Indítékok
Í: Író B: Barát
B: Helló, Tódor! Minden rendben? Í: Helló, Vivien... Hát bizony, rengeteg mindenért lehetek hálás. B: Jaj, ilyen nagy a baj? Ha gondolod, nyugodtan hagyd abba az örvendezést; nekem elmondhatod, miért nézel ki ilyen cudarul! Í: Nem is tudom, Vivien, csak ültem itt, és próbáltam írni valamit, amikor hirtelen arra gondoltam, ugyan miért csinálom ezt az egészet. (Rácsap az előtte heverő papírlapokra.) Vajon ki írta ezt itt - én vagy Isten? B: Na lássuk csak! (Olvas.) "Egy kiló krumpli, egy fej kelkáposzta, tíz tojás, egy doboz müzli." Mégis, úgy tűnik, mintha a te kézírásod lenne... Í: Ne a bevásárlólistámat nézd, te nagyokos! A könyveimről beszélek. B: Jaj, ne haragudj! A könyveidről, hát persze... Í: Szóval azt kérdem magamtól: Vajon miért írok könyveket? Azt szoktam mondani, hogy Istenért, de tényleg így van? S ha nem, akkor miért? B: Pénzért? Í: Ugyan, menj már Vivien! Csak nem akarod azt mondani, hogy készpénzért irkálok Istenről? B: Miért, miben fizetnek, banánban? Í: Persze, hogy nem, de hát... B: A múltkor este - miután már a negyedik pohárral ittál abból az állítólag gyenge borból - azt mesélted, hogy minden reggel csekkek után kutatsz a postaládában, és ha nem találsz, már a reggeli sem esik olyan jól. Í: Való igaz, akarom mondani... túloztam egy kicsit. Most jól összezavartál! B: Talán a hírnév és a dicsőségaz, Tódor. Í: Talán mi a dicsőség és a hírnév, Vivien? B: Tudod, az indítékod az íráshoz. Talán azért írsz, hogy az emberek csodáljanak. Í: Mióta bízta rád Isten a bátorítás szolgálatát? Vagy talán ezt is a negyedik pohár bor után mondtam? B: Nem. Í: Hú, akkor jó... B: Az ötödik után. Í: Ó! A mindenségit! B: Azt mondtad, hogy időről-időre lenézel a keresztény könyvesboltba, hogy lásd, ott szerepel-e valamelyik könyved a bestseller-listán. Í: (Felfortyan.) Nahát ilyet talán csak nem mondtam, vagy igen? B: Miért, igaz? Í: Hát, hazugságnak éppen nem hazugság... Szóval úgy gondolod, hogy semmilyen jó és nemes indíték nem vezérel engem, amikor tollat ragadok? B: Én ilyesmit nem állítottam. Í: Valóban nem, csak egy érdekes és összetett problémát puszta anyagi és hiúsági kérdéssé degradáltál! Menj a csudába, Vivi! Tök jó problémám volt, amíg nem jöttél. B: Na, idefigyelj, Tod! Két kérdésre válaszolj! Í: (duzzogva) Nem emlékszem, hogy egy hatodik pohárral is ittam volna... B: Nem, tényleg nem, de figyelj csak! Úgy gondolod, Isten akarata, hogy könyveket írj? Í: Hát igen, igen, tényleg így gondolom. Igen, feltétlenül - azt hiszem. Nem, de tényleg: biztosan tudom, hogy ezt várja tőlem. De miért? B: (Meglengeti a bevásárlólistát.) Ezeket itt ki fogja hazahozni? Í: Micsodát? B: Hát ezeket. Ki megy el bevásárolni? Í: (Valószínűleg leküldöm valamelyik lányt. Talán valami baj van vele? B: Nincs, de vajon nem kellene-e ellenőrizned az indítékát, mielőtt elindulna? Csak nem eszel olyan kelkáposztát, amit tisztázatlan indítékkal vásároltak? (szünet) Í: Vivien. B: Igen? Í: Akár el is mehetsz - egy kis írnivalóm támadt...
|