Visszakanyarodok a Tóth Sára cikkéhez:
http://mindennapi.hu/cikk/szubjektiv/ge ... 05-15/3273idézet a cikkből:
Még ha bizonyos aggodalmak jogosak is, a fürdővízzel együtt a gyereket is könnyen kiönthetjük. A gender mainstreaming stratégia célja minden szinten odahatni a társadalmi gondolkodásra és intézményrendszerre, hogy az általánosító, lefojtó sztereotípiák kevésbé akadályozzák a nők és a férfiak (!) sokoldalú kibontakozását. Az édesapáknak például előnyére szolgálna, ha több időt tölthetnének gyermekeikkel, a nők szakmai életét pedig az könnyítené, ha a sok elvárás, szabály nem kizárólag a férfimunkaerő tulajdonságaihoz, életviteléhez alkalmazkodna. És miért lenne az rossz, ha a GYES utolsó félévét csak az apák vehetnék ki (ez az eddigi magyar program egyik „legerősebb” javaslata)?Ne öntsük hát ki a gyereket a fürdővízzel, nézzük meg a gender stratégia célját, érdemes elgondolkodni rajta.
Én azt tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy a férjem nagyon kevés időt töltött a gyerekekkel, mert általában dolgozott, ez nem akadályozta meg abban, hogy közeli,jó kapcsolatban legyen velük. Az alattunk lakó szomszéd mindig tudta: most nem földrengés van,nem azért van ez a dübörgés, nem azért lóg a csillár- csak hazajött a papa.
Amint csetleni-botlani kezdtek az apróságok, ott lábatlankodtak körülötte, s csak nagy bömbölés árán adták fel ezt a pozíciót, hogy ők most apának segítenek.
Pelenkázott is, diafilmet is vetített, esti mesét olvasott a férjem, társasjátékoztak- mikor minek volt az ideje- de főleg együtt dolgoztak. Nemhiába a nagyfiam harmadik szava az apa, anya után a tavar/csavar/ volt.
Hogy megfelelő lenne-e , ha a GYES utolsó félévét csak az apák vehetnék ki?- azt hiszem, hogy ezt felülről felesleges irányítani: ha a házaspár olyan helyzetben van, hogy a feleségnek van jobban fizetett állása, akkor egyérteműen eddig is igénybevették a GyES-t az apák-nem?
Amikor úgy tűnt, nem bírom az állandó itthonlétet, a férjem beleegyezett, hogy munkahely után nézzek. Néztem is, de egyrészt nem találtam, meg amikor lecsillapodtam, átgondoltam, hogy mennyibe fog kerülni a családnak ez az én kibontakozásom- és így már feladtam a reményt, hogy szakmailag is vigyem valamire.Az a nagy helyzet, hogy anyagilag is be kell biztosítani a családot- s amikor 10 és több százalékos munkanélküliség vesz körül, akkor nagyon meg kell becsülni, ha egyáltalán van a férjemnek munkája, s nem tanácsos hosszú időre szögre akasztani a szakmát, mert nem biztos, hogy ott folytathatja majd, ahol abbahagyta.
Egyébként egy probléma során találkoztam pár hete egy szakmámbelivel, beszélgettünk, s utána elgondolkodtam , hogy talán ez egy elérhető állás lehetett volna a számomra - de látva a gyakorlati korlátait, megnyugodva bólogattam magamban, hogy semmit nem vesztettem, hogy nem kerültem arra a helyre.