„… hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt…” (1Thesszalonika 4:14)A feltámadás azt jelenti, hogy a holtak felkelnek a sírból. A legtöbb vallás tanít a hallhatatlanságról, de csupán a keresztyénség tanítja a test feltámadását. „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt” (1Thesszalonika 4:14). Jób, akinek minden gyermeke egyetlen napon halt meg tragikus módon, azt kérdezi: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” (Jób 14:14). Mi is ezt kérdezzük, amikor a halál elragad valakit, akit szeretünk. Isten olyan választ adott Jóbnak, és nekünk is, ami felszárítja könnyeinket, meggyógyítja összetört szívünket, és figyelmünket valami nagyobbra irányítja, mint múlandó életünk és annak gondjai: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek.” (Jób 19:25-27). Legközelebb, amikor egy pillangót látsz repülni, állj meg, és emlékeztesd magad erre: „Ez az én jövőm is!” Nem számít, milyen szépen öltözteted fel tested, még legjobb formájában is csak egy hernyó az. Ám amikor kiemelkedik a halál gubójából, és felemelkedik, hogy az Úrral találkozzon a levegőben, akkor már az Ő szépségét fogja hordozni, rá fog hasonlítani. „…először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” (1Thesszalonika 4:16-18).
www.maiige.hu