vitaindítónak egy idézet, hogy a forrást is közöljem: M.P. monogrammal jelent meg, de véletlenül sejtem, hogy ez Morvai Pétert takarja...
Idézet:
Az életrajzírók többnyire Istentől elfordult, az egyházi szolgálatban kudarcot vallott, a vallást a festészetre cserélő embert látnak Van Gogh tragikus sorsában. Kathleen Powers Erickson, a Chicagoi Egyetem teológiaprofesszora szerint azonban a művész nem Istennek, hanem a holland kálvinista egyházra mondott valójában nemet. „Bár sikeres volt a lelkészi szolgálatban, a református hierarchia elutasította őt, ezért kereste ezután a prédikálás helyett a művészetben azt a szabad kifejezési módot, amelyen keresztül a láthatón túli világról, az igazi valóságról szólhatott” – írja Erickson az Örökkévalóság kapujában című (Van Gogh egy híres képének címét viselő) könyvében, amelyben van Gogh spirituális életrajzát írta meg. A teológus azt állítja, hogy a festő őszinte elhivatottsága arra, hogy válogatás nélkül, ha kell, a nincstelen parasztoknak is az evangéliumot hirdesse, ellentétben állt a bibliakritka által áthatott, meddő, bigott moralizálásba merült hivatalos egyházzal, amely kivetette magából Van Goghot. „Ó, valóban nem vagyok a mai kereszténységnek barátja – írja egyik késői levelében –, pedig az alapítója a legmagasztosabb személy volt.” A talajt vesztett hit és a mardosó bűntudat – ami ott van az elválaszthatatlan, sötét árnyék formájában a Festő úton hazafelé című híres képén is – az önpusztítás felé sodorta a művészt, de a vágy ott maradt benne a tisztaság, „a fény fehér sugarai” iránt. Egyszer azt mondta öcscsének: „Úgy érzem, rettenetes szükségem van valamire – vallásra, ha mondhatom ezt a szót. Aztán nekiindulok éjszaka, hogy megfessem a csillagokat”.