Kategóriák

Jézus, Te égi, szép, tündöklő fényű név,
Legszentebb itt alant e föld ölén.
Benned van irgalom, Terólad zeng dalom,
Erőd magasztalom, ragyogj felém!

Az élet száz veszély - én lelkem mégse félj,
Míg Ő hord karjain, hű Mestered,
Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled.
Töröld le könnyedet, Jézus szeret.

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el Mesterem tetszésedet,
Alázattal tele, hadd merüljek bele,
Hisz idegenbe’ jár itt gyermeked.

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át a lelkem otthonát,
Világosságodat elérhetem.

Csend van bennem
Keresztyén közösségi énekek

A sorozat első darabja egyben a legnépszerűbb is. A felvételeken régi szép ébredési énekek, halleluják hallhatók.
A gazdag zenei kíséret elmélyíti a lelki élményt.

Keresztút Kiadó, 1993

A kiadó döntése alapján a felvételek 2009-től szabadon felhasználhatók.

A mélyből kiáltok, Jézus,
A bűnöm verme, de mély!
Rám omlott az átok, Jézus,
Oly szörnyű, sötét az éj!
Ha nem jössz segélyre, Jézus,
Kialszik minden remény
És itt a vak éjbe’ Jézus,
A mélybe’ veszek el én!

Te mindent vállaltál, Jézus,
Kínt, szégyent ott fenn a fán,
És értem meghaltál, Jézus,
A véres, bús Golgotán.
Nagy üdvöt szereztél, Jézus,
S én hittel elfogadom,
A szívem cserébe, Jézus,
Tenéked odaadom.

Ó, Téged szeretni, Jézus,
A szívem boldog joga,
És Téged követni, Jézus,
Az élet célja maga.
Tevéled haladni, Jézus,
A mennyek felé menés,
És Nálad maradni, Jézus,
Az béke megpihenés.

A Lelked vígasztal, Jézus,
És Ő ad mindig erőt.
A lelkem magasztal, Jézus,
S megvall a világ előtt.
Örömmel megyek be, Jézus,
Tehozzád a mennybe fel,
S ott fenn az egekbe’ Jézus,
Te rólam vallást teszel.

Magára vette szennyes ruhámat,
Így békíté meg Istent, Atyámat,
Így békíté meg, így békíté meg Istent, Atyámat,

Kín, mi Őt érte, nekem volt szánva,
De Ő felvitte a Golgotára,
De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára.

Szerelmes szíve szakadt meg értem,
De eltörölte mind-mind a vétkem,
De eltörölte, de eltörölte mind-mind a vétkem.

Jézus, Te drága, mit adjak Néked?
Összetört szívem hozom elébed.
Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed.

Egy szív érettem dobogott.
Egy szívben nagy fájdalom volt.
Egy szív érettem szenvedett.
Egy szív érettem megrepedt.

Egy szívben nagy szánalom élt.
Egy szív szerette a szegényt.
Egy szívben nem volt semmi folt.
E szív Jézusom szíve volt.

Ha szívedre búbánat száll,
Jőjj Jézushoz, mert szíve vár.
E szívben van számodra hely.
Jőjj, szíved itt békére lel.

Rád bízom, Rád bízom a nehéz napokat Rád bízom.
Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat is.
Sorsom legyen a Te kezedben,
Biztos helye van a féltő szívedben, ezért hát
Rád bízom...

Nem félek, nem félek, ha volna mitől is nem félek!
Nem félek, nem félek de kérem az erődet.
Támaszt keresek az erődben,
Vígaszt a szomorú, nehéz időkben, ha lesznek.
Nem félek...

Reménység, reménység a holnap felől is reménység.
Reménység, reménység megtart, ha jön a kétség.
Fény lesz ott, ahol ma sötétség,
Élet ott, ahol ma reménytelenség, ezért hát
Reménység...

(Vándor Gyula)

A tegnap terhe már a tegnapé,
A holnap árnya még a holnapé.
Minden új reggelen örök utitársam köszönthetem:
Jó reggelt, Uram, Jézus, jó reggelt öröm,
Jó reggelt békesség, jó reggelt kegyelem!
Jó reggelt, Uram, Jézus, jó reggelt öröm,
Jó reggelt békesség, jó reggelt kegyelem!

Új szívet adj, Uram, énnekem,
Új szívet adj, én Istenem,
Amely csupán csak Teérted ég,
S Véled jár szüntelen, csak Véled szüntelen.

Nyájas, vidám, szelíd jó szívet,
Mely Jézusom Te lakhelyed,
Hol egyedül a Te hangod szól,
Mely Véled van tele, csak Véled van tele.

Jézus, a Te gyógyító kezed
Megfogta már a szívemet.
S én is tudom bűntelen leszek,
Majd Nálad odafenn, a mennyben odafenn.

Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád,
Aki Jézussal járt, s benne hitt,
Ragyogó koronát, fehér égi ruhát,
Hárfa húrjait pengethetik.
Igen, ott minden kész, igen ott minden kész,
Minden győztesnek jár örök rész.
Boldog véghetetlen öröm vár odafenn,
Jézusért én is elnyerhetem.

Vígan lépkedünk színarany utcákon át,
Halljuk angyalok dicséretét,
Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát,
Aki vért ontott bűneinkért. Igen, ott...

Élet forrása kínálja élő vizét,
Tiszta hűs vizét bőségesen.
Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét,
Halál nem lesz ott, éjszaka sem. Igen...

Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk,
Ha Ő bennünket keblére von,
Jézus szívére hajthatjuk fáradt fejünk,
Nála béke vár és nyugalom. Igen...

Ott a messze földön árván, hontalan,
Halld meg a kiáltást, fiam, fiam!
Vár Atyád szerelme, vár rád vígasza
Jőjj a messze tájról, ó, jőjj haza!

Rajtad a nyomornak súlyos terhe van,
Tested, lelked szenved, fiam, fiam!
Vár Atyád...

Búsan, összetörve jársz, vigasztalan,
Megpihenni vágyol, fiam, fiam!
Vár Atyád...

Nézd, a rossz világnak csak fullánkja van,
Drága csak nekem vagy, fiam, fiam!
Vár Atyád...

Szómnak ellenállnod úgyis hasztalan,
Jőjj, mert egyre várlak, fiam, fiam!
Vár Atyád...

A szívem, Jézus, már a Tiéd,
Csak Benned bízom én.
Ha szódat hallom, drága Igéd,
Rám ragyog a fény.
Tenger mélye rejti bűnöm,
Mind Te vetted el.
Új lélekkel énekelem:
Szép az életem!

A lelkem, Jézus, már a Tiéd,
A célt már jól tudom,
Csak Véled jár és Te vezeted
Végig az úton.
Mindig tartod két kezemet,
Nincs már félelem,
Boldog szívvel mondhatom el:
Szép az életem!

Az éltem, Jézus, már a Tiéd,
Csak Benned bízom én,
Hisz érted él, Te szórhatod szét
Gyertyám kis fényét.
Mocskát, szennyét mind lemosod,
Mily nagy kegyelem!
Jézus Krisztus, megköszönöm,
Hogy szép az életem.

Bízom benned, Uram Jézus,
Benned bízom egyedül
Kit kegyelmed árja hordoz,
Az bizton üdvözül.
Bízom benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó,
Én bízom benned, Uram Jézus,
Igéd bíztat reá.

Mint a pásztor gyenge bárányt,
Úgy vezet folyvást kezed,
S annak, aki rád tekint csak,
elesni nem lehet.
Bízom benned, Uram Jézus...

Gondot is viselsz Te rólam,
Hordod minden terhemet:
Hogyne bízna szívem abban,
Ki engem úgy szeret!
Bízom benned, Uram Jézus.....

Bízom benned, Uram Jézus
Add, hogy mindig így legyen:
Bízzam benned, bármi érjen
És bízzam szüntelen.
Bízom benned, Uram Jézus,

Velem vándorol útamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem az célhoz,
Ő a győzelmes, hű vezér.
Ő a győzelmes, hű vezér.

Velem vándorol útamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik
Ő az éltető tiszta fény.
Ő az éltető tiszta fény.

Velem vándorol útamon Jézus,
Ez a vígaszom, baj ha jő.
Bármi\' súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő.
Segít hordani, ott van Ő.

Velem vándorol útamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét.
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd.
Amíg irgalmas karja véd.

Velem vándorol útamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én.
Nevét végtelen áldom én.

Mért félig Tied a szívem az életem,
Mért félig, miért csak félig.
Hiszen egészen Teneked adtam
Maradék nélkül teljes magam.
Most, íme mégis visszaragadtam,
Hűtlen az éjem, nappalom, könyörülj rajtam, Jézusom!

Mért félig, kerülöm el a bűn ajtaját,
Mért félig, miért csak félig.
Sajnálom én is, hogy megtagadtam
Sokszor Neved és szégyelltelek.
Nem jó így nékem megosztva élnem!
Hűtlen az éjem, nappalom, könyörülj rajtam, Jézusom!

Mért félig, követem az utat, hol Te jársz,
Mért félig, miért csak félig.
Magam is látom, nem az az élet,
Ami betölti napjaimat,
Idegen tűzben égek el, érzem,
Hűtlen az éjem, nappalom, könyörülj rajtam, Jézusom!

Nem félig állt a kereszted a Golgotán.
Nem félig, nem is csak félig,
Vállaltad értem, teljes egészen
Bűneim súlyát, ítéletét,
Mit adok érte oda cserébe;
Hűtlen az éjem, nappalom, könyörülj rajtam, Jézusom!

(Vándor Gyula)

Csend van bennem, és emlékezem,
Képe a múltnak ím, megjelen,
Vétket látok s gondozó kezet,
Szennyből, a sárból, mint kivezet.

Mért szeret Isten, mért szeret még,
Hogy lehet mért nem mondja ki: elég!
Féltő karja újra átölel,
Áttört kezéhez szívem közel.

Csend van bennem, és emlékezem,
Mily sok ajándék, nagy kegyelem,
Mily sok áldás, mily sok türelem
Kísérte végig az életem.
Mért szeret Isten...

Csend van bennem, és emlékezem
Sokszor volt könnyes mindkét szemem,
Oly sok bánat, fájdalom is ért,
Hozzá futottam irgalomért.
Mért szeret Isten...

Csend van bennem, és emlékezem,
Hála, dicséret él szívemen.
Hogy köszönjem múltat és jelent,
Holnapom védő, őrző kezet.
Mért szeret Isten...

(Vándor Gyula)

Ó, terjeszd ki, Jézusom
Oltalmazó szárnyad.
És csitíts el szívemben bút, örömet, vágyat!
Légy mindenem, légy fényem,
Sötéten jő az éj.
Nagy irgalmadból élnem
Szüntelen Te segélj!

Ó, mosson meg az értem,
Bőven hullt drága vér.
Új életért könyörgök,
Újult akaratért.
Kicsik, nagyok mind kérünk,
Őrködj vigyázva ránk!
Békességedbe térünk,
Te áldd meg éjszakánk!

Miért hogy Ő, kit angyalének dicsért,
Költötte ránk szerelme kincseit,
Vagy mint a pásztor elveszett után járt,
Elmémmel fel nem foghatom, miért?
De azt tudom, hogy Júdeából származott,
Hogy Betlehemben jászolágya volt,
Hogy Názáretben élt és ott volt otthona,
Ím így jött el Ő, a Világ Megváltója.

Nem érthetem, miért szenvedett némán,
Békéje fénylik Golgota hegyén.
Szíve miért szakadt meg a keresztfán,
Tövisből mért kapott ott koronát?
De azt tudom, hogy megtört szívek orvosa,
Bűn, félelem tüzét megoltja Ő,
Megterhelt lélek láncait leoldja,
Ezért jött el Ő, a Világ Megváltója.

Miképpen áldja Őt magát majd a Föld,
Ha egy szaván a béke lesz az úr,
Vagy sejted-é az ujjongásnak árját,
Ha minden szívet lénye majd betölt?
De azt tudom, hogy angyalének ujjong,
Megváltott lelkek hangja zengi Őt,
Az Ég a Földnek, Föld az Égnek mondja:
Végre király Ő, a Világ Megváltója.

Üzenet
Keresztyén közösségi énekek

A közkedvelt ébredési énekek mellett néhány kevésbé ismert, bennsőséges dal - mint pl. Füle Lajos: Reggeli fohász c. versének megzenésítése - is felkerült a közösségi énekek sorozat következő hanganyagára.

Keresztút Kiadó 1994

A kiadó döntése alapján a felvételek 2009-től szabadon felhasználhatók.

A jászolban ki az ott, kit imádnak pásztorok?
Ő az Úr, csodák csodája, Ő az Úr, a Menny Királya!
Térdre hullva hódolunk, Néked, ó, Krisztus Urunk.

Kis hajlékban ki az ott, szolgaként ki fáradott? Ő az Úr…

Gecsemánéban amott, éjjel ki fohászkodott? Ő az Úr…

Golgotán, vaj ki az ott, bűnünkért ki áldozott? Ő az Úr…

Vajh’ ki az, ki sírból ott harmadnap feltámadott? Ő az Úr…

Nem értem én, hogy mért szeretsz Te engem,
Nem értem én, hisz méltatlan vagyok.
Bűn, gyengeség betölti minden órám,
Ezért nem értem, hogy miért szeretsz.
Nem űzöl el, ha látod gyengeségemet,
Türelmesen csak egyre vársz,
És újra megbocsájtsz.

Csodálkozom, hisz önmagam sem értem,
Hogy élhetek ily háládatlanul.
Fizetve így, sok jóságod feledve,
Viszontszeretni képtelen vagyok.
Pedig tudom, nagy ára volt, hogy élhetek;
Magadra vetted bűnömet,
Hogy így Tiéd legyek.

Igen, Tiéd, Tiéd kívánok lenni.
Test-börtönöm szűk és szoros nagyon.
Sötét verem bilincse szertehulljon,
Világosság derüljön útamon!
Szeretni mást, szeretni Téged végtelen -
Rád bízom sorsom, életem,
Dícsérjen szüntelen!

A nagy mélységből szüntelen
Hozzád kiáltok, Istenem,
Haláltól mentsd meg lelkemet,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök,
Fiad érettem onta vért,
Fogadj be Jézusért!

A bűn sarában élve lenn,
A jóra lelkem képtelen,
Fogadd be gyenge gyermeked,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok jövök…

A bátorságom gyávaság,
A bölcsességem kábaság,
Más nem segíthet, ha Te nem,
Fogadj be, Istenem!
Amint vagyok jövök…

Az életem, üres, szegény,
Nincs benne fény, de van remény,
Hogy akinek kegyelme nagy,
Vesznem engem se hagy.
Amint vagyok jövök…

Üzeneteidet szívem falára írjam,
Vígasztalásaid legyenek itthon nálam,
Reménységeimet a keresztfához kössem,
A Lélek legyen út közötted és közöttem.

(Füle Judit - Füle Lajos)

Szívem zeng a nagy csodáról,
Krisztusról, ki nálam járt.
Megtudtam, hogy énmiattam
Golgotán halt kínhalált.
Igen, én is zengek Róla
S térdre hullva áldom Őt,
Szentekkel majd együtt, Nála
A kristály-tenger előtt

Elveszett voltam, halál várt,
Bűnben éltem céltalan.
Boldogságot nem találtam,
Űztem bár, de hasztalan.
Igen, én is zengek Róla...

Összezúzott testem, lelkem
Elgyengült, s így bűnösen
Két kezébe roskadtam le,
S Néki adtam életem.
Igen, én is zengek Róla...

Ó, de most, hogy újra élek,
Napjaimnak célja van:
Szolgálni a menny Urának
Víg örömmel boldogan.
Igen, én is zengek Róla...

Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be
És mindent, mindent adj meg énnekem,
Mi lelkem Hozzád vonja, Hozzád kösse,
Tekinteted kísérjen szüntelen.

Ha nem, mint győztes járulhatok Hozzád,
A vereségem mégis elviszem,
Jól tudom én, aláhajol sebemhez
A Te irgalmad szánva, szelíden.

Örömöm hálás, ujjongó dalával,
Uram, eléd, ha nem siethetek,
Elsírhatom a bánatomat Néked,
Koldulva bíztató tekinteted.

Bűnnel borított arcom felemelni
Nagy tisztaságodhoz, ha nem tudom,
Odaborulhatok a lábaidhoz
Vétkesen és szegényen, Jézusom.

A gecsemánei kertből a Golgotára fel,
Kis ösvény tart, s a lelkem ma arról énekel:
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

Mert szánt és szeretett minket, a Mester arra ment,
S hogy bűnben el ne vesszünk, ott vérzett Ő, a szent.
E keskeny út a mennybe visz…

Ó, égi szeretet mélye úgy látta, elveszünk,
S kihulló drága vére lett üdvünk, életünk.
E keskeny út a mennybe visz…

Ó, menj a szent keresztfához, te bűnös,l elveszett,
Ott békét adnak néked, a vérző, mély sebek.
E keskeny út a mennybe visz…

És ajkad énekre nyílik, új ének áldva kél,
Fenn zengik égi népek a Bárány székinél:
Ki mindent ím elvégezett, ment az úton és vérezett.

Tégy, Uram engem áldássá,
Lelkedet úgy várom,
Tedd Te a szívem hálássá,
Hogy Neked szolgáljon!
Bárhova küldesz, ajkamról
Zengjen az új ének:
Tégy, Uram engem áldássá,
Oly sok a bús élet!

(Füle Lajos)

Keressétek az én orcámat szüntelen,
Szüntelen, szüntelen,
Kívánjátok az én erőm, mely védelem,
Néked is gyermekem.

Keresem a Te orcádat,
Uram, Jézus, Királyom!
Fájdalom, de bűneimtől
Oly sokszor nem találom.

Keressétek az én orcámat...
Kívánom a Te erődet,
Uram, Jézus, Királyom,
Mégis, néha saját erőm
Kudarcát kell bevárnom.

Keressétek az én orcámat...
Kereslek, Jézus, magamban,
Erőd, orcád, életed,
Szeretném, ha tetteimben
Hordozhatnám képedet.

(Vándor Gyula)

Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied, én Istenem,
Ki gyógyítná meg beteg szívemet, ha csak Te nem?

Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz, ha nem szeretsz,
Nem bírok járni, ha nem támogatsz, ha nem vezetsz!

Nincs örömem, körültem, mint az éj, minden sötét,
E bús homályt a tiszta égi fény, hadd űzze szét!

Ó, Jézusom, mossa el bűnömet a drága vér,
Amit Te ontál, égi szeretet, a bűnökér’.

Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad, szívem óhajt!
S hűséged árja égő szomjamat eloltja majd.

Uram, a csendet vágyom én,
Csendet a szívem legmélyén,
Nem vágyom én hírt és nevet,
Nem mondok már igent, s nemet.
Mély bennső csendre vágyom én,
Mély bennső csendre vágyom én!

Kell, hogy szívemben csend legyen,
Bármilyen nagy az örömem.
A szív úgy fél, a szív úgy fáj,
Ne ejtsen szót, panaszt a száj!
S bármilyen nagy a félelem,
Kell, hogy szívemben csend legyen.

Atyám, segíts ily csendre el,
Aranynak próba-tűz jövel!
Atyám, tisztíts meg teljesen,
Míg fényed bennem megjelen!
Atyám, tisztíts meg teljesen,
Míg fényed bennem megjelen!

Hála, hogy bennem csend lehet,
Nagy boldogság, hogy Ő vezet.
Vele szívemben béke él,
S csendben az útam mennybe ér.
Hála a csend enyém lehet!
Atyám, vezérelj engemet!

(Vándor Gyula)

Nagy Istenem, ha nézem a világot,
Melyet teremtett szent „Legyen!” szavad,
Ha itt a földön millió lényt látok,
Kiket igazgatsz s táplálsz egymagad,
Szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!
Szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!

Uram, Igédben hogyha megtalállak,
Ha látom ott kegyelmes tetteid,
Választott néped amint egyre áldod,
Türelmesen viselve bűneit. Szívem feléd ...

Ha Jézust látom itt a földön járva,
Alázatos, türelmes szolgaként,
Látom, hogy áldást áraszt e világra,
S kereszthalálra adja életét. Szívem feléd ...

Ha földre nyom a búnak, gondnak terhe,
Szegény szívem halálosan beteg,
S hozzám hajol az Úrnak szent kegyelme,
S lelkem az ő irgalma menti meg. Szívem feléd ...

Jöjjetek Krisztust dicsérni,
Bízó szívvel Hozzá térni,
Énekekkel zengve kérni,
Krisztus népe, jöjjetek!

Bűn, pokol már búban éljen,
Ördögöt hadd ölje szégyen!
Üdvösségünk szent ölében
Már levetjük mind a bút.

Küldte Őt az Úr kegyelme
Öröklétre, győzelemre,
Hogy szívünket felemelje
Boldogságos ég felé.

Irgalommal szánva minket,
Nagy jósága ránk tekintett
S ördög-csalta bús szívünket
Menny-magasból látni jött.

Áldott óra, boldog óra,
Nagy hitünknek meghozója,
Ajkunk zengő hálaszóra
Nyílik, édes Jézusunk.

Jászol-ölben drága gyermek,
Ég felé vigyen kegyelmed,
Hol dicsérve énekelnek
Édes hangú angyalok.

Szelíd szemed
Keresztyén közösségi énekek

Kiadványunk a Református Énekeskönyv énekeiből válogat, a dallamok eredetét idéző hangszerelésben, ugyanakkor mai, friss hangzásvilágban. Az énekesek bennsőséges megszólalása - imádság.

Keresztút Kiadó 1995

A kiadó döntése alapján a felvételek 2009-től szabadon felhasználhatók.

Ki Istenének átad mindent,
Bizalmát csak belé veti.
Azt csudaképpen őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett,
Az nem fövényre épített.

A súlyos gondok mit használnak,
A sóhaj, sok jajszó mit ér,
Ha sebeink még jobban fájnak
S minden nap kínunk visszatér.
Így terhünk egyre súlyosabb,
Ha lelkünk búnak helyet ad.

Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz.
Az Úr-rendelte kegyelemben
Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk,
Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

Zengj hát az Úrnak, s járd az utat,
Mit éppen néked Ő adott.
A mennyből gazdag áldást juttat,
S majd Jézus ád szép új napot.
Ki Benne bízik és remél,
Az mindörökké Véle él.

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Jól látja minden bűnömet.
Személyemet ne vesse meg
Szelíd szemed, Úr Jézus.

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Tekintsen rám, ha roskadok,
Adjon békét, bocsánatot
Szelíd szemed, Úr Jézus

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Tudom, hogy vádat is emel,
Vétkeztem én, ítéljen el
Szelíd szemed, Úr Jézus.

Szelíd szemed, Úr Jézus
Elítél, bár lásd, én megint
Csak várom, hogy majd rám tekint
Szelíd szemed, Úr Jézus.

Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere,
Halk hívása tisztán hallik: Jer, kövess, ó, jöjj ide!

Vedd a példát Andrástól, Ki hallva hívó szózatot,
Hálóját se vonszolá ki, Érte mindent elhagyott.

Jézus hív, hogy Őt imádjad, megragad, hogy el ne ess,
Mert kísért öntelt világod: Jöjj, engem jobban szeress!

Ha nehéz az élet terhe, roskadozva hordom azt,
Bús orcám, Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

Uram, hozzám légy kegyelmes, tedd Tieddé szívemet,
Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Már keresztem vállra vettem,
Érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy, árva lettem,
Honja vesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém.

Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék;
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen búm, mely könnyet adjon,
Míg szerelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.

Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el;
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell.
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya;
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál menny-fia?

Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad,
S az örök menny fénykörébe
Bévezet majd szent Urad.
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándor-életed,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.

Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat,
Így mondom, mert magam rég annak érezem.
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat,
Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat, s minden parancsodat.
Egy vágyat hagyj nekem, hogy halljam és kövessem,
Szent igazságodat, szent igazságodat.

Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra,
A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem.
Te fejted meg nekünk, te hű szíveknek atyja,
Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem!

Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek,
És fennen hirdetik felséges rendedet,
Ha nem Te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet,
De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

Szólj, szólj, én Istenem, szól hangodból a jóság.
A lelkem megfeszül, s a hallásban segít.
És szódban meglelem az örökkévalóság
Jó édességeit, jó édességeit.

Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek,
Szólj, hogy legyen szavad ír, s gyógyító erő!
Szólj, s dicsőséged úgy még szebben tündökölhet
És mindörökre nő, és mindörökre nő!

Lelki próbáimban Jézus, légy velem,
El ne tántorodjék Tőled életem!
Félelem, ha bánt, vagy nyereség kísért,
Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért!

Ha e világ bája engem hívogat,
Nagy csalárdul kínál hitványságokat
Szemem elé állítsd szenvedésidet,
Vérrel koronázott szent keresztedet.

Tisztogass bár bajjal olykor engemet,
Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet!
Bár e test erőtlen, Te oltárodon
Keserű pohárral, hittel áldozom.

Ha halálra válik testem egykoron,
Ragyogjon fel Lelked e hitvány poron!
Ama végső harcon rád bízom magam,
Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz,
Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.
Mi mondjuk, hogy miénk vagy, Te vagy a név, a jel,
Ó, szégyen, hogy Te légy az, akinek várni kell.

Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz;
Könny-marta kedves arcod oly búsan, intve néz.
Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár!
Ó, bűnök szörnyű bűne, mely Téged így kizár!

Ó, Jézus, szólsz s a szívhez a szó szelíden ér:
„Így bánsz velem? – teérted hullt testemből a vér!”
Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már.
Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.

Ó, Krisztus-fő, Te zúzott, Te véres szenvedő,
Te tövis-koszorúzott, kigúnyolt drága fő,
Ki szépség tükre voltál, ékes, csodás, remek,
De most megcsúfolódtál: szent fő köszöntelek!

Mind, ami kín s ütés ért, magam hoztam reád,
Uram, e szenvedésért lelkemben ég a vád.
Feddő szót érdemelve, itt állok én, szegény,
S kérlek, Lelked kegyelme sugározzék felém.

Ó, légy érette áldott, Jézus, egyetlenem,
Hogy szörnyű kínhalálod nagy jót akar velem.
Add, hogy hódolva, híven Tőled ne térjek el,
S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.

Mellőlem el ne távozz, ha majd én távozom!
A kínban, mit halál hoz, állj mellém Jézusom!
Ha lelkem félve reszket, rettent a meghalás,
Nagy kínod és kereszted legyen vígasztalás!

Légy pajzsom és reményem, ha kétség látogat,
Véssem szívembe mélyen kereszthalálodat!
Rád nézzek, Rád szünetlen, s ha majd szívem megáll,
Öleljen át a Lelked - így halni jó halál.

Kiáltásom halld meg Isten, vedd füledbe az én könyörgésemet!
Mert én szívem nagy ínségből, messze földről kiáltja felségedet!

Végy fel engemet kőszálra, magasságra, hol bátorságom legyen,
Mert Te vagy én erős tornyom, vígasságom, én ellenségim ellen.

Te hajlékodban lakásom én kívánom és óhajtom szüntelen.
Szárnyaidnak árnyékába kívánkozva, vagyok jó reménységben.

Jertek, örvendjünk mindnyájan,
Az Úrban, mi kősziklánkban,
Vigadozzunk szép énekekkel!
Menjünk színe eleibe
És magasztaljuk kegyesen
Örvendetes dicséretekkel.

Mert Ő Istenünk és Urunk,
Mi pedig juhai vagyunk,
Ő legeltet minket, mint nyáját.
Lágyítsátok szíveteket,
Hogyha hívand ma titeket,
Vajha meghallanátok szavát!

Felvirradt áldott, szép napunk,
Ma teljes szívvel vígadunk,
Ma győz a Krisztus, és ha int,
Rab lesz sok ellensége mind.
Halleluja!

Az ősi kígyót, bűnt, halált,
Kínt, poklot, szenvedés jaját
Legyőzte Jézus, Mesterünk,
Ki most feltámadott nekünk.
Halleluja!

Az élet győz, a mord halál
A prédát visszaadta már,
Nagy úrságának vége lett,
Krisztus hozott új életet.
Halleluja!

A nap s a föld s minden mi él,
Ma bút örömmel felcserél,
Mert a világnak zsarnoka
Nem kelhet többé fel soha.
Halleluja!

Mi is éljünk vigadva hát,
Daloljunk szép halleluját,
Hadd zengje Krisztust énekünk,
Ki sírból feltámadt nekünk!
Halleluja!

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom,
Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom,
Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom,
Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent Igédnek,
És bennem virraszd fel napját kegyelmednek!
Igaz utat mutass nékem, szegényednek,
Járhassak kedvére te szent felségednek.

Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel,
Miként a vigyázó virradást vár éjjel.
Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel,
Hogy szolgálhassalak serényebb elmével!

Várj ember szíve készen, mert jő a hős, az Úr,
Ki üdvösséged lészen, szent, győztes harcosul.
Fényt, éltet hozva jő, megtört az ősi átok,
Kit vágyakozva vártok, betér hozzátok Ő.

Jól készítsétek utát, a vendég már közel.
Mi néki gyűlölt, utált, azt mind vessétek el.
A völgyből domb legyen, hegycsúcs a mélybe szálljon,
Hogy útja készen álljon, ha Krisztus megjelen.

Az Úr elé ha tárod a szív alázatát,
Őt nem hiába várod, betér hozzád, megáld.
A testi gőg: halál, de bűnödet ha bánod,
Szentlelke bőven árad, s a szív üdvöt talál.

Ó, Jézusom, szegényed kér, vár, epedve hív,
Te készítsd el, Tenéked lesz otthonod e szív.
Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás,
De mindörökre hálás, úgy áldja Krisztusát!

Füle Lajos: Hazafelé
Verses-zenés bizonyságtételek

Füle Lajos üzenete, gondolatai mindazok számára, akik hazafelé tartanak, Istenük előtt való megállásra készülnek - tehát valamennyiünknek. Verses-zenés összeállítás 35 percben.

Köszönöm, hogy hinni, remélni
Én is idejöhettem élni,
S földi időm ha itt letelne,
Kaput nyitsz az időtelenbe.

Írta és elmondja: Füle Lajos

Közreműködött: Géczy Katalin, Miklóssy Hajnalka
Zenei szerkesztő: Géczy Katalin
A kazettaborító Füle Lajos csuhéképének felhasználásával készült.
Borítóterv: Füle Tamás
EFFATA felvétel - Dobozi Sándor

Keresztút Kiadó 1995

A kiadó döntése alapján a felvételek 2009-től szabadon felhasználhatók.

Hazafelé

Verses-zenés bizonyságtételek

Füle Lajos üzenete, gondolatai mindazok számára, akik hazafelé tartanak, Istenük előtt való megállásra készülnek - tehát valamennyiünknek. Verses-zenés összeállítás 35 percben.

Keresztút Kiadó, 1995

A kiadó döntése alapján a felvételek 2009-től szabadon felhasználhatók.

Füle Lajos: Vallomás
A GOLGOTÁRÓL belátni az egész világot
Bizonyságtétel versekben

Írta és elmondja: Füle Lajos
Zene: J.S.Bach: D-dúr szonára
Közreműködött: Géczy Katalin, Miklóssy Hajnalka
Borítóterv: Füle Tamás
EFFATA felvétel - Dobozi Sándor

Keresztút Kiadó 1996

A kiadó döntése alapján a felvételek 2009-től szabadon felhasználhatók.

Vallomás

A GOLGOTÁRÓL belátni az egész világot
Bizonyságtétel versekben

Írta és elmondja: Füle Lajos

Vallomás

A GOLGOTÁRÓL belátni az egész világot
Bizonyságtétel versekben

Írta és elmondja: Füle Lajos

Vallomás

A GOLGOTÁRÓL belátni az egész világot
Bizonyságtétel versekben

Írta és elmondja: Füle Lajos

Hova menjek, ha a hegy mögött kihúnyt a fény, hova menjek?
Hova menjek, mély csend borít és nő az éj, hova menjek?
Hova menjek, hova menjek, ha a vágy űzi rég a szívemet,
Hova menjek, hova menjek, ha az utam az éjbe, a mélybe vezet,
Hova menjek, hova menjek, ha végleg meghalt a szeretet,
Hova menjek?

Hova menjek, kinek mondjam el az igazat, hova menjek?
Hova menjek, soha nem jön már a virradat, hova menjek?
Hova menjek, hova menjek, ha a múltat nem bírom, nem vállalom,
Hova menjek, hova menjek, valami szörnyű téboly ül a vállaimon,
Hova menjek, hova menjek, ha könnyem sincs, csak a fájdalom,
Hova menjek?

Szeretete hív, Jézus szól, Urad Ő - ismeretlen.
Szabadító szó, amit mond, hogy MÉGIS szeret - rendületlen.

Gyere Hozzám! - Jézus szól. - Gyere Hozzám!
Gyere Hozzám! Ne menj el más úton! Hova mennél?

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Keresztút - Útmenti dalok

A Keresztút együttes tagjai Krisztus által megszólított emberek, akik a hívó szót szeretnék továbbadni, a zene és a vers megrendítő erejének segítségével.

Keresztút Kiadó 1994
A zenekar tagjai:
Füle Tamás - gitár
Géczy Katalin - ének, gitár, szintetizátor
Géczy Lajos - basszusgitár, vokál
Miklóssy Hajnalka - ének, cselló, szintetizátor
Közreműködött: Dobozi Mariann - ének (1,4,9)

EFFATA felvétel - Dobozi Sándor

A kiadó döntése alapján a felvételek 2009-től szabadon felhasználhatók.

Igen, elmúlt, vége már,
És mégis bánt, és mégis fáj,
Néhány emlék, mit szemem bezár,
Most mégis fáj, mégis fáj.

Annyi küzdelem, annyi harc,
És szégyentől izzó arc,
Már nem értem, kinek jó,
És mindez mire való?

Igen, elmúlt, vége már,
Most üres a tér, és kihalt a táj,
Annyi marad, mit szívem bezár,
Csak Te maradtál.

Mert hiába hordtam a kínt,
Más nem marad, csak a hit.
Én csak ellened vétkeztem bár,
De mellettem mégis Te maradtál.

Mert hiába hordtam a kínt,
Más nem marad, csak a hit.
Én csak ellened vétkeztem bár,
De mégis, Te vagy velem,
Csak Te maradtál.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Sárga a villamos
Csak egy villanás
Egy csikk lehull

Keresi a kiutat
Az időt elüti
Öt-hat féldeci kiüti

Keresi az "igazit"
A végtelen igazat
Ópium igézet
Végzet

Hol van a megálló - Sehol egy megálló
Mindenütt rettegés - Téboly, nevetés
Futhatsz előle
De merre

Az asszonya ideges
Nem érti a gyereket
Nézik a falakat
A sziveken lakat

Keresi a kiutat
Sárga a villamos
Csak egy villanás
Aztán zuhanás

Hol van a megálló - Sehol egy megálló
Mindenütt rettegés - Téboly, nevetés
Futhatsz előle
De merre

Mégis Ő ígérte,
Jézus azért jött -
Harmata, az élet harmata
És visszaadja árnyait a föld

Add vissza az árnyakat
Add vissza az elmenőt
Add vissza a gyerekeket
A szenvedőt

Add vissza az éhezőt - Add vissza a szomjazót
A halálba sietőt - A semmibe zuhanót
Add vissza az árnyakat
Add vissza Őt

Add vissza az árnyakat - Add vissza az árnyakat
Add vissza az elmenőt - A menekülőt
Add vissza a gyerekeket - Add vissza a gyerekeket
A szenvedőt - Add vissza Őt

Add vissza az éhezőt - Add vissza a szomjazót
A halálba sietőt - A semmibe zuhanót
Add vissza az árnyakat - Add vissza Őt
Add vissza Őt

Igen, imádkozom, hogy éljen ez a föld
Add vissza az árnyakat

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Szólj, Uram, én jövök, ha szólítasz,
Szólj, Uram, szavaddal meggyógyítasz,
Szólj, Uram, és már szilárdan hiszem én,
Hogya kegyelem enyém.

Szólj, Uram, az éjszaka foglya vagyok,
Szólj, Uram, a bűneim olyan nagyok,
Szólj, Uram, tudom megtisztít ma a vér
És a kegyelem enyém.

Szólj, Uram, szólj hozzám, Uram,
Szólj, Uram!

Szólj, Uram, tedd újjá az életem,
Szólj, Uram, szavadra fény gyúlt nekem,
Szólj, Uram és már szilárdan hiszem én,
Hogy a kegyelem enyém.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Az ajtó nyitva volt,
Pár csendes szóval elbúcsuzott:
Délben elrepülök,
Ne várj rám este, mert nem jövök.

Tegnap még beszélt nekem,
Nem értett semmit, mi van velem.
És másnap elutazott,
Kérdéseimre nem válaszolt:

Hogy mért van a reggel
Mért van az este
Mért van a holnap
Mért nem jön más

Ha eljön a reggel
Eljön a holnap
Már nincs mire várnom
Ha rám senki se vár

És másnap elutazott,
Egy hónap múlva küldött egy lapot:
Nagy vagy már, vigyázz, merre jársz.
- Mondd, hova menjek, ha énrám nem vársz!

Mert mért van a reggel...

Az ajtó nyitva volt
De hiába indulsz, nincsen ott út.
Minek az ajtó, minek a zár,
Minek a lépés, ha senki se vár

Mért van a reggel...

Itt nincs (nincs, nincs) semmi fény (fény, fény),
Olyan egyhangú minden nappal és éj,
És ha szól (szól, szól) a rádió (o, ó)
A fejem szaggatja minden kimondott szó:
Hogy kinek van (van, van) és kinek nincs (nincs, nincs)
És mire jó (jó, jó), ami nics.
És ha jön (jön, jön), jön a csend (csend),
Megszólal egy hang itt bennt:

Az ajtó én vagyok
Beléphetsz rajtam, Tied vagyok.
Az ajtó én vagyok
Beléphetsz rajtam, Tied vagyok.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Hogy mondjam el azt, ami elmondhatatlan,
Hogy szeretlek, Uram,
Hogy Hozzád tartozom.
Hogy mondjam el azt, ami felfoghatatlan,
Hogy értem állt a keresztfád.

Hogy értem álltál némán a vádlóid előtt,
Hogy értem hagytad, hogy gyalázzanak,
Hogy értem vitted roskadozva a szégyen keresztjét,
S mert szerettél: odaadtad önmagad.

Hogy mondjam el...

Hogy értem volt a kétely, s a szörnyű szenvedés,
Csak ennyit mondtál: Elvégeztetett.
S hogy értem volt a győzelem a sír a halál felett,
S mert szerettél: elhoztad az életet.

Hogy mondjam el azt, ami elmondhatatlan,
Hogy szeretlek, Uram,
Hogy Hozzád tartozom.
Hogy mondjam el azt, ami felfoghatatlan,
Hogy értem állt a keresztfád.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Az ember, ha jön az ünnep,
Tétovázgat, kicsit ümmget,
Aztán kegyes kedvre billen
S templomba megy fehér ingben.

Hol is hangját megereszti,
Szemét, fülét kimereszti,
Úgy élvezi, hogy a papja
Az Igét hogy hasogatja.

Azután felcihelődik,
S hazaindul megsértődni,
Apróságon fennakadni,
S gyermekeit jól lekapni.

Szegény fia, lánya, veje
Nézi, hogy a család feje
Dúl-fúl, s hitét a fogasra
Kabátjával felakasztja.

(vers: Füle Lajos, zene: Géczy Katalin)

Kevés az öröm, s ha néha jó,
A végén mégis szomorú.
A szíved csak keres, s ha valamit lát,
Hát boldogan áldozza önmagát.

Te csak tudod, mire jó,
Kinek kell az életed - csak a Tied!
Te csak tudod, hova mégy,
De ha máshol vár valaki,
Látod - e még?

Kevés az igaz, s ha szíve hű,
A végén mégis keserű.
Elment a barát, csak üzent még,
Hogy neki az életből ennyi elég.

Te csak tudod...

Valaki szeret és Valaki vár,
Ha terhel az élet, a bűn is fáj.
Szíved, ha kemény, mondd, hova jut?
Jézus az élet és Jézus az út.

Végre tudd meg, mire jó,
Neki kell az életed - csak a Tied!
Végre tudd meg, Vele jó,
Ő megérti könnyeid

Jézus szeret és Jézus hű.
Melette édes lesz a keserű.

Nézd, szűnik az árny, már oszlik a köd,
És eljön hozzád, ha várod Őt.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Egy csillag fénylik az éjben,
Valaki megszületett.
Valaki eljött a Földre,
Hogy Neked adjon életet.

Jászolban fekszik a gyermek.
Szegényen jött el közénk.
Szegényen, nem hozott semmit,
Egyedül az Isten szeretetét.

Ha Jézus kérlel egyre jobban,
Érzem szívem lángra lobban,
Átadom életem.

Egy csillag fénylik az éjben,
Valaki megszületett.
Úr Jézus eljött a Földre,
Hogy Neked adjon új életet.

Jászolban fekszik a gyermek.
Szegényen jött el közénk.
De elhozta, amit úgy vártunk,
Elhozta az Isten szeretetét.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Fogadj, Uram, fogadj, Uram,
Fiaddá fogadj, gyermekeddé.
Hadd lássalak, hadd lássalak,
Fénylő arcodban fürödjek én!

Vakon bolyongok úttalan utakon, hol nem ér utol a fény,
De hiszek, Uram, de hiszek, Uram!
Keserű szavaim kiöntöm, s bennem egyre sűrűbb az éj,
De hiszek, Uram, de hiszek, Uram!

Fogadj, Uram...

Kevélyen harcolok, perelek ellened és semmit sem értek már,
De hiszek, Uram, de hiszek, Uram!
Arcom a kezembe temetem és zokogva mondom el, ami fáj,
De hiszek, Uram, de hiszek, Uram!

Hadd lássalak, Hadd lássalak,
Uram, arcodban fürödjek én!

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

(Zsolt. 32,6)

Vártam, úgy vágytam Jézushoz,
S Ő meghallgatta szavamat.
Az örvény elért a lelkemig,
De Ő a bűnből kiragadt.

Refr: Habár a nagy vizek áradnának,
Nem érhetnek engem el;
Jézus az én kőváram,
Menedékem a vihar idején csak Ő.

Élet Igéjét adta át,
S a szívem újra nevetett.
Kivont a sáros fertőből,
És kősziklára helyezett.

Refr: Habár a nagy vizek...

Bátran megáll és boldog az,
Ki Benned bízik egyedül.
Lelkem erőddel harcra kel,
S az ellenség is menekül.

Refr: Habár a nagy vizek áradnának,
A Sátán életemre tör,
Mégis szívemből a Lélek árad,
Engem senki meg nem öl.
Jézus az én kőváram,
Menedékem a vihar idején csak Ő.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Keresztút - Találkozások

Amikor megszólít az Ige és a szív mélyéig ér az üzenet, létrejön a találkozás Krisztussal, az élő Úrral. Ezek a találkozások az igazi indítékai a daloknak, a zene pedig eszköz, hogy átéljük az Ő átformáló, szabadító szavának mélységét, megrendítő erejét. A CD-n napjaink keresztyén zenéje hallható meghitt, ugyanakkor modern megszólalásban.

Keresztút Kiadó 1997

Az együttes tagjai:
Géczy Katalin - ének, gitár, szintetizátor
Géczy Mirjam - hegedű, vokál
Miklóssy Hajnalka - ének, cselló, fuvola
Füle Tamás - gitár
Zene és szöveg: Géczy Katalin
Hangmérnök: Géczy Lajos
Borítóterv: Füle Tamás

A kiadó döntése alapján a felvételek 2009-től szabadon felhasználhatók.

(Lukács 5,12-13)

Rongyokba rejtve a fekélyeit
Egy leprás jött, elűzve kételyeit:
- Ó, ha akarod, Jézus, Te megtisztíthatsz!

Refr: Jézus várta e szavakat rég,
Hogy újjá teremtse életét.
- Igen, Én akarom, tisztulj meg!
S az ember újjá lett.

Leborult elé egy sánta is:
- Te visszaadhatod a lábamat is,
És ha akarod, Jézus, Te megtisztíthatsz!

Refr: Jézus várta e szavakat rég...

Eljött Hozzá egy részeges:
- Semmim sincs, elittam mindenemet,
De ha akarod, Jézus, Te megtisztíthatsz!

Refr: Jézus várta e szavakat rég...

Sírva hordom a bűneimet,
Nincs az én számomra könyörület,
De ha akarod, Jézus, Te megtisztíthatsz!

Refr: Jézus várta e szavakat rég...

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

(János 9,35-37; 11,25; 5,24-25 és 39-40)

Én nem azt kérdem, hogy mit tettél,
Hogy te ki is vagy.
Ma valami mást kérdezek,
Ami a legfontosabb:
Hiszel-é az Isten Fiában,
Aki itt áll és veled beszél,
Aki megváltja életed, ki szól most hozzád?

Te elolvasod a Bibliában
Az Atyám szavát,
És azt gondolod, hogy ez neked
Örök életet ád.
De az Írás Rólam beszél,
És te mégsem jöttél Hozzám,
Mégsem akarsz életet Tőlem venni.

Refr: Én vagyok a feltámadás
És Én vagyok az élet,
Aki Énbennem hisz,
Ha meghal is, él!

Én mondom ezt, hogy eljött már,
Bizony ez az a nap,
Hogy az Isten Fiát
Hallják ma a halottak,
És ki hallja az én szavam,
Örök élete van Bennem,
Bizony, átment a halálból az életre!

Refr: Én vagyok a feltámadás...

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

(Ézsaiás 40,29-31)

Ha meglankadnak, és elfáradnak az ifjak,
Mert megtántorodnak a legkülönbek is,
Ő új erőt ad, a megfáradottnak,
És megsokasítja az erőtlen erejét.

Ha meglankadnak, és elfáradnak az ifjak,
Mert megtántorodnak a legkülönbek is,
Ó, de megújulnak ők, akik bíznak az ÚRBAN,
És szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk.

Refr: Krisztus az én Uram, Krisztus az én Uram,
S mindenre van erőm, mindenre van erőm,
Mindenre van erőm a KRISZTUSBAN!

Ha közelednek Hozzá és kiáltanak a szigetek,
Vesznek új erőt, vesznek új erőt,
És futnak, futnak és nem lankadnak,
És járnak, járnak ők,
Újra szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk

Refr: Krisztus az én Uram...

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

(Jóel 2,12-17)

De még most is így szól az Úr:
Térjetek meg teljes szívetek szerint
Böjtöléssel, sírással, kesergéssel.

De még most is így szól az Úr:
Térjetek meg teljes szívetek szerint,
És szíveteket szaggassátok, ne ruhátokat,
Így térjetek az Úrhoz.

Mert könyörülő és irgalmas Ő,
Könyörülő, nagy kegyelmű,
Késedelmes a haragra, de bánkódik a gonosz miatt.

Ki tudja, hátha visszatér -
- Hát fújjátok a kürtöt, szenteljetek böjtöt,
Sírjatok az oltár előtt, mondjátok:
Légy kegyelmes, Uram!
Légy kegyelmes, Uram!

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

(Lukács 9,57-62)

Jézusnak mondja valaki:
Én követlek, bárhova mész.
Mindvégig élni Veled
a szívem régóta kész.
Nézd, az égi madarak békén élnek,
Jó puha fészkük van,
De az EMBER FIA, a világ Ura,
E földön hontalan.

Jézus szól máshoz szelíden:
Jöjj, kövess és légy az enyém!
- Én megyek, de engedd előbb,
Hogy Atyámat temessem én.
Hagyd a holtakat, ők hagy temessék
Saját halottaikat,
Te meg indulj Velem és ne késlekedj
Hirdetni az én utamat!

Még más is mondja: Uram,
Én szívesen Veled megyek,
De engedj még hazatérnem,
Míg házamtól búcsút veszek.
Most a búcsúzásra nincsen idő,
Ma még utat választhatsz,
De aki hátra tekint, nem előre néz,
Itt alkalmatlan az.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

 (Zsolt. 65,10)

A szomjas, kiszáradt tájon port kavar a szél.
Megrepedezett földed vizet hiába kér.
Nem öntözték a szíved, hiába tártad fel,
Az Élő vizet senki nem hozta el.

Refr: Istennek folyója tele van vizekkel,
Istennek folyója tele van vizekkel,
Istennek folyója tele van vizekkel,
Kiszáradt földed árasztja el.

Meg van írva, ezt néked az Úr ígérte így,
Hogy meglátogat téged és nagyon meggazdagít:
Jézus jött el hozzád, és odadta önmagát,
Gazdagságát bőven árasztja rád.

Refr: Istennek folyója tele van vizekkel...

Öntözi puszta földed, megitat sivatagot.
Bűntől kiégett szíved újra hoz magot.
Nyiss fel minden gátat, hogy megmossa életed!
A tenger mélyére rejti bűneidet.

Refr: Istennek folyója tele van vizekkel...

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

(Ézsaiás 9,2; János 1,9-12)

Én a halál árnyékában jártam, hol mindent betölt az éj.
Csupa csillogás az, amire vágytam, itt nem volt igazi fény.
Itt nem volt igazi világosság, szeretet, mit ígér az ember,
És ha nem jön valaki, hogy megszabadítson
én itt maradok e szennyben.

A nép, amely a sötétségben ült,
látott nagy világosságot,
S kik a halál földében és árnyékában ültek ott,
azokra világosság ragyogott.

Az igazi világosság eljött már a világba,
amely megvilágosít minden embert.
Az igazi világosság, Jézus eljött a világba,
Ő megvilágosít minden embert.

Valakik pedig befogadták Őt,
hatalmat adott azoknak,
hogy Isten fiaivá legyenek.

Ti a halál árnyékában jártok, igen, fogva tart az éj.
Csupa csillogás az, amire vágytok, ez nem az az igazi fény,
Ez nem az az igazi világosság, mit nektek ígért az Isten,
És ha nem kell Jézus, hogy megszabadítson,
ti nem kerültök ki innen.

Tudod, van igazi világosság, mit benned teremt az Isten.
Jézus az, ki érted halt meg, csak Ő szabadít ki innen.
Hogyha megvallod a bűneidet, amit gondoltál, amit tettél,
Ő megbocsátja és újjá tesz - már Isten gyermeke lettél,
te már Isten gyermeke lettél.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

(Zsolt. 119,25)

Dacos szívem ledőlt, a porba hullott már.
Ahogy ígérted, állíts engem talpra!
Kemény szó, gúny van arcomon,
Gőgöm börtönéből mégis,
Úgy vágyom Hozzád, Jézus, Uram.

Makacs szívem lánca Tőled visszatart,
De én akarom: teremts engem újra!
Fáj a múlt, vádol indulat,
Testem börtönéből mégis,
Úgy vágyom Hozzád, Jézus, Uram.

Refr: Jézus szól: Jöjjetek,
Jöjjetek Hozzám mindannyian!
Jöjjetek megfáradtak,
Bűnnel terheltek, Hozzám jöjjetek!

Álnok szívem terhét tovább nem hordhatom,
Büszke szavaim hamis, suttogó árnyak,
És a bűn marka nem enged,
Görcsös félelembe zárva,
Úgy vágyom Hozzád, Jézus, Uram.

Refr: Jézus szól...

Dacos szíven ledőlt, a porba hullott már.
Minden bűnömért Te szenvedtél, Jézus.
Oldd le hát súlyos láncaim,
Már csak Hozzád menni vágyom,
És Benned élni, Jézus, Uram.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

(Jeremiás 42,9-16)

Refr: Így szól az Úr: Ha végig
megmaradtok Bennem,
Én felépítlek titeket
és el nem rontalak,
Ha végig és állandóan
megmaradtok Bennem,
Akkor veletek vagyok Én,
hogy megtartsalak.

Csak ne mondjátok, hogy elmegyünk,
Oda, hol nem látunk harcot és trombitaszót,
Csak ne mondjátok, hogy visszamegyünk -
- mert akkor a fegyver, amitől féltek, ott utolér.

Refr: Így szól az Úr...

Csak ne mondjátok, hogy elmegyünk,
Oda, hol nincsen éhség és küzdelem,
Csak ne mondjátok, hogy visszamegyünk -
- mert akkor a fegyver, amitől féltek, ott utolér.

Refr: Így szól az Úr: Végig
maradjatok meg Bennem,
És Én felépítlek titeket,
és el nem rontalak.
Fiaim, végig és állandóan
maradjatok meg Bennem,
És veletek vagyok Én,
hogy megtartsalak.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

(Zsolt. 126,1-3)

Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr,
Olyanok voltunk, mint az álmodók.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel,
Örömkiáltás volt nyelvünkön a szó:

Refr: Halleluja!

Akkor látták a népek és így szóltak ők:
Hatalmas dolgot tett velük az Úr!
Igen, mindnyájan láttuk, s dicsérjük Őt,
dicsérjük Jézust, Ő a megmentőnk!

Refr: Halleluja!

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

(szöveg és zene: Vándor Gyula)

Vándor vagyok
Keresztyén közösségi énekek

Vándor Gyula énekei évtizedek óta jelen vannak ifjúsági közösségeink énekgyűjteményeiben. "...a bennem versben és dallamban kifejezésre jutott, saját és az ifjúság hívő életének örömeiről és harcairól szóló énekeket tanítottam az órákon és konferenciákon, mondván: Valakitől kaptam." -vallott erről a több mint negyven évet az ifjúsági munka szolgálatában töltött szerző.

Keresztút Kiadó 2000

A zenekar tagjai:
Füle Tamás – gitár
Géczy Katalin – ének, gitár, szintetizátor
Géczy Mirjam - hegedű
Miklóssy Hajnalka – ének, cselló

Hangszerelés: Géczy Katalin
Hangmérnök: Géczy Lajos
Borítóterv: Füle Tamás

A kiadó döntése alapján a felvételek 2009-től szabadon felhasználhatók.

(szöveg és zene: Vándor Gyula)

(szöveg és zene: Vándor Gyula)

(szöveg és zene: Vándor Gyula)

(szöveg és zene: Vándor Gyula)

Rád bízom, Rád bízom a nehéz napokat Rád bízom.
Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat is.
Sorsom legyen a Te kezedben,
Biztos helye van a féltő szívedben, ezért hát
Rád bízom...

Nem félek, nem félek, ha volna mitől is nem félek!
Nem félek, nem félek de kérem az erődet.
Támaszt keresek az erődben,
Vígaszt a szomorú, nehéz időkben, ha lesznek.
Nem félek...

Reménység, reménység a holnap felől is reménység.
Reménység, reménység megtart, ha jön a kétség.
Fény lesz ott, ahol ma sötétség,
Élet ott, ahol ma reménytelenség, ezért hát
Reménység...

(szöveg és zene: Vándor Gyula)

(szöveg és zene: Vándor Gyula)

Legyen csak úgy, ahogyan Te kívánod,
Legyen csak úgy, ahogyan akarod,
Legyen csak úgy, legyen csak úgy
Minden csak úgy, ahogyan akarod.

Csak Te tudod, mi a jó, mi az érték,
Csak Te tudod, mi a jó nekem itt.
Csak Te tudod, csak Te tudod,
Hogy mi a hasznos, a jó nekem itt.

Nem harcolok megadom magam néked.
Nem harcolok, leteszem kezemet,
Nem harcolok, nem harcolok,
Szégyenkezve leteszem kezemet.

Nem szabom már a kezed hova érjen,
Nem szabom már, vigye véghez a jót,
Nem szabom már, nem szabom már,
Vigye csak véghez a kezed a jót.

(szöveg és zene: Vándor Gyula)

(szöveg és zene: Vándor Gyula)

 (szöveg és zene: Vándor Gyula)

 (szöveg és zene: Vándor Gyula)

 (szöveg és zene: Vándor Gyula)

Keressétek az én orcámat szüntelen,
Szüntelen, szüntelen,
Kívánjátok az én erőm, mely védelem,
Néked is gyermekem.

Keresem a Te orcádat,
Uram, Jézus, Királyom!
Fájdalom, de bűneimtől
Oly sokszor nem találom.

Keressétek az én orcámat...
Kívánom a Te erődet,
Uram, Jézus, Királyom,
Mégis, néha saját erőm
Kudarcát kell bevárnom.

Keressétek az én orcámat...
Kereslek, Jézus, magamban,
Erőd, orcád, életed,
Szeretném, ha tetteimben
Hordozhatnám képedet.

 (szöveg és zene: Vándor Gyula)

 (szöveg és zene: Vándor Gyula)

 (szöveg és zene: Vándor Gyula)

 (szöveg és zene: Vándor Gyula)

Keresztút - Nem tudni másról (CD, 2005)

A Keresztút zenekar tagjai:

Géczy Katalin

Géczy Mirjam

Miklóssy Hajnalka

Füle Tamás

Zene és szöveg: Géczy Katalin

Hangmérnök: Géczy Lajos

Borítóterv: Füle Tamás

Keresztút - Nem tudni másról (CD, 2005)

A Keresztút zenekar tagjai:

Géczy Katalin

Géczy Mirjam

Miklóssy Hajnalka

Füle Tamás

Zene és szöveg: Géczy Katalin

Hangmérnök: Géczy Lajos

Borítóterv: Füle Tamás

Keresztút - Nem tudni másról (CD, 2005)

A Keresztút zenekar tagjai:

Géczy Katalin

Géczy Mirjam

Miklóssy Hajnalka

Füle Tamás

Zene és szöveg: Géczy Katalin

Hangmérnök: Géczy Lajos

Borítóterv: Füle Tamás

              Jeremiás 4,3

Hóseás 10,12

Feltört talaj         régóta parlagon

Megkövült már    közöny az arcomon

Nincs bennem vágy    nem izzít szeretet

Nem éget a tűz    játszom a szerepet

Kiszáradt föld    régóta parlagon

Esőre vár        könnycsepp az arcomon

Ez sem segít        a felszínt éri csak

Törd meg szívem, szánts bennem új ugart!

Refr.:Szántsd fel, Uram, megkövült szívemet,

    Égessen a bűn, gyűlöljem lelkemet!

    Szántsd fel, Uram, megkövült szívemet!

    Előled nem rejtem el, nem rejtem el bűnömet.

Te hoztál fényt    nekem adtál életet

És mégis elszóróm     tékozlom az éveket

Igéd, ha szól        a felszínt éri csak

Törd meg szívem, szánts bennem új ugart! Refr.

Ne hagyd, hogy újra    kőszívvel várjalak

Ne fojtson félelem    adj rám sasszárnyakat

Öröm és tűz        repítsen utadon

Kövessem lépted, szolgáljak szabadon! Refr.

Tövis helyett        teremjen mirtuszág

Árassza életem    szent Igéd illatát

Sok bűnbogáncs    ne fojtsa szívemet

Halál helyett        éledjen szeretet.

Szántsd fel a szívemet!

Berendezted az életedet

A tested, a lelked elégedett -

Hát jó, jó - de nem ez a lényeg!

Megtervezted a gyerekeket,

Az egy fiú, egy lány megszületett -

Hát szép, szép - de nem ez a lényeg!

Támogatod a zöldeket,

Hogy tiszta legyen a környezeted -

Hát jó, jó - de nem ez a lényeg!

Megtervezted a jövődet is,

De most rémülten állsz, mert valaki int,

Hogy vége! Vége, hazamehetsz végre!

Minden itt marad, vége,

Ha haza-hazamehetsz.

Boldogan indulsz, vagy itt maradsz,

Olyan fontos lett minden,

Hogy itt ragadsz,

És nézel körbe, nézed hát - Mi marad itt?

Mi marad itt?

Még ez is itt marad,

Hallod? Szól a hívás!

Még ez is mulandó,

És eljön az igazi jó!

Teljesítsd ki az életedet,

A magadban rejlő többletet mind hozd ki!

Ez az igazi élet?!

Fontos a hit és a ráció,

Itt a New Age ígérte vakáció, hát élvezd!

Ez az igazi élet?!

A tested, a lelked a kufároké,

Ha rájuk hallgatsz, minden oké.

Ők mondják: Ez az igazi élet!

De ha az Élet Királya megjelenik,

Ha hozzád szól, ha teneked int,

Hogy vége, vége, hazamehetsz végre!

Mit is mondasz, ha vége,

Ha haza-hazamehetsz?

Boldogan indulsz, vagy itt maradsz,

Olyan fontos lett minden,

Hogy itt ragadsz, és nézel körbe,

Nézed hát - Mi marad itt?

Mi marad itt? Mi marad itt...

A demokrácia, a humanizmus,

A siker, a pénz, a terrorizmus

És ha kevés ez még -

Hát marad a tested is.

Mi marad itt...

A szerelem, a bizalom,

Az AIDS, a fegyver,

És sok-sok mocsok, mert ilyen az ember,

És ne feledd el, hogy marad a tested is.

Még ez is itt marad,

Hallod? Szól a hívás!

Még ez is mulandó,

És eljön az igazi jó!

"De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!"