Kategóriák

Jöjjetek Krisztust dicsérni,
Bízó szívvel Hozzá térni,
Énekekkel zengve kérni,
Krisztus népe, jöjjetek!

Bűn, pokol már búban éljen,
Ördögöt hadd ölje szégyen!
Üdvösségünk szent ölében
Már levetjük mind a bút.

Küldte Őt az Úr kegyelme
Öröklétre, győzelemre,
Hogy szívünket felemelje
Boldogságos ég felé.

Irgalommal szánva minket,
Nagy jósága ránk tekintett
S ördög-csalta bús szívünket
Menny-magasból látni jött.

Áldott óra, boldog óra,
Nagy hitünknek meghozója,
Ajkunk zengő hálaszóra
Nyílik, édes Jézusunk.

Jászol-ölben drága gyermek,
Ég felé vigyen kegyelmed,
Hol dicsérve énekelnek
Édes hangú angyalok.

Szelíd szemed
Keresztyén közösségi énekek

Kiadványunk a Református Énekeskönyv énekeiből válogat, a dallamok eredetét idéző hangszerelésben, ugyanakkor mai, friss hangzásvilágban. Az énekesek bennsőséges megszólalása - imádság.

Keresztút Kiadó 1995

A kiadó döntése alapján a felvételek 2009-től szabadon felhasználhatók.

Ki Istenének átad mindent,
Bizalmát csak belé veti.
Azt csudaképpen őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett,
Az nem fövényre épített.

A súlyos gondok mit használnak,
A sóhaj, sok jajszó mit ér,
Ha sebeink még jobban fájnak
S minden nap kínunk visszatér.
Így terhünk egyre súlyosabb,
Ha lelkünk búnak helyet ad.

Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz.
Az Úr-rendelte kegyelemben
Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk,
Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

Zengj hát az Úrnak, s járd az utat,
Mit éppen néked Ő adott.
A mennyből gazdag áldást juttat,
S majd Jézus ád szép új napot.
Ki Benne bízik és remél,
Az mindörökké Véle él.

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Jól látja minden bűnömet.
Személyemet ne vesse meg
Szelíd szemed, Úr Jézus.

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Tekintsen rám, ha roskadok,
Adjon békét, bocsánatot
Szelíd szemed, Úr Jézus

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Tudom, hogy vádat is emel,
Vétkeztem én, ítéljen el
Szelíd szemed, Úr Jézus.

Szelíd szemed, Úr Jézus
Elítél, bár lásd, én megint
Csak várom, hogy majd rám tekint
Szelíd szemed, Úr Jézus.

Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere,
Halk hívása tisztán hallik: Jer, kövess, ó, jöjj ide!

Vedd a példát Andrástól, Ki hallva hívó szózatot,
Hálóját se vonszolá ki, Érte mindent elhagyott.

Jézus hív, hogy Őt imádjad, megragad, hogy el ne ess,
Mert kísért öntelt világod: Jöjj, engem jobban szeress!

Ha nehéz az élet terhe, roskadozva hordom azt,
Bús orcám, Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

Uram, hozzám légy kegyelmes, tedd Tieddé szívemet,
Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Már keresztem vállra vettem,
Érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy, árva lettem,
Honja vesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém.

Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék;
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen búm, mely könnyet adjon,
Míg szerelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.

Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el;
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell.
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya;
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál menny-fia?

Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad,
S az örök menny fénykörébe
Bévezet majd szent Urad.
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándor-életed,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.

Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat,
Így mondom, mert magam rég annak érezem.
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat,
Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat, s minden parancsodat.
Egy vágyat hagyj nekem, hogy halljam és kövessem,
Szent igazságodat, szent igazságodat.

Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra,
A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem.
Te fejted meg nekünk, te hű szíveknek atyja,
Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem!

Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek,
És fennen hirdetik felséges rendedet,
Ha nem Te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet,
De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

Szólj, szólj, én Istenem, szól hangodból a jóság.
A lelkem megfeszül, s a hallásban segít.
És szódban meglelem az örökkévalóság
Jó édességeit, jó édességeit.

Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek,
Szólj, hogy legyen szavad ír, s gyógyító erő!
Szólj, s dicsőséged úgy még szebben tündökölhet
És mindörökre nő, és mindörökre nő!

Lelki próbáimban Jézus, légy velem,
El ne tántorodjék Tőled életem!
Félelem, ha bánt, vagy nyereség kísért,
Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért!

Ha e világ bája engem hívogat,
Nagy csalárdul kínál hitványságokat
Szemem elé állítsd szenvedésidet,
Vérrel koronázott szent keresztedet.

Tisztogass bár bajjal olykor engemet,
Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet!
Bár e test erőtlen, Te oltárodon
Keserű pohárral, hittel áldozom.

Ha halálra válik testem egykoron,
Ragyogjon fel Lelked e hitvány poron!
Ama végső harcon rád bízom magam,
Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz,
Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.
Mi mondjuk, hogy miénk vagy, Te vagy a név, a jel,
Ó, szégyen, hogy Te légy az, akinek várni kell.

Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz;
Könny-marta kedves arcod oly búsan, intve néz.
Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár!
Ó, bűnök szörnyű bűne, mely Téged így kizár!

Ó, Jézus, szólsz s a szívhez a szó szelíden ér:
„Így bánsz velem? – teérted hullt testemből a vér!”
Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már.
Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.

Ó, Krisztus-fő, Te zúzott, Te véres szenvedő,
Te tövis-koszorúzott, kigúnyolt drága fő,
Ki szépség tükre voltál, ékes, csodás, remek,
De most megcsúfolódtál: szent fő köszöntelek!

Mind, ami kín s ütés ért, magam hoztam reád,
Uram, e szenvedésért lelkemben ég a vád.
Feddő szót érdemelve, itt állok én, szegény,
S kérlek, Lelked kegyelme sugározzék felém.

Ó, légy érette áldott, Jézus, egyetlenem,
Hogy szörnyű kínhalálod nagy jót akar velem.
Add, hogy hódolva, híven Tőled ne térjek el,
S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.

Mellőlem el ne távozz, ha majd én távozom!
A kínban, mit halál hoz, állj mellém Jézusom!
Ha lelkem félve reszket, rettent a meghalás,
Nagy kínod és kereszted legyen vígasztalás!

Légy pajzsom és reményem, ha kétség látogat,
Véssem szívembe mélyen kereszthalálodat!
Rád nézzek, Rád szünetlen, s ha majd szívem megáll,
Öleljen át a Lelked - így halni jó halál.

Kiáltásom halld meg Isten, vedd füledbe az én könyörgésemet!
Mert én szívem nagy ínségből, messze földről kiáltja felségedet!

Végy fel engemet kőszálra, magasságra, hol bátorságom legyen,
Mert Te vagy én erős tornyom, vígasságom, én ellenségim ellen.

Te hajlékodban lakásom én kívánom és óhajtom szüntelen.
Szárnyaidnak árnyékába kívánkozva, vagyok jó reménységben.

Jertek, örvendjünk mindnyájan,
Az Úrban, mi kősziklánkban,
Vigadozzunk szép énekekkel!
Menjünk színe eleibe
És magasztaljuk kegyesen
Örvendetes dicséretekkel.

Mert Ő Istenünk és Urunk,
Mi pedig juhai vagyunk,
Ő legeltet minket, mint nyáját.
Lágyítsátok szíveteket,
Hogyha hívand ma titeket,
Vajha meghallanátok szavát!

Felvirradt áldott, szép napunk,
Ma teljes szívvel vígadunk,
Ma győz a Krisztus, és ha int,
Rab lesz sok ellensége mind.
Halleluja!

Az ősi kígyót, bűnt, halált,
Kínt, poklot, szenvedés jaját
Legyőzte Jézus, Mesterünk,
Ki most feltámadott nekünk.
Halleluja!

Az élet győz, a mord halál
A prédát visszaadta már,
Nagy úrságának vége lett,
Krisztus hozott új életet.
Halleluja!

A nap s a föld s minden mi él,
Ma bút örömmel felcserél,
Mert a világnak zsarnoka
Nem kelhet többé fel soha.
Halleluja!

Mi is éljünk vigadva hát,
Daloljunk szép halleluját,
Hadd zengje Krisztust énekünk,
Ki sírból feltámadt nekünk!
Halleluja!

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom,
Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom,
Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom,
Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent Igédnek,
És bennem virraszd fel napját kegyelmednek!
Igaz utat mutass nékem, szegényednek,
Járhassak kedvére te szent felségednek.

Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel,
Miként a vigyázó virradást vár éjjel.
Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel,
Hogy szolgálhassalak serényebb elmével!

Várj ember szíve készen, mert jő a hős, az Úr,
Ki üdvösséged lészen, szent, győztes harcosul.
Fényt, éltet hozva jő, megtört az ősi átok,
Kit vágyakozva vártok, betér hozzátok Ő.

Jól készítsétek utát, a vendég már közel.
Mi néki gyűlölt, utált, azt mind vessétek el.
A völgyből domb legyen, hegycsúcs a mélybe szálljon,
Hogy útja készen álljon, ha Krisztus megjelen.

Az Úr elé ha tárod a szív alázatát,
Őt nem hiába várod, betér hozzád, megáld.
A testi gőg: halál, de bűnödet ha bánod,
Szentlelke bőven árad, s a szív üdvöt talál.

Ó, Jézusom, szegényed kér, vár, epedve hív,
Te készítsd el, Tenéked lesz otthonod e szív.
Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás,
De mindörökre hálás, úgy áldja Krisztusát!