Azért követem Jézust, mert... egyéb jó dolgok mellett a nyelveken szólás ajándékát kínálja nekünk
Amikor nemrég részt vettem egy vitán a nyelveken szólásról, felidéződött bennem annak az emléke, amikor én magam először találkoztam ezzel az érdekes jelenséggel. Az 1960-as évek közepén, 16-17 éves tinédzserként minden csütörtök este Sevenoaks városába utaztam, ahol a Cavern (Barlang) névre kereszelt gyülekezeti szervezésű eseményen segédkeztem (meg kell mondanom, az egésznek semmi köze nem volt az azonos nevű helyhez, ahonnan a Beatles indult). Itt hívő és nem hívő fiatalok egyvelege járt össze a templom alatti, átalakított pincében, hogy nagyon gyenge kávét igyon és nagyon hangos zenét hallgasson. Nem sokkal azelőtt tértem meg, és eltökélt szándékom volt, hogy annyi elveszett lelket fogok kirángatni a pokol tüzéből, amennyit csak lehet. Visszatekintve úgy gyanítom, hogy sokkal többeket taszítottam, mint vonzottam a lerohanós evangélizációs stratégiámmal, de a szándék nemes volt - azt hiszem. Egy Marian nevű keresztény lány is elég rendszeresen járt a Barlangba, és ő volt az, akitől először hallottam a "nyelveken szólásról", erről a furcsa ajándékról, amit az Újszövetség némi részletességgel említ, s amiről úgy tűnt, képessé teszi azokat, akik megkapják, hogy olyan nyelveken szóljanak, amiket nem tanultak. Fiatalos faragatlansággal megkérdeztem Mariant, nem tartana-e nekünk egy bemutatót, és ő nagy bátorságról tanúbizonyságot téve - tekintve, hogy valójában igen félénk volt - így is tett. Keresztényekből álló kis csoportunk (ez utóbbiak még nálam is jobban össze voltak zavarodva) csak ült egy hátsó szobában, és izgatottan várta, hogy elkezdődjön a "varázs". Marian a Szentlélek segítségét kérte, majd lágy hangon elkezdett beszélni egy olyan nyelven, ami az én fülemnek mindenképpen telesen idegennek hangzott. Fogalmam sincs, hogy bárki más hogyan reagált arra, amit ezen a téli estén Sevenoaksban hallott, de engem lenyűgözött és borzasztóan felizgatott. Számomra ez volt az első utalás arra, hogy Isten közvetlenebbül jelen lehet követői életében, mint valaha is képzeltem. Miután megvizsgáltam az ilyen dolgok igei alapját (azaz olvastam róla), még inkább elcsodálkoztam attól a felfedezéstől, hogy a "nyelveken szólás" a legkisebb ajándéknak tűnt, és hogy Pál arra buzdít, hogy még inkább kérjük a prófétálás ajándékát, amely alapvető fontosságú az egész egyház számára. Délelőttönként elkezdtem egy helyi pünkösdi gyülekezetet látogatni, hogy láthassam, ahogy használják az ajándékokat az istentiszteleteken; esti istentiszteletre továbbra is jártam a megszokott anglikán gyülekezetembe.
|