"Nem tudjuk akarni, hogy ne legyünk boldogok." (Aquinói Szent Tamás) Úgy hangzik ez, ha az evangéliumi tanításra gondolunk, mint egy kiáltás. Mint egy ima. * A test lámppása a szem - de vajon a léleké is? Ha látunk, akkor nem tévedün kel? Elég, ha nem látunk és, folyvást tévedezve boldogok vagyunk és megérkezünk? Elég, elég nekünk. * Én gyenge voltam, kevés voltam, nekem egyedül a maradt, hogy üdvödet szemmel kövessem. (PILINSZKY JÁNOS) * A világosság fénylik (1,5). Az igazi világosság, az, aki minden embert megvilágosít (9). Mi pedig láttuk dicsőségét (14). Istent soha nem látta senki (18). Láttam a lelket (32). Akire látod, hogy leszáll (33). És én láttam és tanúságot tettem (34), Nézzétek, az Isten Báránya! (35) Gyertek, majd meglátjátok (39). Azok vele mentek s láttak (39). Jöjj és lásd (46)! Nézzétek egy valódi Izraelita (47)! Láttalak (48) Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni majd (51). (Farkasfalvy Dénes szövegváltozata.) A megvilágított lépcsőfokokra lépve fel, eljutunk a nem-látástól a látva látásig. Amit látunk, ahhoz nem fér kétség. El fogják hinni nekünk, hiszen arról teszünk tanúbizonyságot, amit láttunk. És mivel láttuk, nem vonható kétségbe az, amit mondunk. Így van? Jaj, nem. Azok, akik "hívének azért őbenne", "mert láták, amiket cselekedett" (Jn 11,45), magának a látásnak szolgáltattak ki a Nagyhét eseményei alatt. Mert látniuk kellett az ő mérhetetlen gyöngeségét, látniuk kellett, amint ott áll és hallgat, mint bárány, amely megnémul az őt nyírők előtt (Ézs 53,7), tehetetlenül áll és semmilyen érvet nem hoz fel az igazság mellett, amikor a sokat tapasztalt Pilátus fölteszi a sztoikus kérdést: Ugyan mi az igazság? És amikor megszólal, egészen másról beszél, s csak nő a homály a személye körül. Hogyan is lehetne kiállni így mellette. Látták elveszni is őt - és nem hívének többé azért benne.
|