Kategóriák

Miért hogy Ő, kit angyalének dicsért,
Költötte ránk szerelme kincseit,
Vagy mint a pásztor elveszett után járt,
Elmémmel fel nem foghatom, miért?
De azt tudom, hogy Júdeából származott,
Hogy Betlehemben jászolágya volt,
Hogy Názáretben élt és ott volt otthona,
Ím így jött el Ő, a Világ Megváltója.

Nem érthetem, miért szenvedett némán,
Békéje fénylik Golgota hegyén.
Szíve miért szakadt meg a keresztfán,
Tövisből mért kapott ott koronát?
De azt tudom, hogy megtört szívek orvosa,
Bűn, félelem tüzét megoltja Ő,
Megterhelt lélek láncait leoldja,
Ezért jött el Ő, a Világ Megváltója.

Miképpen áldja Őt magát majd a Föld,
Ha egy szaván a béke lesz az úr,
Vagy sejted-é az ujjongásnak árját,
Ha minden szívet lénye majd betölt?
De azt tudom, hogy angyalének ujjong,
Megváltott lelkek hangja zengi Őt,
Az Ég a Földnek, Föld az Égnek mondja:
Végre király Ő, a Világ Megváltója.

Üzenet
Keresztyén közösségi énekek

A közkedvelt ébredési énekek mellett néhány kevésbé ismert, bennsőséges dal - mint pl. Füle Lajos: Reggeli fohász c. versének megzenésítése - is felkerült a közösségi énekek sorozat következő hanganyagára.

Keresztút Kiadó 1994

A kiadó döntése alapján a felvételek 2009-től szabadon felhasználhatók.

A jászolban ki az ott, kit imádnak pásztorok?
Ő az Úr, csodák csodája, Ő az Úr, a Menny Királya!
Térdre hullva hódolunk, Néked, ó, Krisztus Urunk.

Kis hajlékban ki az ott, szolgaként ki fáradott? Ő az Úr…

Gecsemánéban amott, éjjel ki fohászkodott? Ő az Úr…

Golgotán, vaj ki az ott, bűnünkért ki áldozott? Ő az Úr…

Vajh’ ki az, ki sírból ott harmadnap feltámadott? Ő az Úr…

Nem értem én, hogy mért szeretsz Te engem,
Nem értem én, hisz méltatlan vagyok.
Bűn, gyengeség betölti minden órám,
Ezért nem értem, hogy miért szeretsz.
Nem űzöl el, ha látod gyengeségemet,
Türelmesen csak egyre vársz,
És újra megbocsájtsz.

Csodálkozom, hisz önmagam sem értem,
Hogy élhetek ily háládatlanul.
Fizetve így, sok jóságod feledve,
Viszontszeretni képtelen vagyok.
Pedig tudom, nagy ára volt, hogy élhetek;
Magadra vetted bűnömet,
Hogy így Tiéd legyek.

Igen, Tiéd, Tiéd kívánok lenni.
Test-börtönöm szűk és szoros nagyon.
Sötét verem bilincse szertehulljon,
Világosság derüljön útamon!
Szeretni mást, szeretni Téged végtelen -
Rád bízom sorsom, életem,
Dícsérjen szüntelen!

A nagy mélységből szüntelen
Hozzád kiáltok, Istenem,
Haláltól mentsd meg lelkemet,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök,
Fiad érettem onta vért,
Fogadj be Jézusért!

A bűn sarában élve lenn,
A jóra lelkem képtelen,
Fogadd be gyenge gyermeked,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok jövök…

A bátorságom gyávaság,
A bölcsességem kábaság,
Más nem segíthet, ha Te nem,
Fogadj be, Istenem!
Amint vagyok jövök…

Az életem, üres, szegény,
Nincs benne fény, de van remény,
Hogy akinek kegyelme nagy,
Vesznem engem se hagy.
Amint vagyok jövök…

Üzeneteidet szívem falára írjam,
Vígasztalásaid legyenek itthon nálam,
Reménységeimet a keresztfához kössem,
A Lélek legyen út közötted és közöttem.

(Füle Judit - Füle Lajos)

Szívem zeng a nagy csodáról,
Krisztusról, ki nálam járt.
Megtudtam, hogy énmiattam
Golgotán halt kínhalált.
Igen, én is zengek Róla
S térdre hullva áldom Őt,
Szentekkel majd együtt, Nála
A kristály-tenger előtt

Elveszett voltam, halál várt,
Bűnben éltem céltalan.
Boldogságot nem találtam,
Űztem bár, de hasztalan.
Igen, én is zengek Róla...

Összezúzott testem, lelkem
Elgyengült, s így bűnösen
Két kezébe roskadtam le,
S Néki adtam életem.
Igen, én is zengek Róla...

Ó, de most, hogy újra élek,
Napjaimnak célja van:
Szolgálni a menny Urának
Víg örömmel boldogan.
Igen, én is zengek Róla...

Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be
És mindent, mindent adj meg énnekem,
Mi lelkem Hozzád vonja, Hozzád kösse,
Tekinteted kísérjen szüntelen.

Ha nem, mint győztes járulhatok Hozzád,
A vereségem mégis elviszem,
Jól tudom én, aláhajol sebemhez
A Te irgalmad szánva, szelíden.

Örömöm hálás, ujjongó dalával,
Uram, eléd, ha nem siethetek,
Elsírhatom a bánatomat Néked,
Koldulva bíztató tekinteted.

Bűnnel borított arcom felemelni
Nagy tisztaságodhoz, ha nem tudom,
Odaborulhatok a lábaidhoz
Vétkesen és szegényen, Jézusom.

A gecsemánei kertből a Golgotára fel,
Kis ösvény tart, s a lelkem ma arról énekel:
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

Mert szánt és szeretett minket, a Mester arra ment,
S hogy bűnben el ne vesszünk, ott vérzett Ő, a szent.
E keskeny út a mennybe visz…

Ó, égi szeretet mélye úgy látta, elveszünk,
S kihulló drága vére lett üdvünk, életünk.
E keskeny út a mennybe visz…

Ó, menj a szent keresztfához, te bűnös,l elveszett,
Ott békét adnak néked, a vérző, mély sebek.
E keskeny út a mennybe visz…

És ajkad énekre nyílik, új ének áldva kél,
Fenn zengik égi népek a Bárány székinél:
Ki mindent ím elvégezett, ment az úton és vérezett.

Tégy, Uram engem áldássá,
Lelkedet úgy várom,
Tedd Te a szívem hálássá,
Hogy Neked szolgáljon!
Bárhova küldesz, ajkamról
Zengjen az új ének:
Tégy, Uram engem áldássá,
Oly sok a bús élet!

(Füle Lajos)

Keressétek az én orcámat szüntelen,
Szüntelen, szüntelen,
Kívánjátok az én erőm, mely védelem,
Néked is gyermekem.

Keresem a Te orcádat,
Uram, Jézus, Királyom!
Fájdalom, de bűneimtől
Oly sokszor nem találom.

Keressétek az én orcámat...
Kívánom a Te erődet,
Uram, Jézus, Királyom,
Mégis, néha saját erőm
Kudarcát kell bevárnom.

Keressétek az én orcámat...
Kereslek, Jézus, magamban,
Erőd, orcád, életed,
Szeretném, ha tetteimben
Hordozhatnám képedet.

(Vándor Gyula)

Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied, én Istenem,
Ki gyógyítná meg beteg szívemet, ha csak Te nem?

Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz, ha nem szeretsz,
Nem bírok járni, ha nem támogatsz, ha nem vezetsz!

Nincs örömem, körültem, mint az éj, minden sötét,
E bús homályt a tiszta égi fény, hadd űzze szét!

Ó, Jézusom, mossa el bűnömet a drága vér,
Amit Te ontál, égi szeretet, a bűnökér’.

Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad, szívem óhajt!
S hűséged árja égő szomjamat eloltja majd.

Uram, a csendet vágyom én,
Csendet a szívem legmélyén,
Nem vágyom én hírt és nevet,
Nem mondok már igent, s nemet.
Mély bennső csendre vágyom én,
Mély bennső csendre vágyom én!

Kell, hogy szívemben csend legyen,
Bármilyen nagy az örömem.
A szív úgy fél, a szív úgy fáj,
Ne ejtsen szót, panaszt a száj!
S bármilyen nagy a félelem,
Kell, hogy szívemben csend legyen.

Atyám, segíts ily csendre el,
Aranynak próba-tűz jövel!
Atyám, tisztíts meg teljesen,
Míg fényed bennem megjelen!
Atyám, tisztíts meg teljesen,
Míg fényed bennem megjelen!

Hála, hogy bennem csend lehet,
Nagy boldogság, hogy Ő vezet.
Vele szívemben béke él,
S csendben az útam mennybe ér.
Hála a csend enyém lehet!
Atyám, vezérelj engemet!

(Vándor Gyula)

Nagy Istenem, ha nézem a világot,
Melyet teremtett szent „Legyen!” szavad,
Ha itt a földön millió lényt látok,
Kiket igazgatsz s táplálsz egymagad,
Szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!
Szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!

Uram, Igédben hogyha megtalállak,
Ha látom ott kegyelmes tetteid,
Választott néped amint egyre áldod,
Türelmesen viselve bűneit. Szívem feléd ...

Ha Jézust látom itt a földön járva,
Alázatos, türelmes szolgaként,
Látom, hogy áldást áraszt e világra,
S kereszthalálra adja életét. Szívem feléd ...

Ha földre nyom a búnak, gondnak terhe,
Szegény szívem halálosan beteg,
S hozzám hajol az Úrnak szent kegyelme,
S lelkem az ő irgalma menti meg. Szívem feléd ...