Nehéz megszólalni ebben a vitában. Nem csak azért mert eléggé pörgős, de olyan indulatokat kavar, amiben nem jó érzés részt venni. Előre bocsátom, hogy 18 éves korom óta (ami nem tegnap volt) ókonzervatív, királypárti, antimodern gondolkodású vagyok. Nagyon tisztelem a múltunk számos emberi teljesítményét. Ebből következik, hogy könnyen megkaphatom Pauler után én is a magam minősítését, mégis fontosnak tartom, hogy a hagyomány tisztelete megjelenjen egy református fórumon. Szóval a hangnem. Szerintem megdöbbentő dolog ker. fórumon a beszélgető társat felmenteni értelemből és empátiából. Ez nem humor, hanem alázás.
Később szeretném igénybe venni a türelmeteket, hogy összefoglaljam a véleményem a múltunkkal kapcsolatban. Nem akarok én senkit meggyőzni, de hátha jó lesz tapasztalatnak, hogy mi mozgat egy múltba révedő figurát.
A Balavány-féle cikk nekem egyáltalán nem tetszik. Egyelőre egy érzés, nem szedtem ízekre a fejtegetést. Ami szemetszúrt, hogy a törvény felerősíti a bűnt. Szerintem a 10 parancsolatot nem azért adta az Úr, hogy kitoljon Izraellel.
Az etika a helyes cselekvés tudománya. A helyes cselekvés ad testet a hitnek a tapasztalati világban. Ami a nem hívők irányába szolgálat, mert a normális viszonyokhoz a föld sójának valahogy hozzá kell járulni. Az hogy hogyan cselekszünk, mit tartunk jónak, azt eldöntik egyrészt az a priori ítéleteink, ismereteink (nagyjából ez a bennünk levő erkölcsi törvény, az ún. egyetemes kijelentés része), másrészt tanuljuk a társas lény szerepet, benne a szerepszemélyiségeink számos fontos vonását. A gyermekek tanulják a világot, ezért fontos, hogy tudjanak arról, hogy egy adott közösség tagjait megsértik-e pl. egyébként nem rossz szándékú cselekedetükkel. Kierkegaard, mint végzett lelkész és filozófus szépen kifejtette a stádiumokat. Az esztétikait, etikait és vallásit. Az esztétikai (tetszik és kell) szintet meg kell tudni haladni. Az erkölcsi (nagyjából a gondos családapa) szintje az, ami egy társadalmat élhetővé tesz. Ezt meghaladja a vallási (tipikus példája Ábrahám, egyébként maga K. is), amikor valóban lophatunk úgy, hogy az nem bűn (pl. mikor a norvég partizánok ellopták Hitler készülő nukleáris fegyverét). Megjegyzem: szép dolog a családnak fát lopni is, feltéve ha előtte két héttel nem dobálta játékgépbe a pénzét a delikvens.
Érzelmi létünk jelentős része is tanult elemekre épül. Ezért én inkább jónak tartom a szélesebb értelemben felfogott és használható etikát.
Nem kell félni szellemi értékek társadalmi képviseletének a felvállalásától. Nem igazán ismerem az új alaptörvényt, a Fidesszel kapcsolatban hasonló "élményeim" vannak, mint Indunak, de miért ne lehetne a családot (értsd: külön nemű párok), a gyermekek értelmi, érzelmi fejlődését védendő értéknek tekinteni?
Még annyit a feudalizmusról, hogy egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy az valami borzasztó dolog. A feudális rend nagyjából a XVI. sz-ban kimúlt. Még nálunk is a második jobbágyság ellenére. Ami maradt, az árutermelő, heterogén társadalmakba tovább cipelt, értelmét vesztett privilégiumok rendszere. Azért ebben az átok rossz feudalizmusban megállítottunk két világbirodalmat, a kiváltságos családoknak joguk volt az első sorban meghalni az ország védelmében. A reneszánsszal induló tudományos szemléletnek is le kellett valamikor rakni az alapjait (a skolasztikában alapozták meg a hitújításhoz nélkülözhetetlen klasszika filológiát, ráadásul a sokat szidott iszlámtól tanultuk újra ezt a tudományt a számtannal együtt). A feudalizmus elemei modern társadalmi viszonyok közt néznek ki nagyon rosszul, azzal egyetértek. Egyébként olvassátok el a katolikus Kempis Tamás könyvét (Krisztus követése) és rájösztök, hogy nem is volt olyan álszent sötét szemétdomb a múlt.
Üdv: Kuruc
|