mondtuk, hogy köszönjük, de inkább visszafordulunk. Nem tudom mi lehetett ott, de biztos, hogy Isten valamitől nagyon meg akart minket védeni. Végül reggel felhívtuk az első albérletest, hogy ha még lehetne, szeretnénk oda menni albérletbe. Nagyon örült nekünk, és mondta, hogy több érdeklődőt is visszautasított, aki már egyből odaadta volna neki a magasabb árat is.
Hát ennyire szeret a mi drága jó Atyánk!
Azt még most sem tudjuk mennyit fog keresni Ati (pedig már egy hetet ledolgozott), de a mi hűséges Urunk a mi reménységünk.
És reméljük, hogy én is nem soká találok munkát.
meg reggel is, amikor még tanulni fogok, mert most már nem nagyon fog az agyam...
/