Szerintem.
A jó gyülekezetnek Jézus a Pásztora, nem a vezető lelkész vagy a segédlelkész vagy a presbiterek. A vezető lelkész és társai csak nagyobb felelősséggel felruházott tagjai a gyülekezetnek, ez elsősorban nagyobb terhet jelent, és nagyobb alázatot követel. Nem a saját vélemény, politikai meggyőződés ráerőltetését a gyülekezetre, netán hatalmaskodást.
Ha Jézus a Pásztora a gyülekezetnek, és a gyülekezet követi a pásztort, akkor abból egy-két egyszerű tény következik. A jó gyülekezet felveszi Jézus vonásait, pl. szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság stb.
Jézus jósága nem más jóságának függvénye. Ha komolyan vesszük ezt, ő példát is mutat, de képessé is tesz arra, hogy a miénk is olyan legyen.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Tudjuk, hogy a bűn = céltévesztés.
A gyülekezet, valahányszor nem Jézusra figyel, céltévesztésben él. A céltévesztés tünete a jézusi tulajdonságok hiánya: irgalmatlanság, békétlenség, gyűlölet, rosszakarat stb. Ennek része az is, ha nem hajlandó szembenézni a hibáival, nem hajlandó bocsánatot kérni és az is, ha a saját hibáival való szembenézés helyett a szomszéd gyülekezetet ócsárolja.
A jó gyülekezet tagja nem él abban a szép álomban, hogy ő már olyan szabad, hogy nem kötik a gyülekezeti normák, elvárások vagy felekezeti hitelvek stb. (A Bibliát is szűrve kapja.) Kötik, csak legfeljebb nem érzi ezt terhesnek; annyira azonosul velük, hogy már nem is veszi észre őket. És vannak, akik jobban ragaszkodnak a gyülekezet nyújtotta biztonsághoz annál, hogy meg merjék kérdezni, nincs-e céltévesztés.
Van még egy fontos dolog itt. Kívülről és távolról minden másképp látszik, mint belülről és közelről. A jó közösség nem élből utasítja vissza a külső kritikát, mert lehet annak alapja is, de elsősorban nem másoktól vár elismerést, hanem Istentől hagyja magát megítélni. Ugyanígy, nem indít kampányt más gyülekezetek ellen, hanem őket is rábízza Isten ítéletére. Ez sok energiát felszabadít arra, hogy a lényegre vagyis a célra koncentráljon.

ámen

A jó gyülekezet kész megvédeni magát minden külső és belső támadástól. Ez első renden a vezetők, presbiterek feladata.
A szakadásokat és azok előidézőit inti, figyelmezteti. Ha ez a támadás egy másik gyülekezetben élőtől érkezik, akkor nehezebb a helyzet, hiszen ez az ember nem sokat kockáztat, mert nem a saját otthonát dúlja fel.



Szóval csata is van a gyülekezetben, harc, még akkor is, ha Jézus a feje a közösségnek.

Egyszerre "katonai bázis",ahol tanítást ("kiképzést") kapunk,hogy Isten országa terjedjen,és növekedjen- a sátán országának a rovására (-szükségszerűen),és egyszerre "kórház", ahol a sérült, beteg, megfáradt emberek helyreállnak, gyógyulnak.

Sziasztok!

Egy érdekes gyülekezeti alkalomról hallottam, ezt szeretném veletek megosztani:

A találkozások hete

egy városi gyülekezetről van szó, ahol elég nagy a jövés-menés a tagok között a munkahelyváltások miatt,vannak pl. akik csak pár évig élnek a városban,ezért, hogy jobban megismerjék egymást a tagok, meghirdették ezt a találkozások hetét.
A faliújságra feliratkozik az, aki vendéget fogad, feltünteti, hogy :
milyen időpontban,
hány vendéget fogad,
milyen korosztályból
milyen tevékenységre invitálja a vendégeit:pl. beszélgetés, társasjáték,kézművesség, karaoke,
milyen ellátásra számíthat a vendég
stb.

aki vendég szeretne lenni, kiválasztja, hogy hová megy, s oda beírja magát.
egy feltétel van:
kizárólag eddig ismeretleneknek kell találkozniuk...

nekem ez nagyon tetszik...

"Haszid zsidók mesélték, hogy amikor megtartották a sabbath-ot, akkor azt gondolták, hogy ők tartották meg. Elégedett lehet Isten velük. Megveregethetik a vállukat, hogy jó zsidók vagyunk. Minden péntek estétől, másnap napnyugtáig. De idővel az évek alatt rájöttek, hogy nem ők tartották meg a sabbath-ot, hanem az tartotta meg őket. Isten könyörült.

Egy kollégám mesélte, hogy Jeruzsálemben keresztyén szervezettel voltak zsidók és palesztinok közötti konfliktus csitításért megfigyelők. A Templom-hegyre Ramadán, a muszlim böjt idején sokan akartak felmenni imádkozni, mert ez előírás. Igen ám, de a férfiakat kisgyerek kortól az idős korig nem engedték fel biztonsági előírások miatt.
Úgy kell elképzelni a beléptetést, hogy hosszú karámszerű fémkordonok között várakoznak a belépni vágyók. Sokszor több órát is. A böjti időben nem ehetnek és nem ihatnak, amíg nem megy le a nap. Külön sorokban várakoztak a férfiak és nők. Nem csak a kisfiúk és idősek álltak sorban, hanem minden férfi. A kisfiúkat, idős férfiakat beengedik, akik vagy megtalálják majd anyát, vagy nem. De a férfiakat visszafordítják több órai étlen szomjan való várakozás után. A karámból nem tudnak kiállni, aki belekerült végig várja a sorát.
A kollégám megkérdezte egy visszafordított férfitól, hogy ha tudja előre, hogy visszafordítják és nem tud elmenni a templomba imádkozni, akkor miért áll itt étlen szomjan, értelmetlenül. Miért szenvedi el mindezt? Akkor azt felelte, mert lehet, hogy nem tudok bemenni és imádkozni, de Allah látta, hogy mindent megtettem ezért. A lelkem tiszta előtte. Mert nem rajtam és a döntésemen múlt.

Vályi-Nagy Ervinről, rendszeres teológusról és régi csurgói lelkipásztorról mesélik a következő történetet. A nagy kommunista időkben kivezényelték az embereket vasárnap is mezőgazdasági munkára, és így a református gyülekezeti tagokat is. Nők és férfiak vállvetve harcoltak a nyugati rothadó kapitalizmus ellen a gyönyörűséges kommunista dicsőségért a földeken. Kaszáltak, arattak, szedték a markot, köpték a port, és közben csasztuskát énekeltek a nagy Szovjetúnió dicsőséges harcairól.
Vályi-Nagy Ervin, mivel volt olyan vasárnap, amikor nem volt kinek istentiszteletet tartani, ezért kiment a földre a gyülekezeti tagjaival dolgozni. Majd ebédszünetben, amikor mindenki elcsendesedett istentiszteletet tartottak. Bizonyosan tetszett az Úr Istennek, hogy a kényszerített ember, a maga nyomorúságában mégis csak rá gondolt és megbecsülte Őt, a Mindenhatót.

Azért tudunk ünnepelni, mert tudjuk, hogy nem mi tartjuk meg a vasárnapot, az istentiszteletet, hanem az tart meg minket. Menjünk templomba, tartsunk istentiszteletet a mai körülmények között. Mert az Isten számon tart minket. Ünnepeljük meg Őt, és a szabadításának ígéretét!"

Soós Szilárd (internetről, megvanirva hu)

"... Kezdettől fogva arra törekszünk, hogy elkerüljük egy, a gyülekezettel párhuzamosan működő ifjúsági gyülekezet létrejöttét. Kétségtelen, hogy a fiatalokkal önállóan is foglalkozni kell, de mindenképpen a gyülekezet integrált részeként kell ezt tennünk.
Az ifjúságnak és a gyülekezet többi részének egy közösséggé kell válnia, ahol több generáció is megtalálja a helyét..."

Somogyi Péter (parokia hu)

"Ami a legnagyobb erénye ennek a társaságnak (egy sport-csapatról van szó), hogy sosincs egymásra mutogatás, és ha valaki hibázik, akkor mindenki azon dolgozik, hogy kijavítsa a hibát."

(internetről, P. K.)

"Egy profán, világi alkalomhoz képest egy egyházi, vallási alkalomnak mindig van egy óriási hozzáadott értéke, nevezetesen az Úr közelsége. Ilyenkor ott munkálkodik a Szentlélek."

dr. Sárik Eszter (internetről, evangelikus hu)

Gyülekezet-plántálás, gyülekezet-építés:

https://parokia.hu/v/gyulekezetepitok-a-peremen/

Egy teológus gondolatai (részletek egy riportból)

G.Á. riporter:
"Mit tekint a 21. századi lelkész legfőbb feladatának?"

Harmati Bence teológus hallgató:
"Azt, hogy áthidalja a szakadékot az idősebb és a fiatalabb gyülekezeti csoportok között. Ez lehetne a gyülekezetépítés és a misszió egyik alapvető pillére. Fontos, hogy ne csak kis csoportokban, hanem korosztályokon és társadalmi rétegeken átívelő nagy közösségben is megéljük a keresztény hitet. Ehhez először az Istenhez, majd egymáshoz fűződő kapcsolatainkat kell rendeznünk."


G.Á. riporter:
"Az ön esetében a hagyomány és önismeret kiegészítik egymást?"

Harmati Bence teológus hallgató:
"Igen! Felnézhetek a családomra, láthatom, hogy miként küzdötték meg a hit kérdéseit. Megismerhetem az ezzel járó nehézségeket, és láthatom életük áldásait is. De nemcsak ezekből merítek, hanem a gyülekezet hitben előrehaladottabb tagjaitól is. Ők megosztják a fiatalabbakkal az élettapasztalataikat, a megküzdési stratégiákat. Ezek a példák és a személyes döntés érlelte meg bennem az elköteleződést és azt a bizonyosságot, hogy én is tovább szeretném adni Isten örömhírét."

internetről, forrás: evangelikus hu

ÉLŐ KAPCSOLATOK

"... Azok a tradicionális, erős kapcsolatok..., azokat kell a mostani helyzetben is újra megerősíteni. Tehát nemcsak az interneten keresztül kommunikálni, nem várni arra, hogy bejöjjenek a hívek, hanem felkeresni a híveket. Szerintem egy egészen más pasztorális hozzáállás szükséges..."

T.G. statisztikus (internetről, reformatus hu)

"... a recept az, hogy az Igét hirdesse a lelkész. De komolyan, ennyi: az Igét hirdesse. Ha a gyülekezeti tag érzi, hogy ha kell, ha nem, a lelkész az Igét hirdeti, nem vág le belőle, - hálás érte és az ilyen pásztor körül kialakul egy valódi közösség. Én csak ebben tudok hinni.
A keresztény közösségekben is sokszor sok mindent kitalálnak, hogy hogyan vegyük fel a versenyt világi programokkal. De nem is tudjuk, és nem is kell. Ha moziba akarok menni, akkor nem ide jövök, ha táncolni akarok, akkor sem. Itt az Ige van. Krisztus van a látható Igén keresztül, ami a szentség, és a hirdetett Igén keresztül, ami az igehirdetés. A Szentlélek ezt áldja meg és e körül hoz létre élő közösséget."

Márkus Tamás András - internetről, axioma