Indu írta:
Kedves Rosta!
Erre is vissza akartam térni. Nekem egy kicsit az ige relativizálásának tűnik, ha azt mondjuk egy igei felszólítás kapcsán, akkor azt hitték, de ma már tudjuk ... Mert Isten akkor is tudta. És ez nem is a konkrét együnk-e vért kérdés miatt fontos, szerintem.
Hasonló nekem ez a kérdés ahhoz, hogy az Ige azt mondja, a szívből származnak a gondolataink. Magunktól azt mondanánk, nem az agyból. De lehet, hogy van ebben valami többlet - mert az agyból, de az erkölcsiségünk is bele szüremlik, aminek meg jelképesen a szívünk a központja.
Ilyen értelemben lehet, hogy jelentőssége van annak, hogy a vér a lélek szimbóluma.
De én inkább azért a tényért nem ennék vért, mert több helyen kategórikusan benne van az Igében. Lehet, hogy egészségvédelmi okból, lehet, hogy egyéb okból de Isten kívánalma. És azért még sok finom dolog marad amit megehetünk 
Mi a véleményed a fenti érvelésemről?
Kavics, a te írásodon még gondolkodom. Egyelőre csak annyi jut eszembe hozzá, hogy a bálványok fertelmessége nem egyenlő bálványáldozati hús fogyasztása. De lehet, h ezt te is így értetted.
Üdv:
I
Kedves Indu!
Nem relativizáljuk az igét, amikor értelmezzük. Mint mondtam az a szörnyű inkább, amikor embertelen módon viselkedünk, amikor az igét szó szerint akarjuk értelmezni. Példának hoztam, hogy az ige szószerint való értelmezése alapján a kórházi ágyon nem akarnak életmentő vért adni egy embernek. Például a szülei a gyereknek.
Az ige relativizálása, ahogy te nevezed, hát az számtalan helyen megtörténik nap mint nap mindnyájónk részéről, hogy teljesen hidegen hagy bennünket, mit ír a Biblia. Ha az Ószövetséget nézzük, akár fel se soroljam azokat a tételeket, amelyektől maximálisan távoltartjuk magunkat, mert akkora lenne a lista.
Ettől még nem az igétől fordultunk el, csupán a Bibliában meglévő, embertől való dolgoktól, a dolgok szó szerinti értelmezésétől fordulunk el. Mint ahogy nem örvendezünk bármely halálos ellenségünk kisdedének a falhoz csapásán, hát számos más dologban is eltér a véleményünk az Ószövetségtől.
Ami a vér kérdését illet, hát e témakörben Jézus nem szólt a vérevés ellen, igaz mellette sem. Ő az alábbi értelemben mondja, hogy egyék az ő testét, és az ő vérét:
Jn 6,63 A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.
Egyértelmű, hogy jelképesen érti az ő vérének az evését. Még akkor is eszerint érti, amikor azt mondja:
Jn 6,55 Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.
A fentiek fölött a szövetséget jelképezi az úrvacsorai bor, és kenyér.
Amint mondtad nem szó szerint gondoljuk, hogy a szívünkkel érzünk, gondolunk, az csak egy vérpumpáló szerv. Nos ezt is tudták a régiek, mégis eszerint fogalmaztak, hogy szív szerint gondolkoznak. De hát még Petőfi is így fogalmazott, meg akár te is mondhatod azt a kifejezést, hogy "szívem szerint". Jelképesen valamiféleképpen igaz is, hiszen gyorsabban ver a szív, ha pl. izgatott vagyok, a gondolat valahogy szabályozza.
Eképpen a vér lélek, élet általi betöltöttsége is igaz valamiféleképpen, hiszen az oxigén szállítás nélkül nincs élet, a lélek elszáll. Ugyanakkor abban nem hiszek, hogy az akkori Bibliát író apostolok mindenttudók lettek volna, és a mikrobiológia, és számos tudomány ismeretében írták volna a Bibliát.
A Biblia elsősorban nem természettudományi igazmondás. A Biblia hit kérdése, és Isten törvényének, igazságának a kérdése. Elsősörban Isten, és ember viszonyát, másrészt ember, és ember viszonyát írja le, szabályozza.
Innen kezdve, hogy rákot eszel kaviárral oly teljesen mindegy, mint ahogy tök mindegy a véres hurka evése is. Aki ezt a Biblia lényegi mondandói közé emeli, az nem lényegi kérdést tesz a központba.
(Admin)
