„…Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.” (1Thesszalonika 4:14) A halálhoz kétféleképpen viszonyulhatunk: reménytelenül vagy reménykedve. A reménytelenek azt hiszik, hogy már semmit sem várhatnak az élettől. Veszteségük véglegesnek tűnik – szerettük halálával véget ért minden jó, az egész életük. A reménytelieknek azonban van miért előre tekinteniük. Az ő veszteségük csupán átmeneti – csak kezdete egy végtelen életnek, ami Isten legjobb ajándékaival van teli. Isten azt akarja, hogy tudjuk, mi történik az elhunyt hívőkkel, hogy ne kelljen reménytelenül gyászolnunk (ld. 1Thesszalonika 4:13).
Reménységünk abból ered, hogy tudjuk a következő igazságokat:
1) „hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt” (1Thesszalonika 4:14). Minden remény itt kezdődik: hisszük, hogy Jézus meghalt bűneinkért és feltámadt, hogy képviseljen minket Isten előtt.
2) Mivel ez hisszük, azt is hisszük, hogy Jézus vissza fog térni. Ha hiszünk Jézus visszajövetelében, az biztos tudatát adja annak: „hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt”. Isten fel fog támasztani nyughelyünkről, és vissza fog hozni Jézussal (ld. Róma 8:11). Abban a pillanatban „az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket…” (Filippi 3:21).
Soha többé nem leszel sebezhető, nem támadhat meg rák, cukorbetegség, szívpanaszok, ízületi gyulladás, agyvérzés, szklerózis, bénulás, gyengeség, fáradtság, gyász, félelem, depresszió, kísértés, függőségek, kudarcok, lelkiismeret-furdalás, öngyilkossági gondolatok, bipoláris zavarok, kényszerbetegségek, mániák, poszt-traumás stressz szindróma, sem semmi más baj. Teljesen átalakulsz Krisztushoz hasonlóvá. Hát nem csodálatos?
www.maiige.hu