Sziasztok!
Már egy kicsit továbbhaladt a topik, csak most reagálok- nézzétek el nekem..
Nem kell ahhoz feministának lenni, hogy az asszony jól érezze magát a házasságban- hiszen ha elolvassuk a derék asszony dícséretét, láthatjuk, sok- sok fontos dolog felől gondolkodik bibliai példaképünk, valószínűleg művelt is volt, tudta, mennyi egy meg egy...ha mezőt vásárolt, s nagy messziről is beszerezte, amire a családjának, s háznépének szüksége volt.Ma lehet, hogy menedzsernek írnák be, ha foglalkozását kérdeznék..
Hogy nem ő ül a kapuban a vénekkel, hanem a férje, ez nyilván nem zavarja- emellett ő boldognak érzi magát- a fiai legalábbis ezt mondják- s mondhatom, hogy a gyerekek elég pontos fokmérői a családi légkörnek. Bárcsak jobban hasolítanék erre a derék asszonyra!
Abban azért azonosságot látok, hogy fő feladatomnak tartom én is, hogy" vigyázzak a háznépem dolgaira"- tudják ezt a gyerekek is- ha valami rázós ügy anyánál átmegy, akkor már nyert ügyük van.
"Az ő száját bölcsen nyitja meg, kedves tanítás van a nyelvén"- itt valahogy lemaradt az, hogy kiket tanít- csak nőket? gyerekeket?vagy netán férfiakat is? Nekem ez a prédikálhat-e nő? olyan nyitott kapu döngetésnek tűnik- hiszen protestáns szószékeken gyakran hallgathatunk nagyon jó női prédikátorokat. Több lány bizonyságtételét is hallottam, hogyan értették meg, hogy az Úr lelkészi szolgálatra hívta el őket- de ezt nem érintették, hogy kizárólag majd kik felé hangzik el az evangélium, amit hirdetni fognak. Arra azért olyan jó gondolni, hogy az Úr Jézus feltámadásáról egy nő vitte a hírt- férfiaknak is.
Házasságunk elején joggal tűnhetett úgy, hogy én viselem a kalapot- hiszen én már dolgozó nő voltam, míg a férjem az egyetem padjait koptatta - de mi tudtuk, hogy ez nem így van.Bár én vagyok az idősebb,elfogadtuk magunkra nézve az Efézus 5: 23-mat.
A nagy döntéseket együtt hoztuk az Úr előtt.
Az anyagiakkal való gazdálkodást egy hívő házaspártól tanultuk- az volt a lényege, hogy a hónap elején elosztottuk a pénzt- megvolt a fix bevétel, s nagyjából a fix kiadások- s a meghatározott összegeket igyekeztünk nem túlllépni, addig nyújtózkodtunk, ameddig a takaró ért .Amikor pl. tönkrement a Trabantunk, akkor előbb ki kellett gazdálkodni az alkatrészre valót-s csak aztán furikázhattunk tovább.
"Az Úr áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást" Példabeszédek 10: 22- ezt az Igét gyakran megtapasztaltuk- ahogy nőtt a család, úgy nőttek a lehetőségek is anyagi téren is, kézzelfoghatóan éreztük: az Úrnak gondja van ránk.