Erika írta:
/mint négyszeres anyós nagyon örültem, hogy arról is énekel, hogy adj egy esélyt az anyósodnak
Ez utóbbival kapcsolatban nekem van egy történetem. Még fiatal házas voltam és egyszer csak úgy eszembe jutott egy Ige. Annyira közismert, hogy sok világi ember is ismeri.
"Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!"
Aztán egy belső hang arra buzdított, hogy van ebben a felszólító mondatban egy szó, amit ki kellene cserélni.
Pl.: Hogyan hangzana így?
"Szeresd anyósodat, mint önmagadat!" Sok féle személyt lehetne behelyettesíteni, de nekem az első változat volt a nagyon személyes üzenet.
Megpróbáltam, igyekeztem, nagyon akartam engedelmeskedni, de csak egy vergődő képmutatás lett belőle.
Néhány hónap után azt kellett mondanom, hogy: Uram én erre nem vagyok képes. A válasz nem késet sokáig.
Tudom, hogy nem vagy képes.
Majdnem felháborodtam, hogy lehetetlent kíván tőlem az Úr, de Ő tovább tanított.
Nem is kértél hozzá szeretetet, hanem csak úgy a magad igyekezetével akartad tenni.
Akkor bűnbánatot kellett tartanom és kértem az Urat, hogy adjon nekem olyan szeretetet, hogy úgy tudjam szeretni az anyósomat, hogy az Isten előtt is kedves legyen.
Közelgett a karácsony és én azelőtt mindig bosszankodtam, hogy itt ülnek a nyakunkon. Azt mondtam a feleségemnek, hogy most én fogom meghívni őket.
Azóta valahol olvastam, hogy.:
"Nem az a Krisztusi szeretet, amire az ember is képes!
Az, az emberi szeretet, és teljesen alkalmatlan minden szolgálatra.
Csak Krisztus személyes jelenléte, és munkája az,
ami olyan szeretetet képes árasztani,
mely valóban Krisztushoz vezeti a másikat!
A többi csak utánzat, s emberre néz, nem Krisztusra."
.
, hatalmas csodákat, megtapasztalásokat is képesek vagyunk egy nehéz próbában kitörölni az emlékezetünkből....