Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 37 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2006. dec. 12., kedd 17:18 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6066
figyelő írta:
Ha "jók" lesztek, még "szenteste" előtt kaptok tőlem egy sajátkészítésű ajándékot..

Viszont leskelődni nem szabad. :P :D


én "jó' leszek,de honnan fogod te azt tudni? :roll:


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 12., kedd 17:34 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
-.


A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára cilla 2006. dec. 12., kedd 22:38-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 12., kedd 17:51 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 17., kedd 20:55
Hozzászólások: 1721
-


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára tavasz 2008. jún. 17., kedd 19:25-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 12., kedd 17:55 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Erika írta:
figyelő írta:
Ha "jók" lesztek, még "szenteste" előtt kaptok tőlem egy sajátkészítésű ajándékot..

Viszont leskelődni nem szabad. :P :D


én "jó' leszek,de honnan fogod te azt tudni? :roll:


Majd megkérlek, hogy eme állításodnál nyomd meg az orrod, s ha nem puha -> igazat mondasz.. :*:

(Talán elég lenne ilyen alapon első állításodat is elhinnem, amikor azt állítottad: jó voltál, de akkor honnan tudnám meg orrod keménységét.??) :P

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 13., szerda 10:07 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6066
Egyik karácsony este, mikor összegyűlt a nagycsalád, a testvéreim kisebb- nagyobb gyerekeivel előadtuk a Didergő királyt. Pár nappal előtte szétosztottam a szerepeket,volt király, udvari bolond, icike-picike lányka, fűtő, mesélő/majd felteszem a verset a Vers és virág topicba/ a gyerekek megtanulták,kicsit begyakoroltuk.
Olyan jó volt látni, ahogy a szülők lázasan igyekeztek a kéznél levő kellékekből minél élethűbbre felöltöztetni őket.
Nekem nagyon szép emlékem, biztosan nekik is.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 23., szombat 17:24 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Drága Barátaim, Testvérek és mindazok, akik remény szerint azok lesznek!

Ígéretemhez híven, a saját "sütésű" karácsonyi ajándékot ezennel tálalom.

Fogyasszátok lelki-szellemi egészségetek fejlődésére és az Úr dicsőségére!


Régi história


Volt Valaki, nagy szorgalmú, tehetséges, komoly terveket szövögető. Élete teljében családot alapított. Belevetette magát elképzeléseinek kivitelezésébe. Teljes odaadással dolgozott, önzetlen álmait szerette volna beteljesíteni, szeretteinek a javára és a maga gyönyörűségére. Jól alakultak ügyei, hiszen afféle ezermester volt, mindenhez értett, a nehézségek sem hátráltatták, inkább edzették energiáinak mozgósítását, értelmes befektetését. Esténként a közös jövőt beszélte meg élete párjával, kikérte véleményét egy-egy probléma megoldásáról. Békés harmóniában éltek. Az évek folyamán gyerekeik is születtek, két fiú és két lány.
Egyszer, egy távoli rokonától hír jött, hogy annak gazdasága romlásnak indult, nehézségek adódtak, egészségében is megroppant. „Valaki” emberünknek nem látszott más választási lehetősége, mint elutazni és segíteni a rendbehozatalnál, hiszen másra aligha számíthatott rokona. Szegények is voltak s világtól is elég elszigetelten éltek egy hegyoldalban.
Nincs mit tenni; nehéz szívvel vett búcsút szeretteitől, családjától – megígérve, hogy mielőbb igyekszik haza, bár nem lehetett tudni; meddig tart a szükségszerű távollét.
Abban az időben nem létezett még autó vagy repülőgép, így a jó kétezer kilométernyi út, benne átkelés az óceánon az akkori hajójárattal, csaknem három hónapot vett igénybe. De még időben érkezett, noha rokona állapota közelített a kritikushoz. Orvos után járás, ápolás és mindeközben az állatok és a kertgazdaság visszakormányzása a normális mederbe, bizony többet kívánt, mint egy-két évet. Már a harmadik esztendő is elfogyott ottléte alatt - közben ő maga is néhány hét pihenésre szorult, annyira kimerült a több embernek is becsületére váló szolgálattól – mire végre mindent elvégezve hazaindulhatott.
Nagyon-nagyon várta már a találkozást családjával, hiszen a rokoni szolgálat rengeteg tennivalójához is abból a reményből merítette az erőt, ami a viszontlátás öröméből fakad majd.
Valahogy a visszaút hosszabbnak, tovább tartónak tűnt. De lehet, hogy türelmetlensége miatt érezte így csupán.
Végre, már csak egy órányi gyaloglás választotta el otthonától. Elképzelte a nagy meglepetést és a túláradó boldogságot, amivel családja fogja fogadni. Írni, üzenni nem tudott jöveteléről, hiszen abban az időben telefon vagy posta sem állt az emberek rendelkezésére.
És eljött a nagy pillanat; ott áll háza ajtajában, torkában dobogó szívvel, keze a kilincsen. Zárva van, ezért kopog. Kisvártatva – megdöbbenésére – egy idegen férfi nyit ajtót, aki láthatóan igen otthonosan mozog a tulajdonos lakásában.
- Keres valakit? – hangzik a kérdés az érkezőhöz.
- A feleségemet és a családomat – szól a döbbent hangú válasz – És maga mit keres az én lakásomban? – kérdez vissza.
- Akkor rossz helyen jár, mert ez az én lakásom és az én feleségemmel lakunk itt. Gyere csak ki anya! – szól be a lakásba.
Némi bizonytalansággal, de a háttérből előjön asszonya. Az első meglepettségéből magához térve szól az ajtóban állóhoz:
- Kicsoda maga? Mit akar itt egyáltalán? - kérdezi szinte rezzenés-mentes, művi felháborodással.
Valaki szája csaknem tátva marad az elképedéstől, úgy érzi, menten eszét veszti. Másodpercekbe telik, mire magához tér és gyanítani kezdi a rettenetes valóságot. Megcsalták, kisemmizték, megtagadták, ellopták mindenét, gyalázatos összeesküvéssel.
- És a gyerekeim? – kérdi utolsó, reménytelen kétségbeeséssel.
- Itt nincsenek magának gyerekei – mondja szinte egyszerre az asszony és a ház „új lakója”.
- Hogyhogy nincsenek? – üvölt föl iszonyatos dühvel, vészjóslóan.
Ekkor a lakás belseje felől zajongás támadt, felpattant egy ajtó és mint fogságból szabaduló vad, rohant a nyolc éves Ádám apja felé, páni félelemmel és reménykedve mégis:
- Apa! Jaj, ne hagyj itt! Apa, apa! Vigyél el innen – zokogja, és hatalmas lendülettel veti magát az ölelő karokba nagyobbik fia.
A levegő megdermed – ahogy a házban lévők is. Szavukat sem kockáztatják, nemhogy tenni próbálnának is valamit. Anélkülis is tudják, hogy senki sem mondja; ha megkísérelnék a gyereket visszaparancsolni, aligha úsznák meg élve.
- Kisfiam, édes kisfiam! Becézi és úgy öleli magához az egyetlent, aki maradt neki vérei szeretetéből, mint aki összenőtt avval.
- Hát igen – sóhajt nagyot végül. – Így állunk, mi maradtunk egymásnak. De hogyan tovább?

Először is szálláshelyet kell keresnie, hiszen nem csak magáról szükséges gondoskodnia. Vannak remélhetően a környéken, akik emlékeznek rá és jó szívvel látják átmenetileg. De mi legyen azzal, ami mégiscsak az övé, amit álnokul eloroztak tőle? És mit tegyen a hűtlenekkel s a bitorlóval? Gyújtsa rájuk a házat?
- Megérdemelnék – dörmögi magában, de ezt a „megoldást” hamar elveti, hiszen ki tudja, gyermekei milyen megfélemlítés vagy „agymosás” miatt nem választották őt úgy, miként Ádám fia.
- Az igazság mégiscsak az én oldalamon áll – állapítja meg. – Nem hagyhatom büntetlenül ezt a törvénytiprást. Meg kell büntetni őket, hiszen azt hiszik; az a „győzelem”, amit álnokul véghezvittek. Sosem hittem volna – morfondírozik -, hogy ez lesz áldozatkészségem, rokoni szeretetem eredménye, hogy emberek ilyen romlottak tudjanak lenni…


„Saját világába jött, de övéi nem fogadták be Őt. Akik pedig befogadták, azok
at felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek..” (Jn 1,11-12).




2oo6. adventjén. Mihálovics Zoltán

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára figyelő 2006. dec. 24., vasárnap 16:49-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 23., szombat 17:41 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
Klassz a kalácsod Tesó! :)
Áldjon az Úr!
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 23., szombat 18:00 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Az Úré legyen minden dicsőség (ezért is)!

Cserébe küldhetsz egy kis beiglit.. :P

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 23., szombat 18:21 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 20:10
Hozzászólások: 381
Tartózkodási hely: itt
Nekem is ízlett ez a kalács, hála érte Istennek.

_________________
Az ÚR közel!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 23., szombat 18:35 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
Én ma megkaptam életem legszebb karácsonyi ajándékát:
13 éves fiam ma újjászületett víztől!
hallalujah!!! :)
üdv
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 23., szombat 21:37 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6066
Kedves Ex!

Egyetértek, ez valóban nagyon szép ajándék!

Dicsőség mennyben az Istennek...!


Kedves Figyelő!

köszönjük a meglepetést.Csak kár,h. ilyen szomorú...máskor úgy végződjön, hogy Valakiné éppen kitette a tornácra a párolgó beiglit,...mikor befordult egy bricska az udvarra.
-Ugyan miféle uraság jön hozzánk- hát a kedves Valaki szállt le a hintóról,...
és máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak..


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 24., vasárnap 12:33 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 04., szerda 10:02
Hozzászólások: 159
Tartózkodási hely: Révkomárom (Szlovákia)
Én is hoztam nektek egy kis ajándékot, legyen épülésetekre! :D

Johan Frinsel
Karácsonyi történetek


Az Üzenet

Hogy történhetett ez meg vele! Ámbár Vera valósággal kierőszakolta a dolgot. Most, így utólag, teljesen világos is lett számára, hogy is csinálta. Megvolt a maga saját taktikája erre. Megnyerő modorában újra meg újra ismételgette a saját felfogását, míg partnerét maradéktalanul meg nem győzte véleménye helyességéről. Vele szemben odavolt minden ellenállás, elolvadt, mint hó a napon. Ha valamit Vera a fejébe vett hat ökörrel sem lehetett eltántorítani attól.
Elég hamar rájött, hogy mire megy ki ez a játék. Kézzel-lábbal tiltakozott ellene, bár a kezdet kezdetétől tisztában volt azzal, hogy Verával szemben csak ő lehet vesztes.
- Természetesen, tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy – mondta Vera -, ezt el is magyaráztam a többieknek. De éppen amiatt van, hogy olyan tehetséges vagy, mert művészi adottságaid vannak. És ugyan ki csinálná meg, ha nem te?
Igen, ki csinálná meg különben? Ráadásul ez a szakmája – rendező, méghozzá a tévénél. Vera többször is hangsúlyozta, hogy ő az egyetlen, aki ezt meg tudja csinálni.
- Na jó, de ha én csinálom, én szabom a feltételeket. Sokkal jobbnak kell lennie, mint az elmúlt években. Úgy kell nekilátnunk, mint a tévénél – egyezett bele végül megadóan.
- Hát persze – felelte Vera -, máskülönben nem is téged kértünk volna meg.
- Ragaszkodom a jó megvilágításhoz, és legfontosabb a jó hangosítás, hogy a terem hátsó sorában is értsék, ami a színpadon elhangzik. Ezenkívül korhű kosztümök kellenek. Nem akarok öreg lepedőkből készült felismerhetetlen műremekeket. Olyan karácsonyi színdarabot akarok, amelynek van ÜZENETE.
- Pont ez az, amit mi is szeretnénk – bólogatott Vera. – Egy olyan karácsonyi darabot, amelynek ÜZENETE van, ami megszólít.
Hát igen, Így történt, amikor ő, Weiss Lukács, egy karácsonyi gyermekdarab rendezője lett!
Az első megbeszélésén azzal kezdte, hogy felsorolta, mi minden fontos a számára, mihez ragaszkodik. Számolniuk kell azzal, hogy addig nem nyugszik, míg tökéletesen nem megy az egész. Megismételte, hogy fontos a színdarab ÜZENETE. Nem lesznek papírtévék, vagy tornacipős pásztorok! Egy pásztor legyen mezítláb, és saruban. Farmernadrágos angyalok meg végképp nem lehetnek! Mindenki egyetértett vele.
Lukács egyre inkább belelkesedett. Főleg, amikor észrevette, hogy számíthat néhány egészen használható emberre. Például Arnoldra, aki a hangosítás megszállottja. Ismer minden fogást, és trükköt, úgyhogy tényleg lehet majd hallani az egész teremben a legvékonyabb hangocskát is. Ő szerezte be a mikrofonokat és a hangszórókat is. Egy gonddal kevesebb, legalább ezzel nem neki kell foglalkoznia.
A kibérelt teremnek nagy színpadja volt, igazi megvilágítással és kulisszákkal. Lukács azt akarta, hogy a gyerekek ruházata a lehető leghűségesebben ábrázolja a történelmi kort. Óriási munkát jelentett ez, de bizonyára megéri! Látott egyszer egy olyan darabot, amelyben a ruhácskákat csak egy-két madzag és biztonsági tű fogta össze. Az egész terem harsogott a nevetéstől, amikor szegény József elveszítette a nadrágját.
Mindenki el volt ragadtatva Lukács ötleteitől. Illetve csaknem mindenki. Az egyetlen kivételt Jan bácsi, egy idősebb ember képezte. Amikor a véleményét kérdezték, csak ennyit mondott:
- Szép, szép, de nem szabad elfelejtkeznünk a gyerekekről; végül is ők fogják előadni.
Hát igen, a gyerekek! Amikor Lukács elkezdett velük próbálni, majdnem az inába szállt a bátorsága. Negyven fiú és lány! Olyan lármát csaptak, hogy azt hitte az ember, hogy forradalom tört ki. Szerencsére ott volt Jan bácsi. Az énekeket tanította be a gyerekeknek, és a zongorán kísérte őket. Lukács a gyerekek felét legszívesebben azonnal hazaküldte volna. De Jan bácsi erélyesen tiltakozott ez ellen:
- Minden gyereknek játszania kell!
- Na jó – engedett Lukács, belátta ugyanis, hogy szüksége van Jan bácsira. Rá hallgattak a gyerekek, és neki nem került erőfeszítésébe, hogy lecsendesítse a társaságot.
Nagy nehezen sikerült elosztania a szerepeket. Jó sok időbe telt. Azoknak, akiknek már semmilyen szerepecske nem jutott, az angyalok kórusában énekelhettek. Ez a megoldás mindenkit kielégített, mert így tényleg minden gyereknek volt feladata. De az egyik kis fiúcska, a kis René olyan hamisan énekelt, hogy Lukács kénytelen volt pásztort csinálni belőle.
Rendezőjük lelkesedése gyorsan átragadt a gyerekekre is. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megértsék, mit vár tőlük és mi a darab jelentése. Gyakran kellet figyelmeztetnie őket:
- Hé, egy angyal nem áll így! Ne turkálj az orrodban, mindenki látni fogja a közönségből. Előre ki kell majd fújnod az orrod, mert egy angyal nem hord zsebkendőt a zsebében. Hát te meg mit csinálsz? Csak nem rágózol? El tudsz képzelni egy pásztort, amint rágógumit rág? Gyerekek, egyet szeretnék, ha megértenétek: Olyan karácsonyi darabot akarok, amelynek ÜZENETE van! Tudjátok mit értek ez alatt? Azt akarom, hogy úgy énekeljetek és játszatok, hogy megértsék a nézők, miért jött el az Úr Jézus ebbe a világba.
Lukács egyre jobban élvezte a próbákat a gyerekekkel. Csak egy gyerek okozott neki gondot – a kis René. Nem mintha nem akart volna jól játszani, csak éppen a döntő pillanatban mindig valahol máshol jártak a gondolatai.
- Pásztor! Mit álmodozol? Igen te, René. Megint elkéstél a belépéssel. Mit is kell most mondanod? Na?
- Azt mondom, hogy… hogy… -ennél tovább általában nem jutott.
- Csak ezt kell mondanod: „Nézzétek, világosodik!”
Teljesen reménytelen volt az eset, Renének ez sem ment. Lukács már réges rég másnak adta volna a szerepet, de Jan bácsi nem engedte.
- René már csak ilyen, egy kis álmodozó. De a szöveg nem okoz neki nehézséget, és ha mégis megakadna azért van a súgónk. Vera majd megsúgja neki.
- De nem akarom, hogy ez az egy fiú elrontsa az egész darabot – tiltakozott Lukács.
- Ugyan, biztos menni fog – vélte Jan bácsi. Ha valami baki becsúszik, egyszerűen tovább kell játszaniuk a többieknek. Ettől még nem szenved csorbát az előadás ÜZENETE.
Lukács nem harcolt tovább az igazáért. Jan bácsinak tényleg minden gyerek egyformán fontos.
Az előadás előtt egy héttel René megbetegedett. Lukács egy másik fiúnak adta a szerepét, aki a fogadóst játszotta. Kitűnően ment minden. René mindenáron részt akart venni a próbákon még betegen is, de az édesanyja nem engedte el. Azt mondta, hogy abból még nem lesz baj, ha egy próbát elhalaszt az ember. Ám ez nem nyugtatta meg Renét. Tudta magáról, hogy rossz színész. Tulajdonképpen saját maga hibás ebben, de nem tud rajta változtatni. A tanára is mindig azt mondja róla, hogy álmodozó. Pontosan tudta, hogy mit kell mondani, de amikor Jan bácsi zongorázott és a gyerekek olyan szépen énekeltek, akkor mindenről megfeledkezett, ami körülötte történt. Olyan volt, mintha igazi angyalok és pásztorok állnának előtte. Már ott is volt Betlehemben, és az Úr Jézusra gondolt. Aztán hirtelen neki kellett volna megszólalnia, de olyan gyorsan nem tudott visszaemlékezni mit is kell mondania. Lukács úr mindig leszidta emiatt. Na de majd az előadáson menni fog. Ha az a sok ember mind nézi őket, majd összeszedi magát és nagyon fog figyelni. Annyira szerette volna jól csinálni, hogy minden néző megértse, hogy miért jött az Úr Jézus a világba.
Számára teljesen világos volt. Mindannyiunkért… Hát ezt is énekelték. Jan bácsi beszélt nekik erről. Hogy az Úr Jézus azért jött, hogy az emberek szívében lakjon. De a legtöbben nem akarták befogadni őt. Csak egy istállóban talált helyet. De ő, ő be akarja fogadni az Úr Jézust. Jan bácsi azt mondta, hogy ha valaki szereti az Úr Jézust, akkor kérje meg Őt, hogy költözzön be a szívébe. Ezt Jézus meg is teszi akkor, és benne is marad. Ez a karácsonyi színdarab ÜZENETE.
Egész pályafutása alatt még soha nem volt ilyen ideges Lukács, mint a karácsonyi darab előadásának estéjén. Még olyan sok tennivaló volt hátra. Mindenki akart tőle valamit, úgyhogy arra is alig volt ideje, hogy pár falatot bekapjon.
Nagy sikert arattak a díszletek Minden olyan valóságosnak tűnt. Mintha 2000 évvel ezelőtt, Betlehem utcáin járna az ember. Arnold sem túlzott, amikor azt ígérte, hogy a hangosítással minden rendben lesz. Kitűnő volt a hangminőség, és olyan jól helyezte el a mikrofonokat, hogy az egész teremben lehet majd hallani minden egyes gyermeket a színpadon. Minden terv szerint alakult.
Már özönlöttek is befelé a terembe a várakozásteljes nézők. Lukács rettenetesen ideges volt. Alig győzte nyugtatni az izgatott gyerekeket. Még szerencse, hogy Jan bácsi ott volt. Nélküle nem is boldogult volna a felbolydult gyereksereggel. Egyszer csak ott állt előtte René. Lukács már nem is gondolt rá, örült, hogy ilyen egyszerűen megszabadult a problémától. A kis René nagy, várakozásteli szemekkel nézett Lukácsra:
- Meggyógyultam.
- Örülök neki, René. De szerepedet oda kellet adnom másnak.
Ijedten vette észre, hogy a gyerek szemei megtelnek könnyel.
- Pedig biztosan… biztosan menne – dadogta.
Lukács rázta fejét:
- Most már nem lehet rajta változtatni. Ülj le szépen a nézők közé, és onnan mindent jól fogsz látni.
Jan bácsi Lukács karjára tette széles kezét, és halkan így szólt hozzá:
Ezt nem teheted. Nézd csak a fiút! Katasztrófa lenne a számára; annyira örült ennek a mai estének.
- És ha elrontja?
- Akkor se dől össze a világ. De én azt hiszem, menni fog neki!
- Ám legyen. Szerepelhet, de nem pásztorként – adta be derekát Lukács. – René, jól figyelj. Most már András a pásztor, ezen nem változtatunk. Te viszont átveheted az ő szerepét mint vendéglős. Amikor jön József Máriával és megkérdik tőled, hogy lenne-e szállás, neked semmit se kell mondanod, csak rázod a fejed, hogy nincs. Értetted? Láttad eleget a próbákon, ugye? Tehát a kellő pillanatban rázod a fejed, megegyeztünk?
René elsápadt. De Lukács már ott sem volt, annyi dolog várt még rá.
Pontosan 8 órakor felemelkedett a függöny, és elkezdődött a darab. Minden remekül folyt. Lukács oldalról, a színpad mellől figyelte művét. Kitűnően játszottak a gyerekek, csodálatosan énekeltek az angyalok. Lassacskán megnyugodott. Megérte a fáradságot, a hetekig tartó próbákat. A súgólyukban gubbasztó Verának semmi dolga nem akadt.
Olajozottan folyt az előadás. Mária és József megérkeztek Betlehembe. Valóban fáradtnak látszottak, mint akik napok óta úton vannak. Bekopogtak a fogadóba, mire a vendéglős kilépett feleségével.
- Messziről jöttünk, és nagyon elfáradtunk. A feleségem ráadásul gyermeket vár. Nem lenne egy kis helyük, ahol meghúzhatnánk magunkat éjszakára?
René megkövülten állt előttük, szemei tágra nyíltak a döbbenetében. Nyitotta száját, mintha mondani akarna valamit, de nem jött ki hang a torkán. A nézők körében nőtt a feszültség.
- Nem – súgta Vera. René mintha meg se hallotta volna. Csak bámulta Józsefet és Máriát, és patakzottak a könnyei. A vendéglősné mentette meg a helyzetet: a kelleténél kicsit hangosabban is „nem”-et mondott, megragadta René karját, behúzta a házikóba, és becsapta maguk mögött az ajtót. Odabentről azonban szívet tépő sírás hangzott fel:
- Nem hagyhatom kint őket!... Nem akarom az Úr Jézust elküldeni! - zokogta René.
Lukács magán kívül volt dühében. Nem igaz! Ez a kis ügyefogyott az egészet elrontotta. Tudta előre. És ez a nyavalyás hangosítás, mindenki hallotta a fiú bömbölését. Tajtékozva fordult Jan bácsi felé. „Tönkretette az egész munkámat…” – akarta mondani, de torkán akadt a szó, amikor meglátta az öreg könnyes szemeit.
- Azt akartad, hogy legyen a karácsonyi darabnak ÜZENETE. Teljesült a kívánságod – súgta amaz a rendezőnek.
Lukács csak akkor vette észre, hogy milyen csönd lett a teremben.

_________________
"Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket." / Jn. 15, 12./


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 24., vasárnap 15:04 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 11., szerda 13:59
Hozzászólások: 496
Tartózkodási hely: Kassa kerülete
Köszi Gabri, ez nagyon szép!
Szolgáljon épülésünkre!

_________________
Én választottalak titeket.. Jn 15,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 24., vasárnap 16:51 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Erika!

Nem a hangulatkeltés volt a szándékom, hanem az isteni vérző szív bemutatása a világ állapota miatt..

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 24., vasárnap 23:34 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6066
Kedves Figyelő!


Nagyon sajnálom, h. beleszóltam a történetedbe,bocsánatot kérek.

Tulajdonképen csak eszembe jutott, amit a nagyapámról meséltek, aki az 1. világháború idején kint rekedt Amerikában és 7 év után váratlanul érkezett haza. Nagymama kapált az út mellett, onnan nézte, miféle úriember érkezik a faluba...ezért írtam ilyen boldog véget..


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 37 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség